Nagy összegben fogadnánk arra, hogy 10-ből 9,99 ember még nem hallott Zákány Csala Istvánról, Klerián Máriáról, Csizmadia Jánosról, vagy éppen Tüdős Józsefről. Pedig, ha az 1861 és ’67 közti időszakot nézzük akkor ők voltak a mexikói történelem legfőbb mellékszereplői. Főszereplői pedig – az egyik ringben – a zapoték indián származású liberális elnök Benito Juárez, és egy ideig hű társa, a későbbi diktátor Porfirio Díaz, a másik ringben pedig a konzervatív erőket vezető magyarul anyanyelvi szinten beszélő Miksa – Ferenc József öccse (II. Mexikói császárság)… de erre később még kitérünk.
Szívesen megnéznénk egy a korban játszódó Trónok Harca adaptációt, amelynek forgatókönyvét kizárólag történészek írnák ebből a hat évből… és, ha azt gondolnánk, hogy csak a magyar szálak miatt érdekes a story, akkor nagyot tévedünk.
Az élet a legjobb forgatókönyvíró.
Köztársaságpárti magyar fogta el Miksát, de monarchista magyar menekítette ki a Díazt. Sőt, kis híján magyar császárnéja lett Mexikónak, és még a fővárost is egy magyar védte. Rejtő Jenő, te vagy az?
A történet úgy kezdődött, hogy 1861-re a liberális jogász, a mindmáig número uno mexikói nemzeti hős Benito Juárez olyan nagymértékben eladósította az államkasszát, hogy az újraválasztása után „be kellett” fagyasztania a külföldi kölcsönök visszafizetését. Erre a dühös hitelezők, gyorsan hangnemet váltottak. Angol, spanyol és francia katonák lepték el Mexikó keleti részét.
Juárez hirtelen mégis tudott fizetni.
Az angolok és spanyolok tömött zsebbel vissza is fordultak, nem úgy III. Napóleon franciái. A 40.000 francia katona célja egy újabb gyarmati megkapaszkodás volt, ám ezt senki se nézte jó szemmel – főleg az akkorra polgárháborúban őrlődő USA nem. A világpolitikai körülmények azonban a franciáknak kedveztek. Így mivel senki sem volt abban a helyzetben, hogy megakadályozza a franciák tervét, III. Napóleon megtalálta a megfelelő bábot, Miksa személyében. Így kezdetét vette a történelem egyik legfurcsább fejezete.
Miksa nem mondott azonnal igent. Népszavazást kért, konfirmálandó személyét – tanulva a Habsburg-magyar viszonyból, az oktrojálásokból. A franciák – az általuk ellenőrzött területen – mit ad Isten, Miksát hozták ki győztesnek, így megindulhatott Triesztből egyenesen a Hernán Cortés által alapított Veracruznak.
„Nem tűnik fel, hogy nem tűnik fel semmi?”
Miksát a korabeli ábrázolások ellenére alig pár tucat ember várta, és bár a franciák ’63 májusára megszállták a fővárost, valószínűleg Miksa is érezte, hogy valami nem stimmel. Talán ezért is ragaszkodott ahhoz, hogy személyes védelmét ne franciák, hanem honfitársai lássák el, így 1864. április 1-én felállt az Osztrák-Magyar Önkéntes Császári Hadtest. Apósa, I. Lipót belga király azért még küldött a szerelmeseknek egy 1500 főből álló belga expedíciós csapatot is.
Az osztrákok összesen 7859 katonát válogattak be, ebből legalább 1047 magyarországit. Mi motiválta a szabadságharc után alig egy évtizeddel a magyarokat, hogy egy osztrák mellett harcoljanak? A nyilván való kalandvágyon és a jó zsoldon túl, azték kincsekkel és 20-25 holdas mexikói termőfölddel kecsegtetett a propaganda.
A vörös ördögök.
Ráadásul itt nem részeges, semmirekellőkre kell gondolni. Csatában edzett, fegyelmezett Stallonékat válogattak össze, lehetőleg lóval. A lovas magyarokból, így kijött egy egész huszárezred – öt század. Kedves gesztusként nemzeti egyenruhát –piros nadrágot, fehér övet és zöld, zsinóros attilát – kaptak, valamint megengedték, hogy az ezred nyelve a magyar legyen. Alig 14 évvel a szabadságharc után ez még a legkeményebb szíveket is meglágyította.
