Székelykeve

 

Székelykeve a magyar nyelvterület legdélebbi magyar többségben lakott települése, az Al-Duna közelében Belgrádtól 46 kilométerre fekszik. Lakosságát azon bukovinai székelyek és leszármazottai alkotják, akiket a Tisza kormányzat 1883-ban telepített át Bukovinából (1941-ben mind az öt bukovinai székely falu népességét a délvidékre költöztették, akiknek a szerb csapatok elől 1944-ben a Dunántúlra kellett menekülniük, ahol később az elűzött svábok lakta házakba telepedtek le végleg). Eredetileg a környék új lakói Gyurgyevót kapták kijelölt lakhelyül, azonban a rendszeres talajvíz és árvizek miatt, négy évvel később, a kovini és plocsicai határ összeszegelésénél a kormánybiztosság földet vásárolt és áttelepítette a falut a mai helyére, egy magasabb dombra, melynek neve Skorenovac (azaz Székelykeve) volt. Az ekkor letelepedettek elsősorban folyószabályozási munkákat kaptam az államtól.

Székelykevének, leszámítva az 1889 és 1892 között épült neogótikus stílusú Szent-István plébániatemplomot, nincs igazi műkincse, se kastélya vagy különleges történelmi emlékhelye. Felbecsülhetetlen érték azonban a lakosság szellemi öröksége, a székely tájszólás, a kitűnő állapotban ránk maradt bukovinai székely nyelvezet, számos népszokás (például a csobánolás, azaz a bukovinai székely betlehemes, a lejánlopás, a kotyoló, vagyis a kis lakodalom, vagy az esküvő előtti sirató est), népdalok és anekdotakincs. Az itt élők, mindmáig ismerik és elő is adják a hétfélésnek nevezett táncrendet, és más jellegzetes népi táncaikat, a legényest vagy a páros silladrit. A bukovinai székely szokások és folklór megőrzését hivatott segíteni a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a Szalmaszál Ifjúsági Művelődési Egyesület és a Varrocska kézműves csoport is. Ezen felül a falu ugyancsak tagja a bonyhádi székhelyű Bukovinai Székely Szövetségnek, mely feladata e népcsoport kapcsolatait egységben tartani a más és más vidékekre történt kirajzások után. A falunak ma hozzávetőlegesen 2500 lakója van, melynek mintegy 85 százaléka magyar ajkú.

Források:
http://ertektar.rs/ertektar/ertek/Szekelykeve-szellemi-kulturalis-tajegyseg/62
http://users.atw.hu/bszekely/tema_pdf/tema_09.pdf
http://www.szekelytur.com/index.php?action=contact
Fotó: Laslovarga

Újvidék

 

Újvidék a török háborúk következtében teljesen elnéptelenedett, miután első lakói azok a szerb határőrök voltak, akik a Duna túlpartján álló Pétervárott teljesítettek szolgálatot. Amikor 1739-ben a törökök visszafoglalták Belgrádot, számos szerb, görög és örmény kereskedő telepedett meg Újvidéken, mely komoly fellendülést hozott, az 1748-ban szabad királyi ranggal kitüntetett városnak. Az 1848-49’-es forradalom és szabadságharc során a város leégett, de a vár, mindvégig magyar kézben maradt és utolsó előttinek kapitulált Komárom előtt. A katolikus és református magyarok beköltözése a 19. századtól folyamatos volt, akik a 20. század elején már relatív többséget alkottak a multietnikus város lakói között.

A magyar kormány, az akkori Királyság kapujaként is funkcionáló Újvidéken számos reprezentatív építkezést hajtott végre a dualista időszakban. 1894-re készült el az 52 méter hosszú, 25 méter széles és 22 méter magas Mária Neve Nagytemplom, melynek harangtornya 72 méter magas. Hatalmas méretei miatt sokszor tévesen nevezik katedrálisnak is. A templom tetejét Zsolnay kerámiával vonták be, mely előtt egészen a második világháború végéig állt egy szentháromság szobor is. Egy évvel később 1895-ben adták át az új és impozáns Városháza épületét. Mindkét alkotás Molnár György építész nevét dicséri és mindkettő a Szabadság téren áll a mai napig. Ugyancsak Újvidéken található a magyar szecessziós építészet egyik kimagasló alkotása a neves zsinagóga építész Baumhorn Lipót tervei alapján készült újvidéki zsinagóga. A korszak reprezentatív alkotásai közé tartozik még az 1910-ben átadott egykori Takarékpénztár, az 1877-ben befejezett királyi Katolikus Főgimnázium, a szintén a Szabadságtéren álló egykori Meyer szálló és a régi Főposta épülete.

Források:

Újvidék: Mária Neve templom


http://www.vmmi.org/index.php?ShowObject=kronika&id=6313
http://adattar.vmmi.org/index.php?ShowObject=telepules&id=177
Fotó: Schroeder