Észak-amerikai magyarok, sziasztok! – Hungarikumokkal a világ körül 6/1.

A világ vezető hatalmát és annak magyar örökségét fogjuk bemutatni a hatodik évadunk során. Kalandra fel!

Fejes Dorottya & Kurucz Dániel írása

Az évadot azoknak ajánljuk, akik nem felejtették el magyarságukat és máig ápolják

A világ vezető hatalmát, az észak-amerikai kontinens egyeduralkodóját, vagyis az Amerikai Egyesült Államokat fogjuk bemutatni a hatodik évadunk során. A 330 millió lelket számláló szuperhatalom óriási területével és befolyásával úgy határozza meg a világ mindennapjait, ahogy arról legfeljebb korábban csak Richelieu bíboros álmodott. Kasmírtól a Kalahári sivatagig, a Kiskunságtól Caracasig megtaláljuk itt világunk minden messzire repült darabkáját.

Kincskeresésre fel, mert a poszt-covid és gazdasági félelmek közepette is kell, hogy folyjon a csapból más is, mint a rettegés. Idén is kell ezért egy kis történelem és kultúra, ami rólunk szól: nyolc epizódnyi magyarság az USA 247 évnyi történelméből. Dél- és Közép-Amerika után a Hungarikumokkal a világ körül 6. évada továbbra is az óperenciás tengeren túlról jelentkezik, az Egyesült Államokból.

„Úgy látszik, az életnek, mindennek, ami él, nincs más célja, mint a lehető végső időig megmaradni és megújulni.”

Mi mást is vehetnénk górcső alá az első epizódban, mint New Yorkot. Évszázadokon keresztül volt a kontinensre érkezők első állomása a mára science-fiction regényekbe beillő egykori főváros. Az állandó tömeg, dudaszó, a fények és a szinte felfoghatatlan mértékű sokszínűség tengernyi érdekességet rejteget magában. Utcáról utcára a különböző évadaink jutottak eszünkbe, Dél-Amerikától Ázsiáig mindent megtalál itt az ember. Több mint 800 nyelven beszélnek New York öt kerületében, amivel abszolút világcsúcstartó ez a másfél budapestnyi terület.

Ugyan a manhattani Upper East Side klasszikus magyar negyede már csak foszlányokban létezik, egy-egy túlélője az évszázados magyar jelenlétnek azért még mindig akad. A Budapest Café például az USA minden pontjára elszármazottaknak a találkozó helye, ahogy a New York-i Magyar Ház is.

Hazánk hagyatéka

Porosodó feljegyzésekből tudjuk, hogy gyakorlatilag a Kossuth-emigráció óta folyamatos a New York-i magyar jelenlét. Az 1800-as évek második felére a Kárpát-medencéből pedig valóságos exodus áramlott ide, így hiába mentek a kontinens belsejébe a legtöbben, a 82. utca és a 2. sugárút környékén kialakult a manhattani magyar negyed. Hentesüzletek, utazási irodák, könyvesboltok, magyar színház, templomok, éttermek és még nagyon hosszasan sorolhatnánk, mi minden jött errefelé létre Kárpáti, Kovács, Tóth, Albert stb. nevekkel fémjelezve.

„A 2000-es évek elején ez még egy magyar negyed volt, aztán egyik évről a másikra, mintha megszűnt volna létezni. Én még pont elcsíptem a korszak végét.”

Erről mesél Rózsa Ákos, az 1958-ban alapított Széchenyi Társaság elnöke a lámpaoltás időszakát. Az ő helyismerete nélkül hetekig tartana felfedezni a város magyar kincseit. Ám ha mégse találnátok meg Ákost, ne csüggedjetek, erősen javasoljuk a Hello Hugo applikációt, amely az egész USA-ban gyűjtögeti hazánk hagyatékát.

„New York olyan, mint az első osztály a gimiben. A legtöbben elvégzik és tovább állnak. Már mi is New Jersey-ben élünk és a legtöbb barátunk is vagy tovább állt, vagy hazaköltözött. Csak nagyon kevesen maradnak itt családdal vagy idősebb korukra.”

Hogy ez mennyire igaz? Teszteljük történelmi távlatokban is. Az Iowában alapított New Buda lakói is először New Yorkba érkeztek rögtön a ’48-as forradalom után. Így amikor Ujházy László 1849. december 16-án lelépett a Hermann nevű gőzösről, feleségével, öt gyermekével és számos magyar honvédtiszttel még szippantott a Nagy Alma levegőjéből egy slukkot.

Sőt, miután az USA első magyar települése zavargások és nézeteltérések miatt a romlás útjára lépett, a volt sárosi főispán vezetésével kis ideig páran megint visszatértek New Yorkba, hogy onnan szívódjanak fel Ohio frissen alapított városaiban.