A nadrágjuk miatt „vörös ördögöknek” elkeresztelt huszárokat hamarosan rettegni kezdték. Pedig eredeti feladatuk a császári pár védelme volt, nem pedig a nyílt harc. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a magyarok végül 55 csatához csatlakoztak – kiegészítve a francia-belga légiót – és mindösszesen kilencet veszítettek csak el. Így nem csoda, hogy a visszaemlékezések alapján a vörös ördögök lettek Miksa hadseregének legértékesebb részei. Bár érdemeik miatt a császár személyi testőrségét is 14 vörös ördög adta, nem csak a huszárok közt szolgáltak magyarok. A lóval nem rendelkezők főképp gyalogos vadászok lettek, ám volt magyar szakács, orvos, stb., de erről majd később.
„Az a magyar, aki vállalja.”
Az 1860-as évek „nagy”-Magyarországát nem úgy kell elképzelni, ahogy ma tennénk. Rengetegen beszéltek magyarul, olyanok is, akik ereiben egy csepp magyar vér sem csörgedezett. Illetve jellemző volt, hogy az ún. vegyes házasságokból inkább a magyar fél „jött ki jól” – szemben a mai trendekkel. Így történhetett, hogy a magyar ezredben az is értette a magyar nyelvet, aki szerb, román, vagy akár szlovák nemzetiségű volt. Ahogy az is, hogy a lengyel felmenőkkel rendelkező Pawlowsky Ede személyében 1867 februárjától magyar parancsnoka lett Mexikóvárosnak.
Tiszavirág.
Mexikó magyar vonatkozású emlékei és történetei közül, kétségkívül Habsburg Miksa tiszavirág életű uralkodása a legkülönlegesebb. Mielőtt a magyar történetek mozaikjainak kirakását tovább folytatnánk, tekintsük át röviden, hogyan juthatott el Ferenc József magyar király testvére egészen a mexikói császári trónig. A mexikói függetlenségi törekvések – akárcsak a térség más országaiban – a 19. század első éveiben törtek felszínre. Az 1810-ben elindult harcok következtében Spanyolország 1821-ben elismerte a független Mexikót. Az 1846 és 1848 között lezajlott mexikói-amerikai háború során a fiatal az ország azonban máris elvesztette Texast és Kaliforniát is.
Mexikó az 1860-as évekre polgárháborúba süllyedt: a konzervatív katolikus nemesség és a liberálisok között dúló harc rendkívüli módon eladósította az országot, minekutána az angol, spanyol és francia hitelezők a törlesztés elmaradása miatt megszállták az országot. Ugyan az angol és a spanyol csapatok rövid mexikói tartózkodás után elhagyták az aztékok földjét, III. Napóleon a francia nagyhatalmi törekvések jegyében, teljes egészében megszállta azt. 1863-ban már 40 ezer francia katona harcolt a közép-amerikai országban, elfoglalva annak nagy részét. Ezután kikiáltották a Második Mexikói Császárságot és a konzervatív tábor III. Napóleonnal egyetértésben az osztrák császár és magyar király Ferenc József öccsét, Miksát hívta meg a mexikói trónra, aki elfogadta a meghívást.
Miksa komolyan vette feladatát: a hozzá érkező követeket azzal küldte haza, hogy tartsanak népszavazást, és ha a választók valóban őt kívánják a trónon látni, elfogadja a császári címet. Az „eredményes” népszavazás után (melyet a francia hadsereg erőteljesen megtámogatott) Miksa legitim uralkodóként tekinthetett magára, de valószínűleg ő maga is tisztában volt a referendum visszás mivoltával.
(I. Miksa mexikói császár – kép forrása: http://lh5.ggpht.com/)
Az újdonsült császár liberálisokat hívott a kormányába, majd amnesztiát ígért, sőt, miniszterelnöki széket ajánlott vezetőjüknek, Juáreznek, amivel saját táborát fordította maga ellen. Uralmuk során a liberálisok államosították a katolikus egyház földjeinek nagy részét, ezért az egyház támogatta Miksa császári meghívását, bízva földjeik visszaszerzésében: csalódniuk kellett.
Miután 1865-ben az amerikai polgárháború a végéhez közeledett, déliek egy maroknyi csoportja úgy határozott, hogy Mexikóba távozik, és földért cserébe támogatja Miksát a köztársaságiak elleni harcban. Mivel a déliek protestánsok voltak, a földadományozással Miksa a mexikói katolikusok utolsó csoportjait is maga ellen haragította. A kezdeti katonai sikerek ugyan palástolták a politikai kudarcokat, de amikor az európai politikai helyzet feszültté vált és III. Napóleon kivonta csapatait Mexikóból, Miksa katonai és politikai szövetségesek nélkül maradt.
