Kategória: Észak-Amerika

„
– Ti kommunisták vagytok?
– Nem!
– Tényleg nem?
– Tényleg nem.
– Jó, akkor jöhettek.”

Így indult szürreális találkozásunk Gutay László fizikus professzorral a Lafayette nyugati felén városként elterülő Purdue Egyetem előtt. László egy egészen elképesztő, filmbe illő karakter, olyan, akit jól megcsinált filmekben látunk csak viszont. Egyszerre forradalmár, nemzeti hős, úttörő fizikus, egyetemi tanár és ötgyerekes családapa – első, kínai feleségétől.

„Már nem is tudom mikor, de legalább 30 éve elvittem a gyerekeket egyszer Erdélybe. Egy faluban megszólított minket egy idősebb férfi és megkérdezte, hogyhogy beszélnek a gyerekek magyarul. Mondtam, hogy ’56-ban ott voltam a dolgok sűrűjében, és aztán menekülnöm kellett, de a magyarságomat sosem adtam fel.” Ekkor feltűrte az ingjét, és a vállán megmutatta a Székely Hadosztály tetoválását.

László tagja volt a többeknek Nobel-díjjal járó genfi részecskegyorsítót megalkotó csapatnak. Ugyan hiányolja az erőforrásokat, amit a fejlesztés végéből kispóroltak, ám mindenképpen az emberiség egyik nagy vívmányának tartja a több mint 2000 fizikus bevonásával készült mesterművet. Beszélni azonban sokkal inkább Magyarországról szeret.

„… belecsöppentem, épp ahogy mindenki más. Senki sem tudta, hogy mi fog történni. Hajtott minket a szívünk, de féltünk. A fordulópont, legalábbis nekem, a Petőfi-szobor volt. Amíg Sinkovits nem szavalta el a Nemzeti Dalt, alig volt bátorság! Aztán már együtt harsogtuk a refrént: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” Ami meg utána következett, az a színtiszta történelem, elmeséljem?”

Elmesélte. A Kossuth tértől a Magyar Rádió épületéig, Mindszenty József hercegprímás kérésétől a disszidálásig. ’73-ig haza se utazhatott, ezalatt az idő alatt azonban nem tétlenkedett. A Budapesti Műszaki Egyetemen megkezdett tanulmányait végül az Oxfordi Egyetem fizika karán fejezte be, de dolgozni az USA-ban, Floridában kezdett el, és már 1965-ben elkerült jelenlegi állomásáig, az indianai Purdue egyetem fizikai tanszékére.

Zárta gondolatait László. A világot szemlélve úgy látja, hogy a kelet már lehagyta a nyugatot, mind technológia, mind tudományok, mind pedig a társadalomszervezés terén. Ugyan ennek még nem biztos, hogy látjuk a jeleit, ám kishazánk szerinte jobban teszi, ha a jól bevált lavírozást, a Kállai kettőst választja stratégiájának.

„Indianapolis? Menjetek nyugodtan, de sok jóra ne számítsatok, nem egy Szeged, vagy Pécs.”

László nem túlzott. Sablonos magasépítészet a gyorséttermi kultúra felvonultatásával, közepén egy mutatós parkkal, ahonnan szép rálátás nyílik egy-egy régebbi épületre, amit még nem bontottak le. Itt találkoztunk Szidóniával, lányával, Nikivel és férjével, Diegóval, aki nem is oly rég még Mike Pence tanácsadója volt.

„…Black Lives Matter? Nem is értem, All Lives Matter! Ellenkező esetben olyan, mintha bizonyos emberek fontosabbak lennének más embereknél az pedig rasszizmus volna, nemde?”

Gondolkodik hangosan Diego, aki épp – republikánus színekben – kampányol Indiana állam következő államtitkárának (Indiana Secretary of State). Teszi mindezt a stáb egyik kedvenc pólójában, amit az öt év alatt eddig láttunk. Szidónia pedig nyilván teli szájjal, büszkén mosolyogva néz férjére, hiszen nem csak viseli a pólót, de ha kell Székelyföldön is kiállja a családi próbákat.