„…aztán New Buda hamarosan meg is szűnt. Pedig micsoda jövőkép állhatott a település előtt, még az akkori kormányzó is díszfelvonulással köszöntötte Ujházyékat! Talán még ma is beszélnének ott magyarul.”

Ilyen és hasonló fejezetei voltak az USA magyar történelmének, így nem csoda, hogy csak a Hello Hugo közel ezer lábnyomot gyűjtött össze – ami egyre csak bővül.

Persze vannak a „nagy nevek, akiket itthon és otthon is mindenki ismer”, meséli nekünk a brooklyni Williamsburgben Rubinstein Heshy, aki elkalauzolt minket New York legortodxabb zsidó negyedébe, épp oda, ahol az egész USA-ban a legtöbben vallják magukat magyarnak.

„…ez volt egy titok language. Ezért a harmadik, negyedik generáció már nem nagyon beszéli a magyart.”

Ettől függetlenül szinte mindenki tisztában van Róth Imre, Pulitzer József, Bartók Béla vagy akár Kossuth Lajos tetteivel. Róth Imre neve ráadásul ma reneszánszát éli. Épületei nemcsak kiemelkednek az újabb toronyházak egyhangúságából, hagyatéka körül egyfajta kultusz alakult ki. Ne lepődjünk meg tehát, ha a San Remo házat a járókelők néha csak úgy megölelgetik.

Rajtuk kívül is több tucat magyar alkotott errefelé maradandót, amiről mi a kárpát-medencei ugaron alig vagy egyáltalán nem tudunk. Vegyük például Kertész Andrét. Őt ugyan itthon ismerik, hagyatékát ápolják, de az 1964-ben első önálló fotókiállítását felidéző vadidegen williamsburgi sráctól leesett az állunk. Aztán itt van Cserey Erzsi, aki a New York-i Magyar Színház és Művész Egyesület művészeti igazgatója volt, miután 1975-ben New Yorkban elvégezte színészeti tanulmányait. Felváltva, sőt, olykor párhuzamosan játszott angol és magyar nyelvű szerepeket, prózai és zenés művekben egyaránt. Említhetnénk még Darvas Lilit, Mály Gergőt, Szirmai Albertet vagy Karády Katalint és még sok-sok mindenkit.

„Szabadság! Itten hordozák…”

Vicces belegondolni, hogy a világ egyik leghíresebb jelképe sem épülhetett volna fel egy kis magyar segítség, pontosabban egy talapzat nélkül. Pulitzer József ötlete és kampánya hiányában a Szabadság-szobor ma ugyanis biztosan nem állna az Ellis-sziget szomszédságában, az Upper Bay sarkában.

Az alkotás eredetileg „A Szabadság beragyogja a világot” ékes címet viselte, a megvalósítása pedig majd’ 8 éven keresztül zajlott. A nagy, zöld, neoklasszicista stílusú hölgy Franciaország ajándéka volt az államok függetlenségének 100. évfordulójára. Ám a talapzat nélkül a hölgy nem tudott volna lábra állni, ekkor jött Pulizer József és azóta elhíresült felhívása.

Gasztropercek

A new yorki bagel egy olyan ikonikus étel, amelyről az a szóbeszéd járja, hogy itt a legeslegfinomabb a világon. Ez amúgy nem igaz. Ha valaki a budapesti Szabó Ervin Könyvtár felé bandukol, simán tudja überelni a híres New York-i bageleket. Ám ha már ott jártunk, így is megér egy misét, mert a húst hamburgerrel és krumplival étkező ország konyhájában a bagel üdítő kivételnek számít.

A titkos receptek eredetét talán csak azok ismerhetik a forgalmazókon kívül, akik ezt az ételt idehozták: vagyis a lengyelek. Igen, a receptek nagyszerűségét az idevándorolt lengyel zsidók érdemének tulajdoníthatjuk, akik még az 1600-as évekre visszamenőleg emlékeznek a bagel hagyományára. Ekkor ugyanis a pék, akinek találmányát a napjainkban élő utódai is előszeretettel készítik, a lengyel király (Sobieski János) méltatására hozta létre a különleges süteményt, az uralkodó kengyelének mintájára. A bagel az osztrák „beugel” szóból ered, ami nem meglepő módon kengyelt jelent.

Ugyan 24 percbe nem fér bele közel 180 évnyi történelem, de január 7-én teszünk egy óvatos próbát. Megmutatjuk nektek New York múltját és jelenét, a Széchenyi Társaságtól a Cool rádiós fiúkig-lányokig, Williamsburgtől az Upper East Side-ig.

forrás: Mandiner

 

Published by