Kategória: Európa

Szentlászló, Eszéktől 18 kilométerre délre található a Vuka folyó partján. A török háborúk után a falu elnéptelenedett, lakói csak a 17. században térhettek vissza. 1697-ben 12 magyar családfő élt a településen, melynek templomát 1404-ben emelték és 1878-ban újították fel. Az első világháború után a szerb hatóságok egy új, telepített Palacsa nevű faluval kívánták Szentlászlót, a szintén magyarok által lakott Kórógytól elvágni. A második világháború alatt a Független Horvát Állam, míg a szerbeket igen, a magyarokat nem telepítette ki a régióból. Ekkor történt, hogy a magyar lakosok sokszor megőrizték és később, amikor visszatértek, vissza is adták a szerbek haszonállatait. Az 1980-as évek végéig viszonylagos békességben élt egymás mellet mind a három etnikum (az 1300 fős falu 45 százaléka volt magyar, 39 százaléka horvát és 9 százaléka szerb). 1991 nyarán azonban addig előre nem látott veszedelem támadt a falura.

Miután Zágrábban kikiáltották a horvát elszakadást Jugoszláviától a falut már június 26-án lőni kezdték a Baranyába bevonuló szerb alakulatok. A helybéliek és a hozzájuk csatlakozott önkéntes alakulatok hamar megszervezték a falu védelmét és júliusban több támadást is visszavertek, annak ellenére, hogy a hónapban már volt olyan nap, amikor 5000 belövés érte a mindössze 1200 fős falut (összevetés képpen: a 32 ezer fős Vukovárat naponta “csak” kétszer annyi, 10 ezer becsapódás érte). Augusztus végén evakuálták a gyermekeket és nőket, akiket később a magyar hatóságok Szigetváron szállásoltak el. Októberre az ostromlóknak sikerült végleg elvágnia a falut Eszéktől, így a reménytelen helyzetbe került védők november 24-én két hullámban törtek ki a faluból, mellyel véget ért a 152 napig tartó ostrom. A lakosság 1997-98’-ban kezdhette meg a visszatérést Szentlászlóra, de még a kétezres évek elején is csak mintegy 350 fő lakta a falut. A központban álló református templomot, mely a harcok során több találatot is kapott, horvát és magyar állami támogatásokból építették ujjá.

Források:
http://szentlaszlo.blogspot.com/2008/11/
https://web.archive.org/web/20180115071717/http://szentlaszlo.bedovera.hu/files/Szakdolgozat1.pdf
http://epa.oszk.hu/00000/00036/00029/pdf/06.pdf
Fotó: https://szentlaszlooroksege.blog.hu/2018/10/11/szentlaszlo_kozseg_baranya_megye

 

Magyarország és Fiume (ma Rijeka) közös története 1789-ben kezdődött, ugyanis Mária Terézia ezen évben csatolta a várost corpus separatumként, azaz különálló területként a Magyar Királysághoz. A királynő ettől az adománytól a magyar kereskedelem és gazdaság fellendülését várta, és azt is remélte, hogy a távolság, és az ebből következő önállóság szintén meggyorsítja majd a város fejlődését. Mária Terézia jól döntött, hiszen Magyarország fejlődése magával vonta a város virágzását is. Mindemellett Horvátország Fiume ezt a fajta különállását sosem tudta igazán megemészteni, sőt Jellasics bán az 1848-49’-es forradalom után el is tudta érni a bécsi udvarnál a város visszatérését a Horvát bánsághoz. 1868-tól aztán, amikor a magyarok és a horvátok is megkötötték a maguk kiegyezését, a város újra a magyar korona része lett, amivel megkezdődött Fiume fénykora: a város Magyarország egyik ipari fellegvárává vált, és számos technikai újítás és találmány hazája lett.

A város az első világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került volna, ami ellen a helyi lakosság és Olaszország is hevesen tiltakozott. Emiatt hozták létre a Carnarói Olasz Kormányzóság nevű államot, majd Rapallóban Róma és Belgrád a város függetlensége mellett döntött. A város négy évig élvezhette a viszonylagos függetlenségét, ugyanis 1924-ben az olasz hadsereg annektálta Fiumét, cserébe a szerb-horvát-szlovén állam pedig megkapta Susak kikötőjét.

A dualista korszakban a magyar állam tetemes pénzösszegeket ölt a város fejlesztésébe, az akkor emelt épületek ma is meghatározzák a város arculatát. A fejlesztéseknek presztízsjelentőségük is volt a rivális osztrák Triesztel szemben. 1873-ban átadták a Budapest-Fiume vasútvonalat, majd még ebben az évben megkezdték a kikötő átalakítását. A mellette húzódó rakpart a mai napig Baross Gábor nevét viseli. A magyar állam 1872 és 1914 között mintegy 55 millió aranykoronát költött a városra. Egy osztrák magyar tiszt itt fejlesztette ki a világ első torpedóját. A városban 1905-től létesített üzemet a Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon-és Hajógyár Rt, mely 1918-ig 61 hadihajót gyártott le. 1914-ben itt készül az Osztrák Magyar Monarchia egyik legnagyobb csatahajója, a tragikus sorsú Szent István. A millenniumra átadott kormányzói palota épületét Hauszmann Alajos tervezte. A horvát és olasz népesség mellett, Fiuménak jelentős magyar lakossága is volt, itt született például Kádár János is. 1910-ben a város lakosságának 13 százalék volt magyar anyanyelvű, mintegy 6500 fő.

Források:
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1924_marcius_26_az_olasz_allam_annektalja_fiume_varosat/
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1779_aprilis_23_maria_terezia_magyarorszaghoz_csatolja_fiumet/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fiume
Fotó: Domokdr