„… meglepődtem, hogy milyen jól kijöttek az unokatestvéremmel, pedig végig kóstoltak pár deci udvarhelyi pálinkát. Mindezt közös nyelvtudás nélkül.”

Nyilván szívesen elmesélnénk minden élményünket a Morales családdal, de akkor mit néznétek majd meg 2023 januárjában a TV2-n? Ehelyett mutatunk pár képet életünk legszürreálisabb sportélményéről, a majális és egy gazdag gyerek szülinapja közt félúton található amerikai fociról, pontosabban arról, ami azt körülveszi. Rágcsáló hangok, péntek esti hangos sztorizások, nők sminkelése, alig 1%-os light sörök, soha véget nem érő tapsviharok… ez volt számunkra az Indianapolis Colts vs. Seattle Seahawks meccs. Maradjunk annyiban, hogy Európában nem így ismerik a szurkolói légkört.

St. Louis

Talán mert a város neve francia eredetű, talán mert 1904-ben itt rendezték a modern idők 3. olimpiáját, ahol Halmay Zoltánnak köszönhetően aranyérmesünk is volt, másra számítottunk. Egy patinás, építészetileg – legalább a többi amerikai város közül – kiemelkedő St. Louis élményt vártunk, de sajnos csalódnunk kellett.

– A gettót filmezitek?
– Dehogy! Ez itt a Kossuth Lajos sugárút. Nem?
– Az meg ki volt? Az a Kossuth?

Kérdezi egy szimpatikus fellépésű srác operatőrünket, miközben ő az autójában ülve jobb kezében egy pisztolyt tart. Miki sztoikus nyugalommal elmeséli Kossuth Lajos történetét, mire a srác megnyugszik.

– … Itt nőttem fel, de sose tudtam ki ez a Kossuth, kösz a mesét!
– Egyébként ez rossz környéknek számít?
– Hát, itt ülök fényes nappal fegyverrel a kezemben, szerinted? És amúgy igen, ez Missouri talán legrosszabb környéke, menjetek innen, amint tudtok!

Nos, ezután találkozni St. Louis magyarjaival csodálatos élmény volt. Vendégszeretet, magyar szóviccek, zsörtölődések… higgyétek el, nagyon tud hiányozni hosszú idő elteltével. Különösen, hogy Klára néni még saját gyártású túró rudi gyártásába is kezdett, a Moodicc-ba, amit természetesen megkóstolhattunk.

– Atyaég, ez nagyon finom. Házilag készítik?
– Igen, minden darabkáját.
– A túrótól a csomagolásig?
– Mindent, mindent. Most akarjuk piacra dobni.

Reszkess Pöttyös, hogy eddig nem hódítottátok meg az USA-t. Búcsúzóul Klára néni még elmesélte nekünk, hogy St. Louis történelmi részén azért húzódik keresztül-kasul nagyjából hét autópálya, hogy javítsák a közlekedést, nem törődve az épületekkel. Így a „magyar” templom utolsó mohikánként őrzi a város régi magjának emlékét néhány elhagyatott szellemház társaságában. Festői pusztulás a Mississippi partján.

Back Down South.

Azt gondoltuk, hogy úgysem találunk semmi kézzelfoghatót az 1932-ben már elnéptelenedett Budapestről, és így is lett. A Missouri déli részén – a Mark Twain erdőn is túl – a valaha Obernay Gábor által életre hívott kis falucskából mára semmi sem maradt. Teljesen benőtte az erdő. Sebaj, bánatunkat Arkansasba fojtottuk. Végre láthattunk valamit Amerika híres természeti csodáiból. Végre újra láthattunk hegyeket. Bár az Ozark-hegység inkább hasonlít a Bükkre, mint például a Sziklás-hegységre.

Érezni, hogy minél délebben járunk, annál inkább változik a vidék. A hamburgerek mellé egyre többször ajánlgatják a híres déli konyhát, ami főképp smokerben elkészített húskülönlegességeket jelent. Sőt, az Arkansas folyón nyugat felé ereszkedve már Amerika „first nation”-jének egy-egy tagjával, vagyis indiánokkal is találkozhatunk.

Oklahoma.

