A Mandiner oldalán megjelent cikkünket alább közöljük.
Sokféleképpen lehet közelíteni Trianonhoz. Van, aki a hibáinkat látja benne, van, aki más hibáját… Mi most megpróbáltunk senkit se hibáztatni, csak megnézni, hogy mi van ma a végeken. Ott ahol talán már nem is gondolnánk, de még élnek magyarok. Sőt, nem csak élnek, gyarapodnak. Jófejek, közösséget alkotnak, és köszönik szépen, elmúlt 100 év, de nagyon is maradnak!
Bécstől Prágáig, versenyfutásban a vírussal
Valahogy minden évben az első részt érezzük a legkevésbé izgalmasnak. Legyen az első epizód színhelye Dél-Afrika vagy Irán, nem számít, a csapatnak bele kell rázódnia. Ez a mi műfajunk hátulütője, nincs még egy másik felvétel vagy más stúdiókörülmények. Ugyanakkor Burgenlandhoz, magyar nevén az Őrvidékhez talán nem is annyira kell.
Ha Ausztriára gondolunk, nem egy körömrágósan izgalmas, felfedezésre váró ország jut eszünkbe. Mi speciel a rém unalmas szomszédunkra gondolunk, akik ’55-ben fölavathatták a szovjeteknek szóló „köszi” szobrot, hogy azóta még a fű is zöldebb legyen náluk. Hogy ez mennyire igaz?
„… a burgenlandi magyarok szeretnek is osztrákok lenni, mivel a gazdasági helyzet nagyon jó.”
Ezt mondja az ausztriai magyarok egyik kohéziós ereje, Somogyi Attila. És ha ő ezt mondja, akkor az úgy is van. Ellentétben akár Erdéllyel vagy Délvidékkel, itt, Burgenlandban alig pár ember áldozza a szabadidejét a magyar gyerekekre, néptáncra, kultúrára… Így őket, az utolsó mohikánokat nagyon meg kell becsülnünk.
Felsőpulyát leszámítva Ausztria magyarjai Felsőőr környékén koncentrálódnak, így a lélegeztetőgép zsinórjának számító ún. magyar gimi is Felsőőrött található – mert ilyen is van még. Az már egy másik kérdés, hogy főképp Magyarországról ingáznak ide suliba a gyerekek, Kőszegtől Szombathelyig.
„Nem olyan könnyig”
Azért Alsóőrben sétálgatva szívmelengető érzés, hogy még hallani magyar szót, bár nem épp a megszokott formában. Először tájszólásnak hittük, de inkább csak eltérőbb szavak játéka ez a magyar nyelvvel. Olyan mintha értenéd, de aztán mégsem. A hangsúlyozásból ugyan tudod, hogy magyarul beszélnek, csak épp nagyon kell fülelj, hogy érts is valamit. Talán valahogy így lehetnek velünk a finnek.
Kelemen László szerint ez „nem éppen véletlen”. Életét a burgenlandi magyar kultúra ápolására tette fel, így amikor azt mondja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia évek óta kutatja a helyi nyelvjárást, nem is merünk nagyon kételkedni. Csak egy példát említve, az itteni magyarok is majdnem annyira elzártan éltek, mint Moldvában a csángó magyarok – de ne vegyük el az 5. részünk kenyerét.
Menjetek a Drobitsba!
A nagyra nőtt zalai domboknak tűnő alpesi lankákon alakította ki annak idején a honfoglalás korabeli Magyarország első védvonalát, az ún. gyepű rendszert. Gyakorlatilag a pozsonyi csata óta élnek itt stabilan magyar közösségek, ám a történelem viharai közben németekkel, aztán horvátokkal színesedett a környék. Erre az egyik legjobb még ma is létező példa az elmagyarosodott horvát Drobits fogadó Burgenlandban…
Várj? Itt miért élnek horvátok?
Jogos a kérdés. A török elől menekültek ide még 500 éve és hasonlóan áll a szénájuk, mint nekünk. Pedig az ún. gradistyei horvátok is ritkák, mint a fehér holló. Erről pedig majd Zsótér Írisz, a burgenlandi magyarok másik kohéziós ereje mesél nekünk, aki maga is részben gradistyei horvát, de mindent megtesz, hogy a magyarok összefogását segítse.
Aki blockbusterbe illő jeleneteket várna, sajnos idén csalódni fog. Mindösszesen a vírussal és a kormányok gyorsan változó jogszabályaival kellett versenyt futnunk. Nem könnyű megénekelni Ausztria ismeretlen arcát, ám így is sikerült a Hungarikumokkal a világ körül 4. évadának első adásában olyan hihetetlen tényekre bukkanunk, amikre eddig csak keveseknek. Magyar polgármester, magyar zenekar, magyar nyelvű oktatás, mindez Burgenlandban.
Ha pedig lerágnátok a körmötöket az izgalomtól, íme egy kis előzetes Bécstől Prágáig, 8 országon át.
Published by