#3 Philadelphia, Washington, Pittsburgh

Miután kivonatoztuk magunkat és az Ida hurrikán kavarta esőt kifacsartuk mindenünkből, megérkeztünk az USA első fővárosába. Oda, ahol egykor minden elkezdődött. Philadelphia az Egyesült Államok és a modern értelemben vett demokrácia, a szabadság bölcsője. Kár, hogy ebből ma már csak múzeumokban, esetleg a szabadság harangjánál érezni valamit.

Helyette spontán bele lehet futni mindenféle polgárpukkasztással felérő politikai parádézásba. Meztelen biciklis felvonulások, dühös meleg jogi aktivisták, vagy akár egy random idős néni, aki egy könnyed „small talk-ba” bonyolódva egyhamar bocsánatot is kér tőlünk, hogy Magyarországon még nem sikerült az USA-nak eredményesen „fellépnie…”


– Amikor a magyar rokonaim Phillybe érkeztek, éreztem rajtuk, hogy nem mindent tudnak a helyükön kezelni.
– Mire gondolsz pontosan?
– Ez egy nagyon liberális város, még az USA-ban is. Szerintem Magyarországról nézve ez azért lehet furcsa, mert otthon nincs ilyen. Itt viszont senki sem háborodik fel semmin, mert mi meg ebbe nőttünk fel.”

Ezt már Bellini Natália, a fiatal zenetanár magyarázza nekünk. Hasonlóan Katicáékhoz – New Jerseyben – valószínűleg Nati sem tudna olyan gyönyörűen magyarul, ha az olasz származású édesapja nem segítette volna mindebben. Kodály módszert tanít gyerekeknek, természetesen angolul. Magyar hangot a mindennapjaiban szinte nem is hall, mégis jobban beszéli a világ talán legnehezebb nyelvét, mint mondjuk Dani az angolt.

„ Egyszerűbb kifejezni magam angolul, de a magyar nyelv olyan, mintha egy titkos nyelven beszélnék. Én pedig szeretem az ilyen titkos dolgokat.”

Natival beszélgetve egy teljesen új világ új értelmezése tárult elénk –, amire szükségünk is volt a sokadik férfi-férfi, női-női teátrális orális kielégülések láttán, a fényes utcákon járva. Bíznunk kell a türelemben, abban, hogy senki se akarja a másikat megváltoztatni.


– Ma már a rendőröket nem tisztelik. Hogy ez mit jelent? Csak itt Philadelphiában duplájára nőtt a bűnözések száma alig egy év alatt.
– A BLM hatására?
– Nézd, ha van egy kirívóan rossz eset, attól még nem fordulhat elő, hogy a rendőrök félnek megállítani egy autót. Szélsőségre szélsőséges válasz született, most pedig mindenki csodálkozik.”

Ezt már Dobondi Loránd mondja, Philadelphia egyetlen magyar rendőre. Lóri élete amúgy is megér egy misét, hiszen Erdélyből Szikszóra, majd Szikszóról New Yorkba vitte az útja. Később hol máshol, mint a New Brunswick-i magyar napon megismerte feleségét, aztán kemény munkával felépítették az életüket.

Lóriék félszemmel haza is figyelnek, ám az életüket főképp a gyerekek miatt az USA-ban képzelik el, így meg kell birkózniuk a folyamatosan változó körülményekkel. A Dobondi család pedig nem csak az újságokban izgulja végig a félelmetesebbnél félelmetesebb híreket.

Lóri minden nap a bőrét viszi vásárra. Mivel az USA-ban bárkinél lehet fegyver, még a „liberálisabb” keleti-parton is, így a család minden tagjától bátorság kell, hogy Lóri eredményesen végezhesse a munkáját nap, mint nap.

„ Amerika még mindig a lehetőségek országa, de hatalmasat változott az elmúlt 15-20 évben. Már látszanak a viharfelhők.”

New Brunswick területét elhagyva egyszer csak arra kaptuk fel a fejünket, hogy egyre több közéleti és politikai hatás ér minket, holott nem erről szól a Hungarikumokkal a világ körül. Ám mégis. Washingtonhoz közeledve még inkább megtelik a légkör fojtogató üzenetekkel, nehezebbé téve számunkra a magyar kultúra értékmentését. Pedig az marad, akkor is, ha rendszerek jönnek, politikusok mennek.



Figyelmen kívül hagyva a megszámlálhatatlan Biden vs Trump plakátot, az autóra ragasztott utálkozó szlogeneket Washingtonhoz érve, rögvest Magyarország két, lassan feledésbe merülő hősének sírjához siettünk. Sajnos még most is sokan nyugszanak idegen földön, ám Koszorús Ferenc és Nagy Ferenc különösen érzékeny pont Magyarország számára.

Bátorságuk korszakokon átívelő. Olyan, amiből bármely világnézetű ember megeresztene egy tíz másodperces „hűű-háát”, ha csak ismerné a történetüket. Bízzunk tehát abban, hogy a Marvel alkotói olvassák az útinaplóinkat. Érdekes módon az amerikaiak mégsem rájuk tekintenek a „legamerikaibb” magyarokként, hanem Számwald Gyulára és Asbóth Sándorra.

„Az a célunk, hogy Kossuth Lajos emlékezete még nagyon sokáig velünk éljen.”

Ezt már a harmadik generációs Kocsis Attila, a Kossuth Alapítvány vezetője mondja nekünk, aki méltán büszke, hiszen Kossuth Lajos kultusza még közel 150 év után is tartja magát. Na, de mennyire? Gilbert du Motier de La Fayette után Kossuth Lajos volt a második nem amerikai, aki szobrot kapott a Capitoliumban.