Az Egyesült Államok Hortobágya. Az eleinte dimbes-dombos erdős táj sík, szikár pusztává szelídül. Épp miközben átszeljük Brad Pitt szülővároskáját, meglátjuk az első indián kaszinókat, majd Oklahoma Cityt, ami minden bizonnyal a világ legunalmasabb városa. Micsoda szerencse, hogy nem az épített környezetért utaztunk ennyit.

„Egyetlen szerződést sem tartottak be az amerikaiak, mindegyiket megszegték. Mindegyiket! Ezt persze ők nem így tanítják az iskolában.”

Mondja Margareth Behan, a Red Spider Woman. Margareth a Cheyenne & Arapaho indián törzsszövetség gyermeke, egyik vezetője, egyben egyike az úgynevezett „13 bennszülött nagymamának”. Margarethet hallgatva hamar rá kellett ébrednünk, hogy mennyi mindent nem tudunk a világról, mennyire nem ismerjük a történelmet.

„Minket ide kényszerítettek, miután elvették a földjeinket Montanában. Gyakorlatilag magát Oklahoma államot ezért hozták létre… ide üldöztek minket az egész USA-ból… Aztán hiába ígérték meg, hogy itt már békén hagynak, mégis jöttek a fehérek és azt is elvették, amit a korábbi földjeinkért kaptunk.”

Erősen gondolkodunk, hogy a teljes interjút, amit a Red Spider Woman adott nekünk, föltesszük majd vágatlanul. Mit gondoltok, megnéznétek? Írjátok meg nekünk kommentben.

E heti kedvcsináló dalunk egy klasszikus country sláger, egyenesen Indianából. Figyelem, akarva-akaratlanul beindítja majd a táncos lábakat! 😉

Kövessetek minket itt, Facebookon és Instagramon is!

Puszi & Pacsi

„Hozzánk is gyertek! Igaz, nem vagyunk annyian, mint a chicagóiak, de azért igyekszünk. Majd meglátjátok.”

Meg is láttuk. Bálint Erzsébeték hipp-hopp megtöltötték a toledói magyar házat hangulattal, lelkesedéssel. Az elején úgy tűnt, egy korai Woody Allen film díszletébe csöppentünk, pedig csak a „szokásos” Bacon-Sör Fesztiválra sürgölődött mindenki. Toledo magyar negyedében valaha elfért volna Sári és Bugyi település együtt, és még úgy is körbesétálhattuk volna, kétszer.

Az Erie-tó szépsége. Bizonyára, vagy talán csak a munkalehetőségek miatt, de New Brunswickhoz és Clevelandhez hasonlóan a szokásos New York-i első állomást követően már az 1870-es évektől rengeteg szerencsét próbáló érkezett a régi spanyol főváros kis-nagytestvérébe. (Érdekes mellékszál, hogy az amerikai kontinens első testvérvárosi kapcsolata épp a két Toledo közt jött létre még ’31-ben.)

„
– Ti nem ismeritek a sztorit?
– Ezt szerintem csak nagyon kevesen tudják.
– Mondjuk az igaz, hogy a Packo’s nem tűnik elég magyaros névnek első hallásra…, de ha úgy ejtem, hogy Packó család? Ugye? Így azért átjön.”

Át bizony. Főleg, hogy az 1932-ben alapított étteremlánc még ma is a család kezében van. Igaz a 4-5. generáció már nem beszél magyarul, de az étteremből nem csináltak egy 100. McDonald’s-ot. Meghagyták a XX. század amerikai külvárosi hangulatát, magyar beütésekkel. Az étlapot rokokói magaslatokba például nem is a ’32-es, világválság óta futó „magyar hot-dog” emeli fel, hanem a paprikás csirke. (Szigorúan csont nélkül, mert arrafelé csontról a húst csak a kiválasztottak eszik meg.)

„Sajnos, nem sajnos, de ha megkérdezzük az átlag amerikait, hogy mit tud a magyarokról, jó eséllyel a paprikás csirkét mondja.”

