#2 Az Óperencián is túl: New Jersey-i magyarok

„Az ’50-es években egy biciklim, ha volt. A ’60-as évekre már autót és lakást is vettem… Amikor először hazajöhettem, úgy éreztem én vagyok a legmenőbb a Bécsben bérelt Opel Kadettommal, egyenesen a falumba mentem Hercegkútra. Vissza az USA-ba már a feleségemmel jöttem.”

Mesélte Stumpf János feleségéről, aki az 1913-ban alapított New Brunswick-i Magyar Amerikai Atléta Klub (Hungarian American Athletic Club – HAC) első női elnöke lett. János ma a magyar klubban segít egy másik női elnöknek, Varga Denisának. Pedig pecázhatna is a nyugdíjas évek alatt, de ő inkább éjfélig felügyeli a Puerto Rico-i esküvő készületeit – mert hol máshol tartanák, mint a környék legimpozánsabb épületében, ahol a híres Csürdöngölő Néptáncegyüttes is gyakorol heti kétszer.

2021-ben nem könnyű megérteni egy ’56-os magyar lelkivilágát. Különösen, ha az embert annyi inger éri, hogy a munka végén bekapcsolja az épp legnézettebb amerikai sorozatot, majd bólogat az igazságtalanságokra. Sokszor hallottuk már, hogy az ’56-os magyarok lettek az USA legsikeresebb emigráltjai. Sokszor hallottuk, hogy mi mindent tettek le az asztalra, de arról kevés szó esik, hogy mi zajlott le a lelkükben.

„Nekünk más volt. Akik a kommunizmus alatt jöttek el, nem nagyon tudtak gondolkozni azon, hogy mi lesz velük. Mi a ’90-es években akár haza is mehettünk, ha úgy hozta a sors.”

Gondolkodik hangosan Denisa a korosztályáról. Hiszen az utolsó nagyobb hullám a ’90-es években érkezett, aztán Washington szigorított, és azóta csak nagyon nehezen, vagy feketén tud valaki huzamosabb ideig az Egyesült Államokban élni, maradni.

„Nem mindegy, hogy valahova menned kell, vagy mehetsz. Ez óriási különbség. Nem véletlenül költöztek a rendszerváltozáskor sokan haza az USA-ból. Szerintem őket Magyarországon kevesen értették akkor.”

Az USA-t a bevándorlók tették naggyá, ám azt kevesen tudják kívülről megérteni, hogy ezek a bevándorlók jellemzően miért veszítik el nyelvüket a második generációra. Hiszen európai fejjel gondolkodva egy zsidó, egy német, egy örmény, vagy éppen egy magyar évszázadokon át tartotta a nyelvét az öreg kontinensen. Akkor az USA miért más?

Hát ja, de ennyit azért nem spoilerezünk – ám ha van tippetek, írjátok meg nekünk a Facebook bejegyzésünk komment szekciójában! Mindenesetre János generációja áldhatja is a szerencséjét, mert épp a kifulladó, még a Monarchia idején érkezett magyar negyedek utolsó rétegeire építkezhetett. Szemben például az 1848-49-es ún. Kossuth-emigrációval, akik gyakorlatilag az ismeretlenbe ugrottak egy nagy fejest.

„… németek, románok, csehek, ők mára mind elvesztek. Egyszerűen nem volt utánpótlásuk, nekünk volt. ’56-ban New Jersey és Ohio magyarsága meghosszabbította a szavatosságát pár emberöltőnyivel. Mondok egy példát, Chicagoban minden harmadik ember legalább félig német, hát baromira meglepődnék, ha az utcán ezek akár egytizede tudna még legalább egy mondatot beszélni.”

Valóban. New Jerseyben járva-kelve igen könnyen magyar nevekbe, emlékekbe, szobrokba, sőt még bank(ok)ba is botolhatunk. Ha valaki célirányosan szeretne közlekedni ezen emlékek közt, erősen ajánljuk a HuGo nevű alkalmazást, amely épp az USA magyar emlékeire szakosodott.

„Az idősebbek éneklik a Szózatot ugyan, de a fiatalokkal mi nem énekeljük. Hogy miért? „Hazádhoz rendületlenül légy híve, oh magyar!” Nos, ők elhagyták a hazát.”

Mondja Juhász Imre atya, akit jó eséllyel bármikor megválasztanának a keleti part magyarjai polgármesternek, lelki vezetőnek, bárminek, ami azzal kapcsolatos, hogy a közösségét önzetlenül szolgálja… és tényleg. Az Atya valódi közösséget épített, pedig nem volt könnyű dolga. New Brunswickban ugyanis ma már egy magyar sem él.

