Bartók Béla az egyik legnagyobb hatású magyar zeneszerző, és az egyik legjelentősebb közép-európai népzenegyűjtő. Előszeretettel gyűjtötte, és kutatta a Kárpát-medence lakóinak a népzenéjét, hogy azokat később feldolgozza saját műveiben. Azt már kevesebben tudják, hogy a zeneszerző, nem csak a Kárpát-medencében, de távoli helyeken is járt népzenét gyűjteni. Egy ilyen útja során jutott el keletre, ahol a mai napig nagy tisztelet övezi személyét. Így lett Bartók Béla Törökország híressége.
Bartók így jutott el Osmaniye városába, ahol 2004 óta múzeum állít emléket annak, hogy számos török népdalt is felgyűjtött, és kutatta a török és a magyar népdalok közötti hasonlóságot. A múzeumban a zeneszerző 1936-os gyűjtő útjának állítanak elsősorban emléket, az út eredményeiről és történetéről emlékezik meg az állandó kiállítás. A város nem csak egy múzeummal emlékezik a zeneszerzőre, de 2004 óta Bartók, a város díszpolgára is.
A kiállításon Bartók Béla emlékét azon a helyen idézik fel, ahol 1936-ban az ő útmutatásával indult meg a török népdalgyűjtés. Bartókot mint zenetudóst és folkloristát állították kiállításuk középpontjába, hisz soha el nem múló érdeme, hogy – Kodály Zoltánnal közösen – megteremtette a tudományos igényű zenefolklorisztikát s az összehasonlító népzenetudományt.
A kiállítótér központjában Bartók anatóliai gyűjtésének előzményeit, magát az utat, majd annak eredményeit mutatják be. A fotókon, dokumentummásolatokon túl Bartók Béla Törökország egy városában fellelhető osmaniyei emlékét kereste és mutatja be Sezgin Türk filmje, a Bartók által itt készített hangfelvételek, (ma a Néprajzi Múzeumban, Budapesten őrzik a Bartók népzenei gyűjtését dokumentáló eredeti fonográfhengereket: 614 hengeren román, 480 hengeren magyar, 106-on szlovák, 65-ön török, 39 hengeren pedig rutén népzenei felvételeket rögzített), s a látogató meghallgathatja Bartóknak a Magyar Rádióban 1937-ben elhangzott előadását is törökországi útjáról.