Segít nekünk megérteni Újvági Péter az átlag amerikai és Magyarország marginális viszonyát. Péter mellesleg Kelet-Toledoban nőtt fel, és a mai napig ott él, vagyis a „magyar negyedben”. Az igaz, hogy New Brunswickhoz, vagy a clevelandi Buckeyehoz hasonlóan a magyarok már nem itt élnek, de az Újvági család még őrzi a családi fészket. Magyar utca, egy-két címeres ház, templomok, és persze a Packo’s mutatja a múlt lassan feledésbe bújó darabkáit, de Erzsébet és Péter nem adja fel.

Sokakhoz hasonlóan az Újvági család is ’56-ban szabadult meg a kommunizmus osztályellenességétől – az osztrák-magyar határon. Édesapja rengeteget mesélt a történelemről, így nem csoda, hogy elkezdte érdekelni a politika. Az már inkább csodaszámba emelte, hogy például bátyjával ellentétben mindezt a demokrata-párt színeiben tette.

„Hagyjuk a pártpolitikát, az minden országban olyan, amilyen. Számomra a prioritások közé mindig is a kisebbségek, így a magyarok védelme tartozott. És ahol tudtam, azt hiszem segítettem is. Erre büszke vagyok.”

Persze nem szereltünk GoPro-t Péterre az elmúlt 40 évben, így nem mi vagyunk az életrajzírói. Annyi azonban bizonyos, hogy megakadályozta a helyiek összefogásával Kelet-Toledo nagy részének ledózerolását egy felesleges hídért – szegény St. Louis pl. ugyanezt nem úszta meg szárazon, de ne spoilerezzünk. Péter a hidegháború derekán segített a magyar Szent Korona hazajuttatásában, és a rendszerváltozás hajnalától Magyarország jobb megítélésében. Részt vett Antall József temetésén is, az USA delegációjában.

Egy szó, mint száz, toledói napunkat a Packó család híres „hungarian hot-dogjával” zártuk, ahol az a megtiszteltetés ért minket, hogy egy hot-dog zsemlére (kiflire) fölkerülhetett a műsorunk neve – második magyarként. Az Amerikában kultsorozatnak számító M.A.S.H. szereplői, Bill Clinton, George Bush, Donald Trump, Joe Biden, és még sok-sok más hasonló szerénység társaságában. Az általános iskolás osztályfőnökeink úgy se hiszik majd el, de mindegy is. Tovább száguldottunk Illinois legnagyobb városába, Shikaka, Síkfutás, Sikamika, Chicagóba.

Csíkhágó

„Imádom a nevet. Ez is olyan dolog, amin csak mi magyarok nevetünk, de mi meg nagyon.”

Stétz Andrea is az általunk már korábban megénekelt névtelen köpeny nélküli hősök táborát erősíti. Hétvégéit autózással tölti, csak hogy 125 gyermeket magyarul taníthassanak hétről-hétre, covidról-covidra. Embert próbáló. Főleg, hogy Chicago közlekedése olyan, mintha kisgyerekek nyomkodnák a gombot egy képzeletbeli játék falán. Lehetetlen, idegölő és végtelen. Budapest népének osztálykirándulásra javallott feltöltődés.

Gondoltunk egyet, és beültünk meghallgatni Andrea előadásában Gárdonyi Géza Egri Csillagok című méltán halhatatlan művét. Dani és a stáb őszintén megvallotta, hogy nem tartozott épp a legizgalmasabb könyveink közé, így kíváncsian vártuk a 10-15 éves gyerekek reakcióját. Ki mennyire éli meg kínzásnak, semmint szórakozásnak a könyvet? Csalódnunk kellett.

„Nézd. Unalmas. Tényleg nagyon unalmas, de sokat lehet tanulni belőle… és Apukám amúgy is azt mondta, hogy ez fontos, így elkezdtem olvasni. A közepén már történnek is dolgok. Szerintem befejezem.”

Mondta egy neve elhallgatását kérő kislány. Csík-hágói diáknak lenni menő, függetlenül attól, hogy a legkisebbekkel, vagy a legidősebbekkel tanulod a magyar történelmet, vagy irodalmat – tette hozzá a tizenéves forrásunk. Közösség, barátok és különlegesség érzése az, ami hajtja a gyerekeket – és persze a szülők.