„Még a ’70-es években elkezdtek elköltözni az emberek, a helyükbe latinok és feketék érkeztek. Az intézményeink azonban maradtak, így a magyar iskolába, óvodába, templomba, cserkészekhez akár egy órát kell autózni, oda és vissza.”

Hozzátartozik az amerikai álomhoz a nagy kertvárosi ház két autóval, és az az igazság, hogy New Brunswick nem épp erre lett kitalálva. Jó néhány cég és egyetem jó szívvel látta a szorgos magyarokat a környéken, ám mikor megtollasodtak tovább álltak, mint itt az USA-ban ilyenkor szinte mindenki. Az viszont megsüvegelendő, ha ennek ellenére visszajárnak.

Észak New Jerseyben ráadásul Garfield majdnem hasonló gyökerekkel és intézményekkel rendelkezik, így alakulhatott ki egy budapesti szemmel nehezen elhihető helyzet. A negyedik, sőt ötödik (!) generációs családok jobban figyelnek a magyarságukra, mint az elmúlt években érkezők. Sőt, sokan vissza is költöznek nagyszüleik, dédszüleik Magyarországára.

Nem hatalmas migrációs hullámokat kell elképzelni, amik a kerítéseket szaggatják, de akkor is szívet melengetően meglepő. Mindössze a családi köteléken, a cserkészeten és a hétvégi magyar iskolákon keresztül valaki egyszer csak úgy dönt, visszaköltözik a magyar ugarra. Oda, ahol az emberek idegesebbek egymással, ahol kevesebb a pénz és a jólét, oda, ahonnan sokan épp az USA-ba vágynak.

„Nem mondanám azért, hogy ez jellemző, de az tény, hogy ha valakinek megvan mindene – és ehhez egyáltalán nem kell gazdagnak lenni, csak mondjuk, nem nélkülözik – és azon kapja magát, hogy a barátai leginkább magyarok, akkor miért ne próbálná meg milyen otthon? Nekem például bejött, szerelmes lettem. Most csak a szüleimet látogatom, megyek vissza Pestre.”

Mondja az alig 25 éves Katica. Édesapja ír-német származású, de egy percig sem volt számára kérdés, hogy a három lányát cserkészkedni vigye, vagy akár a péntek esti magyar órákra, még akkor sem, ha egy kukkot sem ért a nyelvből. Ez az áldozat a kívülállóknak fel sem fogható. Évekbe, sőt akár évtizedekbe kerül egy-egy ilyen áldozat egy olyan országban, ahol szinte minden a melóról és az oda-vissza tartó utazásról szól, így az ember tényleg megválogatja, hogy a drága szabadidejét mivel is tölti el.

„A pénz az csak egy dolog. Akinek van, az már másra vágyik. Olyanra, amit itt pénzzel se mindig talál meg. Akinek nincs pénze, az pedig sokszor joggal vágyik az Államokba. A baj csak az, hogy páran elfelejtenek hazamenni.”

Foglalja össze Imre atya. Ha azt kérdezzük valakitől, hogy „Miért van itt?”, arra korosztálytól függően nagyjából ugyanazt a választ kapjuk. Ám ha azt kérdezzük, mi kellene történjen, hogy haza menjen… ugyanolyan választ még egyet sem kaptunk.

„… az emberek nem lesznek rosszabbak, ha itt élnek. Hiszen ápoljuk, amit tudunk. A klub például több mint 100 éves.”

Jogos, Denisa és a „magyar klub” ahogy a HAC-ra szoktak helyben hivatkozni egyébként is földöntúli munkát visz véghez a többi magyar szervezethez hasonlóan, amelyet kevesen értékelnek. Pedig az évente megrendezett eseményeikre Californiától Ohioig járnak magyarok országszerte. Igazi össznépi Facebook-Tinder-évfolyamtalálkozó szerelemgyerekké nőtte ki magát pl. a Magyar Nap, vagy a Szüreti Bál.

Sokan találtak itt rá a szerelemre, barátokra. Szerencsére sokan is adnak vissza Denisáéknak, Jánoséknak, az Atyának, mert nem felejtik el életük darabkáit, azokat, akik egyszer jók voltak hozzájuk. Ez mellesleg egy olyan amerikai szokás, amit otthon is átvehetnénk: támogassuk legalább azt, aki minket támogatott, amikor már megtehetjük – és nem, nem csak az adó egy százalékával.

A Seven Tribesman.

