Gyulafehérvár a magyarság számára sokkal inkább az erdélyi fejedelmek székvárosa, Bethlen Gábor pompás, európai színvonalú fejedelmi udvara, és a római katolikus érsekség otthona, Márton Áron városa. A román történetírás és emlékezetpolitika számára a város ugyanakkor valami egészen mást szimbolizál. 1918. december elsején itt jelent meg a magyarországi románok 1228 küldöttje, akik Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros – összesen 26 történelmi vármegye csatlakozását kérték a Román Királysághoz. Habár önmagában a román akarat kevés lett volna az elszakadáshoz, de mint ismeretes 1920. június 4-e után csak Erdélyben 1,5 millió magyar került idegen hatalom alá. Ez a kettősség manapság is megfigyelhető a város megjelenésén.
A város számos roppant fontos magyar emléket tartogat. Természetesen ott a vár, mely leggrandiózusabb építkezéseit Bethlen Gábor rendelte el, és mely erőd 1848-49’-ben a román és császári csaptok legfontosabb központja lett a magyar forradalommal szemben. A várban található a Szent-Mihály székesegyház, a püspöki palota és a Batthyáneum, mely Erdély legjelentősebb kézirat- és ősnyomtatvány-gyűjteménye, itt található a harmadik legrégebbi magyar nyelvemlék. A 11. században épített templomban nyugszik többek között Hunyadi János, öccse, az ifj. János, Hunyadi László, Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, és itt található János Zsigmond és édesanyja, Izabella királyné szarkofágja is, valamint Márton Áron síremléke is.
A kettősséget jól szimbolizálja a székesegyházzal szemben magasodó 1922-ben épített neobizánci ortodox katedrális, ahol II. Ferdinánd román királyt az „egyesített” Nagy-Románia királyává koronáztak. Az egykori kolostorban működik a 18. század óta a római katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet.
Források:
https://www.maszol.ro/index.php/kultura/104553-kincsesladank-erdely-gyulafehervar-az-egykori-f-varos
Fotó: Pasztilla