„Kossuth a szabadság megtestesítője. Több ezer ember előtt beszélt a szabadságról országszerte, és az amerikaiak nagyon szeretik az ilyet.”

Attila szerint Kossuth Lajos mellett Kossuth Ferenc is az oka, hogy az átlag amerikainak sokkal többet mond a Kossuth név, mint akár Puskás Öcsié, vagy bárki másé a Kárpát-medencéből. Pedig a világ minden táján vitathatatlanul a leghíresebb magyar Puskás Öcsi – és lassan Karikó Katalin, bár őt egyértelműen amerikainak tekintik az USA-ban.

Ám az alapítvány nem csak a múltat őrzi, a jelenre is koncentrál. Washington és környéke talán sosem volt – még az USA léptékei közt mérve sem – a magyarok fellegvára, viszont állandó a jelenlét. A nagykövetség, valamint az amerikai kormányzati szervek végett DC-ben „mindig is lesznek magyarok.”

Van ebben igazság, amit Attila mond, hiszen elég New Brunswickre, vagy New York magyar negyedére gondolnunk. Hiába élt több ezer magyar egy helyen, tartós közösség csak ideig-óráig tudott létrejönni. És ez igaz Washingtonon, Clevelanden és Chicagón kívül szinte mindegyik magyar kolóniára.

„Az elmúlt 150 évben közel egymillió magyar érkezett. Nem is tudnám most hirtelen megszámolni hány településnek volt magyar polgármestere, rendőrfőnöke is ez idő alatt… Ezeken a helyeken ma már legtöbbször egy szót se tudnának magyarul mondani. Pittsburgh és környékére például mentek?”

Mentünk bizony. Átszelve Marylandet, Pennsylvániát és az Appaleche hegységet, végre megpillantottuk a „Hidak Városát.” Pittsburgh igazi központtá nőtte ki magát már a 19. század közepére. Sőt, mint itt helyben mondják, valaha ez volt Amerika leggazdagabb városa. Rockefellerek, Vanderbiltek, és még sokan itt gazdagodtak meg.

Nem csoda hát, hogy már a Monarchia idején szerencsét próbálók Pittsburghot célozták meg álmaikkal. Magyarok ezrei lepték el a környék gyárait, bányáit. Ám ekkoriban még semmilyen szervezet, közösség nem tudott oltalmat adni akár egy bányászszerencsétlenség miatt árván maradt gyermeknek. Talán ezért sem meglepő, hogy 1886-ra épp egy biztosítással és befektetéssel foglalkozó céget alapított 13 helyi magyar – a William Penn Társaságot.

Igaza volt Attilának. Erietól Zelienoplen át, egész Pittsburghig már csak elvétve találunk egy-egy magyar közösséget. Habár magyar szó járta be valaha a környék osztálytermeit, templomait, hentes üzleteit, de ma már csak nevükben él tovább az a sok százezer ember, aki annak idején nyugat Pennsylvániát választotta otthonának.



(Magyar hentes magyar kolbásza.)

Huszár étterem!

Szerencsére vannak még kivételek. Torma Judit és Torma Mihály még e vészterhes időkben is sikeresen visznek egy tényleg nagyon szuper éttermet a történelmi német negyed szélén. És ezt nem csak úgy mondjuk… Messze földről járnak hozzájuk egy kis hazait enni. FBI ügynökök, ötödik-hatodik generációs magyarok, feketék, fehérek, egyszóval mindenki meg akarja kóstolni a híres paprikás csirkét, vagy a hortobágyi palacsintát, ahogy Misi csinálja.

„Nos, igen. Jófej srácnak tűnsz tényleg, de a receptet, azt nem árulom el.”

Nevetett ki minket Misi bácsi, amikor a „Puszta Steakről” érdeklődtünk. Bár az is igaz, hogy aranyárban mérhető igazi magyar házi pálinkával segített át minket ezen a kudarcon. Helyezzük kontextusba gyorsan mindezt. Jó pálinkát beszerezni az Egyesült Államokban olyan, mint Magyarországon egy közepes bor árért jó minőségű marha hátszínt venni: L-E-H-E-T-E-T-L-E-N.


„… visszaérve Magyarországról letérdeltem megcsókolni az amerikai földet. A kommunizmusból az USA-ba érkezni… ezt ti nem érthetitek meg. Ehhez fiatalok vagytok. Viszont az az út még tinédzserként… megváltoztatta az életemet. Megtanultam rendesen magyarul és más ember lettem. Büszke.”

Judit a könnyeivel küszködve mesélte el nekünk, hogy Édesanyja hasában érkezve ’56 után milyen is volt az USA-ban magyar gyerekként felnőni, majd találkozni Kádár Magyarországával. Milyen is volt Pápa mellé, szülei falujába megérkezni a ’70-es évek elején. Plázák, kertes házak, színes tv-k vs. jegyrendszer, diktatúra, és recsegő rádiók.

Ha kíváncsiak vagytok, hogy Judit mégis miért értelmezte újra az egész életét, menjetek el Pittsburghben hozzájuk, a Huszár Étterembe – vagy ha bírjátok 2023. januárjáig, akkor lessétek meg majd nálunk.

SPOILER ALERT

Nem lesznek benne Marvel karakterek, csak a színtiszta magyar valóság a XX. századból.

Mostani zenénk szóljon egy kellemes pittsburghi kikapcsolódáshoz (vagy éppen otthoni bekapcsolódáshoz)! 😉

Kövessetek minket itt, Facebookon és Instagramon is.

Puszi & Pacsi

Published by