„Imre atyát? Hogyne ismerném! Mindenki ismeri, amikor idekerült úgy tudom az első dolga az volt, hogy kimosta a magyar zászlót, mert olyan koszos volt és a zsoltárokat is letisztogatta.”

Mondták büszkén a Hétvezér Sörfőzdében. Hogy miben? Bizony, bizony, New Jersey-i magyar cserkészek gondoltak egyet, és összedobtak egy nem is akármilyen kézműves brewery-t –, ami valahol félúton van a sörfőzde és a látvány pub közt. Bevalljuk őszintén, az állunk leesett ahogy a 21. századi profizmust ötvözi a csapat a magyar hagyományokkal, a részletekig kidolgozva mindent. Ahogy Janka Zsolt megmutatta nekünk a rovásírással elnevezett hordókat, majd meghúzta a kopjafára faragott sörcsapokat, azt hittük álmodunk, ekkor hozzátette:

„Az emberek a paprikást szeretik a legjobban, de előbb kóstold meg a citromosat és a Vérszerződést.”

Eleve paprikás sört viszonylag ritkán kóstolunk, nemhogy olyat, ami még finom is. Nem véletlenül Janka Zsolt erre az egyik legbüszkébb, pedig a „vérszerződés” nevű ipa is nagyon ott volt az ízlelőbimbókon – a többiről nem is beszélve. Szerencsére a csapatot nem rázta meg a Covid, így Wayne, vagyis Észak New Jersey legfőbb magyar hungarikuma folytathatja hódító útját.

Egészségetekre!

Mai zenénk igazi piszkos(ul jó) New Jersey-i klasszikus! Jó fülelést hozzá.

Kövessetek minket itt, Facebookon és Instagramon is.

Puszi & Pacsi

#1 New York, New York

Kevesen, tényleg kevesen mondhatják el magukról, hogy nincs semmi benyomásuk az USA-ról. Ha máshogy nem is, film-, könyv-, vagy akár zeneélményeken keresztül mindenkihez eljutott már az Egyesült Államok popkultúrája. Elő a popcornt és a kólát, mert most elmondjuk a miénket.

Nézd csak, az ott már Manhattan!

Varázslatos 4 órás sorban állás után a John F. Kennedy reptéren – a világ minden részéről érkező várakozókkal – máris bevethettük magunkat New York rengetegébe. Sok-sok minden igaz az USA egykori fővárosára, például itt beszélik a legtöbb nyelvet a világon – tapasztaltuk. Ez az a város, ami sosem alszik – pedig a Covid próbára tette. A legtöbb amerikai nagyváros úgy néz ki még most is, mint valami elhagyott filmdíszlet.

Itt mindent is be lehet szerezni.

És tényleg. Talán a Pápua Új-Guinea-i paradicsommadár tolla olcsóbban beszerezhető Port Moresbyben, mint itt, vagy egy jó keceli házi pálinka drágább egy-két dollárral Queensben, de arra mérget vehetünk, hogy minden más olcsóbb, vagy tartja az árversenyt. Ennek az az oka, hogy New Yorkba lassan 200 éve özönlenek az emberek a világ minden pontjáról, hozva a legkülönfélébb kultúrák morzsáit.

Alex-szel való anekdotázásunk a ’19-es szamarkandi élményeinkről hamar lebontja a falat a zord tekintetű telefonárusról – vagy nem tudjuk mi annak a magyar megfelelője, amit ő csinál, hiszen mindenfélét is árul, szerel, megvesz. Nagyszüleiről sztorizik és a honvágyról, ami még 30 év után is nyomja az álmait. Szerinte New York csodálatos hely, mert elnyomja az emberben az éhséget, de igazán jól soha sem lakhat. Ezért is mennek innen sokan tovább az USA más részeire, vagy vissza a hazájukba.

„Nem csak a pénzről szól, de az nagyon fontos!”

Miért mondják, hogy New York sose alszik? Mert itt az USA 99%-ával ellentétben vannak boltok, amik 0-24-esek és a szórakozóhelyek se csak este 11-ig tartanak nyitva. Van tömegközlekedés, ami olyan amilyen, de legalább nem kell autó, hogy a „suburb-ból” becocókázz egy könnyed 70 kilométert, majd vissza.

Miért mondják a filmekben, hogy a legjobb város a világon? Mert ha az embernek van pénze, itt tud szórakozni. Múzeumok, színházak, mozik és kismillió egyéb dolog áll rendelkezésére. Nem beszélve a rengeteg jó értelemben vett furcsa emberről, akik megállnak szavalni egy-egy verset a Central Park sarkában, vagy a metrón üvöltik a Biblia sorait, vagy épp csak dobolnak egy rögtönzött koncertet este valahánykor egy templom sarkában – igen ezek mind megtörténtek velünk alig pár nap alatt.

