Szerencselovagok nyomdokain
A tengerpartot magunk mögött hagyva megindultunk belső-Mexikó felé, pontosabban Chiapas államba. Hamarosan ismét a dszungelben találtuk magunkat, Palenque ősi városának maradványai közt. A különleges romokat 1567-ben fedezték fel, de azóta sem tárták fel teljesen.
Az eddigi legjelentősebb műemlék itt Kim Pacal király nyughelye, mely 1000 évig érintetlenül rejtőzött.
Természetesen a helyi nyalánkságok kipróbálása most sem maradhatott el. Kaptunk egy hatalmas kókuszdiót, amit a szemünk láttára pucoltak meg, és miután a kókusztejet kiittuk belőle, megkaptuk a szilárd belső részt is.
Esőisten siratja Mexikót
Egy nagy záporból kikeveredve Villahermanosában kötöttünk ki, ahol a békés kisvárosi élet hangulatán, és a különleges utcaképeken kívül nem sok minden keltette fel a figyelmünket. Nem is időztünk ott, hanem Veracruz felé igyekeztünk.
Veracruz az egyik legrégebbi kereskedelmi város. Gazdasági és történelmi szempontból is fontos, és bizony a Magyarokhoz is köze van.
Legelőször Hernán Cortés conquistador neve merült fel, mikor utánajártunk Veracruz történelmének. A spanyol hódító 500 emberével, és egy Marina nevű nő segítségével igázta le a gyengülő Azték birodalmat, egy igen merész „trükkel”. Cortés elhitette magáról, hogy ő tollas kígyó istenség.
A magyar vonatkozást sem kellett sokáig keresnünk. Jó pár évszázaddal Cortés-ék után, de volt részben magyar uralkodója az országnak.
A 19. században III. Napóleon ugyanis a Habsburg házból való Miksát, Ferenc József unokaöccsét tette meg Mexikói császárnak. Miksa haderejének legjavát pedig magyar huszárok alkották.
Hogy erről a különös történelmi tényről többet is megtudjunk, Orizabába mentünk.
„Orizaba Mágicó”
Mikor megérkeztünk, szinte rögtön kipróbáltuk a felvonót, amelyről megcsodálhattunk a 2000 méternél is magasabb hegyláncokat, és az alattunk elterülő város képét.
Azért volt erre szükség, hogy eljussunk arra a hegyre, melyen mexikói ellenállók csaptak össze 1862-ben III. Napóleon katonáival. A lázadók egytől-egyik odavesztek. A hegyen található múzeumban pedig, valami különös tévedés miatt magyar huszáregyenruháról festett képeket állítottak ki, mint a Habsburg katonák egyenruhája.
Ez azért sem helytálló, mivel a magyarok és Miksa császár csak a vérengzés után egy évvel érkeztek Mexikóba.
Angyalok és kígyók
Orizabát Puebla követte, amelyet Cuetlaxcoapan, vagyis a „ahol a kígyók vedlenek” névvel is illetnek. Megálltunk a carmelita kolostornál, amelyet a Francia megszállás alatt börtönné alakítottak, és amelynek Porfirio Díaz tábornok is foglya volt. Szabadulását egy Csizmadia János nevű magyar huszárfőhadnagynak köszönhette.
Útba ejtettük a piacot is, ahol ruhákat vettünk, és megpróbáltunk beszerezni egy spanyol nyelvű példányt Passuth László; „Esőisten siratja Mexikót” című könyvéből. Nem jártunk sikerrel, de nem adtuk fel. Elhatároztuk, hogy majd Mexikóvárosban is utána járunk.
Paprikacsere és igazán házias ízek
Egy csomag kalocsai paprikát elcseréltünk egy kis adag chilire a Pueblai piacon. Az eladónak hála számos paprikafélét ismertünk meg, melyekből kaptunk az „üzlet” során. Például a habanero-t, Guajillo-t, Copi chilit, Tepin chilit, Costenot, Mulato-t és még sorolhatnánk.
Frissen szerzett zsákmányunkkal egy családi sütödéhez igyekeztünk, ami egy afféle „csináld magad” konyhaként funkcionált. Az, hogy egészen vicces nyelvi szituációkban keveredtünk szerencsére nem gátolta meg, hogy végül isteni, és (a várakozásokkal ellentétben) viselhetően csípős kis menüt készítsenek nekünk.
Mivel eddig a habanero paprikát leszámítva nem bukkantunk olyan fűszerre, ami a magyar erőspaprikát überelte volna, célirányosan kezdtünk ellenfelet keresni neki.
Utolsó reményünk egy adag házi Chipotle szószban volt, de a kostolót követően arra jutottunk, hogy bizony az Erős Pista veszélyesebb.
Új tervek
Felkészültünk, hogy Mexikóváros, azaz Tenochtitlán felé induljunk, ahol eleget kell tennünk két feladatnak is. Felkutatni Miksa császár és az ő huszárjainak emlékezetét illetve megtalálni Passuth László művét.
3300 méter magasból, a Mexikói fennsíkról visszanézve mondtunk búcsút a felejthetetlen kilátásnak, és Puebla városának.
Published by