„Egy szakács titkai”

Oprah és Jerry Springer, vagy épp Dévényi Tibi bácsi és a Mónika show előtt is volt ám élet a szabad világban. A televíziót akkoriban még televíziónak hívták, és egy reklám eltartott vagy 2 percig is. Na, akkoriban volt Chicago és az USA egyik legnagyobb sztárja Szathmáry Lajos séf.

Állítólag Trianon előtt a román katonák elől menekülő vonaton született valahol Erdélyben. Bár mindenfélével foglalkozott Magyarországon, a második világháború után jobbnak látta tovább állni. Nagyjából egyszerre érkeztek Moholy-Nagy Lászlóval Chicagóba, ám míg az új Bauhaus egyik atyjának csak pár év adatott meg a szeles városban, addig Szathmárynak három évtized is jutott.

Gordon Ramsay-ik és Jamie Oliver-ek tucatjainak tette le a nulladik kilométerkövet könyveivel, TV-s szerepléseivel. Igazi „chicagokumként” halála után utcát is neveztek el róla, rögtön régi étterme („The Bakery”) mögött. Míg élt, szinte minden magyar kezdeményezést felkarolt, és szerencsére nem csak páratlan humorával… nyugodjon békében.

A Hruza család.

Ha Szathmáry Lajos ma is köztünk élne, valószínűleg könnyes mosollyal ölelné meg Hruza Lacit. Hiszen kevés vízilabdaedző fogadna be az otthonába négy vadidegent csak úgy a covid alatt. Az ex Fradi és OSC pólós ezt mégis megtette.

Néha eszünkbe jut, a sok borzalom közt, amit hétmilliárdos ember kollázsunk művelni képes egymással, mennyire sokat jelent egy-egy emberi gesztus. Szerencsére bármerre is jártunk, bárkivel is találkoztunk, főképp szeretetet és kedvességet tapasztalunk. Képzeletbeli top 5-ös listánk így elég erősre sikeredne, de a Hruza család így is simán felférne emberségből – vagy, ahogy Örkény István mondaná „emberi minimumból.”

„Az aranygeneráció korosztálya vagyok én is, de annyira sajnos nem voltam jó, hogy a srácok közé kerüljek.”

A Székely Bulcsú és Benedek Tibor közt nevelkedett Laci nem számított magasnak a maga 178 centijével, de a kitartásával nem volt baj. Ám a háromszoros olimpiai bajnokok aranygenerációjába ez nem volt elég. Egy ideig ezért lekanyarodott a vízipóló göröngyös útjáról. Michiganbe került és csak évekkel később kezdett újra a szívügyével foglalkozni.

„Viccelsz? Én válogatott? Emlékszem mikor a szintidőt kellett úszni a Hajós Alfréd uszodában és a Csucsu majdnem lekörözött. Az egy elég erős életélmény volt tizenévesen.”

FINA szakember, elismert vezetőedző – ráadásul majd minden kontinensen kipróbálta már magát –, de Laci leginkább mégis a családjára büszke. Feleségével, Agnieszkával nem erőltetik a vízilabdát a gyerekeknek, vagy jön az magától, vagy nem. A lényeg, hogy sportoljanak valamit.

„… itt sokkal később kezdenek el vízilabdázni a gyerekek. Otthon 3-4 éves korban sem ritka. (…) Ez egyébként nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ha pl. a Hajósban eldobsz egy érmét jó eséllyel a jövő olimpiai bajnokát dobod fejbe.”

Illinoisi vizslák.

Na, jó! Bár hagynunk kell valamit 2023 januárjára is, de biztos, ami biztos, mutatunk pár szuper cuki képet egy nagyon boldog illinoisi vizsla tenyésztő bácsiról, és persze Szonyáról. Jövő héten már délebbről jelentkezünk, kitaláljátok, hogy honnan?

Természetesen most is készültünk nektek zenével. Kevesen tudják, de a house őshazája Chicago és többek között egy olyan hölgy nevéhez is köthető a kilakulása, mint Miss Loleatta Holloway. Szóljon most a Love Sensation!

Ne felejtsetek el minket követni Facbookon és Instagramon!

Puszi & Pacsi