Magyarok Amerikából.
Az amerikai polgárháború nem csak délieket hozott Mexikóba: az északi államok győzelme után számos magyar érkezett a közép-amerikai államba, hogy 1849 után újra felvegye a harcot a Habsburgok ellen. Elsőként érkeztek a chicagói Lincoln-puskások magyarjai, majd a Fornet Kornél által alapított New York-i 21. gyalogezred magyar származású harcosai. A 39. New York-i Önkéntes Gyalogezred („Garibaldi ezred”) három színtiszta magyar századot adott a császár elleni harchoz. A köztársasági seregeket a magyar származású Edelmiro Mayer vezette, a liberális vezető Juárez közvetlen orvoskari főnöke pedig egy Langer Moric nevű doktor volt, aki a párizsi egyetemen szerezte diplomáját. Árulás következtében Miksát a magyar Csala István ezredes fogta el.
Az ezredesre kezdetben a mexikói 3. gyalogezred vezetése hárult, később pedig Corana tábornok vezérkari főnökévé nevezték ki. A francia csapatok elvonulásának következtében (Miksa, hiába hívták, nem hagyta el Mexikót) Miksa kivonult Mexikóvárosból és a jó stratégiai helyzetű, jól védhető Querétaro erődjét választotta főhadiszállásául. A császár végül hetven napos ostrom után került a köztársaságpártiak kezére, a Habsburg uralkodót személyesen Csala István (Esteban Csala de Zákány) fogta el, Miguel López árulásának köszönhetően, az erőd melletti Cerro de las Campanasnál vívott csata során.
(az uralkodót a kivégzésére viszik – grafika: Falanszter.blog.hu)
Kivégzése előtt az osztrák főherceg zsebkendőjét és kalapját Tüdős Józsefnek, a légió szakácsának adta át, kérve juttassa haza azt édesanyjának, Zsófia főhercegnének. A halott császár boncolását és teste balzsamozását, felkészítését a hosszú hazaútra Szenger Ede végezte. Így alakult ki a mexikói polgárháború közepette, egy egészen különös, megrendítő magyar párbaj, hiszen mint azt jól tudjuk, Habsburg Miksa oldalán is több mint ezer magyar katona harcolt.
A Miksa-féle expedíció utótörténetei közül kiemelkedően érdekes a Mikós családé. Mikos János (tarródházi báró) Miksa katonájaként került Mexikóba, majd a szerencsétlen végkifejlet után, hazatért a család mikosdi birtokára. Nem ő volt ugyanakkor az egyedüli, aki 1865 után a magyarországi birtokon kötött ki: Iturbide mexikói császár Salvador nevű fia, akit Miksa császár örökbe fogadott, 1871. június 21-én itt kelt egybe Mikos Gizella (tarródházi bárónővel), Mikos János testvérével. Ettől kezdve a mexikói herceg Velence mellett Magyarországon tartózkodott a legtöbbet, aki véglegesen le kellett, hogy tegyen a Mexikóba való visszatérésről.
(Miksa és III. Napóleon – kép forrása: Panther Women)
Hazatérés.
Már csak egy utolsó kérdést kell megválaszolnunk: hogyan lehetséges, hogy a köztársasági vezetők és katonák, a harcok végeztével elengedték a Miksa alatt szolgáló magyarokat? Tudniillik, a magyar katonák nem csak jól verekedtek az aztékok földjén, de nagyvonalúak is voltak. Mint már említettük, 1865 februárjában a franciák elfogták Porfirio Díaz tábornokot, akit életfogytiglan börtönre ítéltek, de ő hamarosan szökni próbált fogságából. Ezt vette észre a körmendi Csizmadia János huszár-főhadnagy, aki mégsem riasztotta a mulatozó huszárokat. A gesztus nem sokkal később igen jól jött, hiszen a harcok végeztével Díaz cserébe elengedte az elfogott magyar katonákat. A tábornokot később Mexikó 33. elnökévé választották.
Ne felejtsetek el minket követni a weboldalunk mellett Facebookon és Instagramon!
A mostani zenénk is történelmi, bár egy kicsit más szempontból… szóljon hát az öreg Antonio! ¡Vamos Hermano!
Köszönjük szépen! Puszi & pacsi. 🙂
Források:
https://ujkor.hu/content/mexikoi-kaland-egy-habsburg-foherceg-tragediaja
http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/1272/5/Torbagyi.phd.pdf
Published by