Ha éppen nincs BLM tüntetés, akkor a közbiztonság is rendben van, ám az élet földöntúli drága európai – nemhogy magyar – szemmel. Még egy kisebb albérlet is egymillió forintnak megfelelő dollárra rúgott békeidőben, a koronavírus előtt. Persze kötelezően végig kell enni az összes junk foodot (hamburger, hot dog, Philly steak, pizza, stb.), ám egy cseppet egészségesebb ételért már majdnem a vesénket is fel kell, hogy ajánljuk.

A pomponlány hatás.

Ettől függetlenül szerencsére nem kell multimilliárdosnak lenni ahhoz, hogy valaki fölfedezze New Yorkot. Bár egy kényelmes cipőt azért tegyen el, mert a napi 15 km séta még a Harry és az Ida hurrikánok alatti trópusi viharban is összejönnek. Semmiképpen se lepődjön meg, ha percek alatt beáll a nyaka. Hiszen ha valamiben New York verhetetlen, akkor az a monumentalitása a mindenféle felhőkarcolókkal. Amik közt van Róth Imre tervezte gyöngyszem és panelnak álcázott hosszúkás kukásdoboz-szerű fogpiszkáló épület is.


Cool Rádió!

Új idők, új magyarok. Nagyjából 200 éve folyamatosan élnek New Yorkban magyarok, hol erős, hol erősebb közösséget alkotva. Az utóbbi 20 évben megcsappant ugyan a kiérkezők száma, ám akik bevackolták magukat a Nagy-Almába, és nem mentek tovább az ország más részeibe, szuper közösséget alkotnak.

Nyílván nem árt, ha az embernek akad némi segítsége egy idegen országban, míg talpra áll. Otthon általában a legrosszabbat képzeljük el saját magunkról külföldi helyzetekben, „magyar magyarnak farkasa”, meg hasonló hülyeségeket terjesztünk…

„Van rossz és jó tapasztalatom is bőven. Szerintem ez minden nemzetiségre ugyanúgy igaz… ám az talán mégsem véletlen, hogy a legtöbbet magyarokkal mozgok.”

Mondja Pilipár Patrik, aki sok magyarhoz hasonlóan megjárta a hadak útját. Mára azonban többedmagával Kormányos Norbi álmát élik és megalkották „a” New York-i magyar rádiót. A csapatmunka mellett rosszalkodik a hullámhosszokon, így aki csak tudja, támogassa őket egy-egy kattintással, hiszen online rádióként akár a balatoni dugóban is hallható Váradi Albert egy-egy szívet gyönyörködtető okfejtése.

www.coolradionyc.com„Stay cool!”

Williamsburg.

Gondolnánk, hogy az USA 1,6 millió magyar származású embere közül a legtöbben épp New York legortodoxabb zsidó közösségében: a brooklyni Williamsburgben írják be magukat magyarnak? Pedig így van.


– Kezit csókolom!
– Jó napot kívánok!”

Teszteltük le rögvest, amint az első kipákat megláttuk a Hewes utcában. És tényleg, nagyjából minden második idősebb ember tudott magyarul – nem hittünk a fülünknek. Aztán megláttuk Hersheyt, akinek a szülei Makóról és Margittáról származtak.

Ugyan a második-harmadik generáció már nem nagyon tanulta meg a nyelvet, az anekdoták és egy-egy mondóka még a negyedik-ötödik generációnál is fennmaradt.

Sok támadás éri a haszid zsidókat, hogy nem hajlandóak beilleszkedni az USA boldog pocsolyájába, és máig kitartanak, hogy megtartsák a kultúrájukat. Amíg a világ a híres olasz, vagy épp fekete közösségektől hangos, a Kárpát-medencéből elüldözött zsidók azonban tényleg tartják is magukat – saját nyelv, szokások, és kultúra.

A Rubinstein családdal töltött napunkból az is kiderült számunkra, hogy miért olyan csodálatra méltó és példaértékű, ahogy a nácik elől menekülve száz és száz magyar zsidó család új hazára lelve újrakezdte. 2023 januárjában Ti is megismerhetitek Lipót bácsit és Hersheyt, addig is azonban utunkat New Jersey felé folytatjuk.

Vajon melyik dal jár most a fejünkben? Na jó, segítünk egy picit… 🙂

Kövessetek minket itt, Facebookon és Instagramon is!

Puszi & Pacsi