Gyulafehérvár

 

Gyulafehérvár a magyarság számára sokkal inkább az erdélyi fejedelmek székvárosa, Bethlen Gábor pompás, európai színvonalú fejedelmi udvara, és a római katolikus érsekség otthona, Márton Áron városa. A román történetírás és emlékezetpolitika számára a város ugyanakkor valami egészen mást szimbolizál. 1918. december elsején itt jelent meg a magyarországi románok 1228 küldöttje, akik Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros – összesen 26 történelmi vármegye csatlakozását kérték a Román Királysághoz. Habár önmagában a román akarat kevés lett volna az elszakadáshoz, de mint ismeretes 1920. június 4-e után csak Erdélyben 1,5 millió magyar került idegen hatalom alá. Ez a kettősség manapság is megfigyelhető a város megjelenésén.

A város számos roppant fontos magyar emléket tartogat. Természetesen ott a vár, mely leggrandiózusabb építkezéseit Bethlen Gábor rendelte el, és mely erőd 1848-49’-ben a román és császári csaptok legfontosabb központja lett a magyar forradalommal szemben. A várban található a Szent-Mihály székesegyház, a püspöki palota és a Batthyáneum, mely Erdély legjelentősebb kézirat- és ősnyomtatvány-gyűjteménye, itt található a harmadik legrégebbi magyar nyelvemlék. A 11. században épített templomban nyugszik többek között Hunyadi János, öccse, az ifj. János, Hunyadi László, Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, és itt található János Zsigmond és édesanyja, Izabella királyné szarkofágja is, valamint Márton Áron síremléke is.

A kettősséget jól szimbolizálja a székesegyházzal szemben magasodó 1922-ben épített neobizánci ortodox katedrális, ahol II. Ferdinánd román királyt az „egyesített” Nagy-Románia királyává koronáztak. Az egykori kolostorban működik a 18. század óta a római katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet.

Források:
https://www.maszol.ro/index.php/kultura/104553-kincsesladank-erdely-gyulafehervar-az-egykori-f-varos
Fotó: Pasztilla

Herkulesfürdő

 

Kevesen tudják, de igaz, hogy egészen a 20. század elejéig a Magyar Királyság területén állt, Európa egyik legpompázatosabb fürdőkomplexuma, mely ma gyakorlatilag szellemvárosként funkcionál. Az itt feltörő gyógyvizekre már a római korban is felfigyeltek, de Herkulesfürdő kiépítése csak a 19. században kezdődött el, az 1737. évi török-osztrák háború után. A meginduló építkezéseket maga I. Ferenc császár felügyelte, mi több, az üdülőkomplexum új nevét is ő választotta, melyet addig “Mehádiai fürdőknek” hívtak. Herkulesfürdő fénykorát a 19. században élte, miután 1854-ben Tatarczy Károly nagyvállalkozó bérbe vette a területet és eltervezte, hogy kibővíti és világhírűvé teszi a fürdővárost. 1863-ban épült fel a romantikus-rokokkó stílusú Gyógyterem, a Ferenc József-udvar, mely egy 116 szobás kétemeletes szálloda volt. Ugyancsak ebben az évben épült fel a Rezső-udvar, mely 118 szobával fogadta a kikapcsolódni vágyókat (a Rezső nevet később Rudolfra cserélték, emléket állítva a tragikus módon elhunyt koronahercegnek). 1871-ben a Mária-fürdő következett, 1875-ben a Tatarczy, később Erzsébet-villa, majd a Stefánia szálló. Az 1886-ban elkészült Szapáry-fürdőt Alapár Ignác tervezte francia reneszánsz stílusban, nevét az akkori magyar miniszterelnökről kapta.

Herkulesfürdő a császári-és királyi pár egyik kedvenc kikapcsolódási célpontja volt, melynek fénye vetekedett a svájci, bajor vagy osztrák fürdőkével. Az itt található építmények a legnemesebb európai, osztrák és magyar építészek munkáit dicsérik, az ma már omladozó épületek között található klasszicista, neobarokk sőt szecessziós palota is. Az egykori indóház csupa Zsolnay porcelán díszítésű. Az üdülő központjában a Herkules téren áll a Herkules szobor, melyet III. Károly osztrák herceg adományozott a városnak, hálája jeléül, hiszen annyi katonája gyógyult meg az itt feltörő természetes forrásoknak köszönhetően.

Források:
https://falanszter.blog.hu/2020/06/19/sorra_dolnek_ossze_herkulesfurdo_vilaghiru_palotai
Fotó: Kelenbp