Viszlát, Costa Rica
San José legnagyobb vásárját, a Mercado Centrált jártuk be búcsúzás képpen. Egzotikus halak, gyümölcsök, zöldségek, banánfélék, jukkafajták, és bevásárló emberek közt bolyongtunk a verőfényes napsütésben. Végül egy különleges, fekete héjú, Platano Rico nevű banánfélét ingyen megkaptunk kóstolónak.
(Majd) nem Nicaragua
Következő célunk a jóindulatú figyelmeztetések ellenére Managua, Nicaragua fővárosa volt. Bátor elhatározásunkat komédiába illő hercehurca követte. Először egy megcsúszott PCR teszt, másodszor pedig a beutazási engedély indokolatlan visszavonása miatt nem repülhettünk a kívánt ország felé. A repülőjegyet nem tudták visszafizetni, de választhattunk egy másik úticélt az áráért.
Így végül Mexikóban, pontosabban Paya del Carmenban landoltunk, hajnalban, éhesen és fáradtan, a kijárási tilalom kellős közepén. Sajnáltuk a dolgot, hiszen Nicaraguában felkutathattunk volna Haraszthy Ágoston a magyar országgyűlési nagykövetből lett San Diego-i sheriff, és kaliforniai bortermelő, illetve fia, Haraszthy Géza, ezredes, forradalmár, és nemzeti hős nyomait.
Azért nem törtünk le teljesen. Viccelődtünk egy keveset a dologgal, majd tovább léptünk, hogy belemerülhessünk Mexikó csodáiba.
Napfényes Maya Riviéra
Az igazi turistamágnes üdülőhelyen nehéz lett volna kiigazodnunk, ha nincs segítségünkre Rimay Dalma, idegenvezető, akinél keresve sem találhattunk volna jobbat. Hiszen ő magyar turistacsoportokat szokott kísérni a tengerparti városban.
Dalma mesélt nekünk az igazi mexikói életfelfogásról, vagyis az „ahora feeling”-ről, és ajánlott néhány páratlan szórakozási lehetőséget, mint az őserdő quaddal való bebarangolása, kötélpályás dzsungeltúra, és egy édesvízi cseppkőbarlangban való csobbanás.
Ez utóbbi, a Xaman Ha cenote mára már turista látványosság, de a Maják idejében szakrális helyként szolgált.
Szintén Dalma beszélt a magyarokkal kapcsolatos helyi sztereotípiákról. A segítségével végig kóstoltuk az utcai büfék kínálatát, és sok hasznos információval gazdagodtunk a hagyományos mexikói kaják, és csípős szószok terén.
Bemutatott minket a Magyarországról elszármazott bűvésznek, Bodnár Pálnak. Miután kaptunk egy kis ízelítőt a kártyatrükkökből, Pál mesélt nekünk Mexikóba érkezéséről, és az itt eltöltött éveiről. Elárulta, hogy még mindig magyarul álmodik.
Minezek előtt viszont részünk volt egy cápakalandban. Szerencsére nem a Steven Spielberg féle módon. Lehetőségünk volt együtt úszni a világ leghatalmasabb, és legbékésebb, planktonokkal élő cápaféléjével, a Cetcápával.
Amerre még a turista sem jár…
Bár valóban rengeteg élményben volt részünk, nem elégedtünk meg ennyivel. Elhatároztuk, hogy letérünk a jól „kitaposott” turista ösvényekről, és felfedezzük Mexikó igazi arcát. Várjon rák bármi vagy bárki is…
Published by