Kategória: 7. évad Mi írtuk

Libanonba érkeztek utazóink, hogy ott keressék tovább a magyar emlékeket.

Libanon, avagy a Kelet Svájca – Hungarikumokkal a világ körül 7/4.
Írta: Kurucz Dániel

Előző cikkünket azzal zártuk, hogy remélhetőleg Szíria felé folytatjuk utunkat. Imáink sajnos nem nyertek meghallgatást, ugyanis kiderült, Törökországból szárazföldön valóban nem lehet Szíriába átlépni. Sebaj, a hosszú évek utazásai felkészítettek már minket az ilyen váratlan helyzetekre, így gyors újratervezés után Libanon felé vettük az irányt. Onnan állítólag át lehet menni Szíriába.

Tehát Libanon: lezárt török-szír határok nélkül is mindenképpen eljöttünk volna ide, hiszen Csontváry híres cédrusát vétek lenne kihagyni, és mert Libanonról úgy tartják, az ország a „Közel-Kelet kincsesdoboza”. Ennek ellenére a főváros, Bejrút, első ránézésre romos épületek halmazának tűnik; azonban, ha jobban körülnézünk, itt-ott szebbnél szebb házakat fedezhetünk fel. Hogy miért kell őket keresgélni, annak egyik oka a bejrúti kikötőben tárolt ammónium-nitrát felrobbanása volt 2020. augusztus 4-én, melynek köszönhetően több száz történelmi épületben keletkeztek súlyos károk – nem is beszélve a nagyjából 200 emberéletről. A másik dolog, ami egyből feltűnik, az az utcai művészet és a graffiti szimbiózisa, mely épületek tömkelegét borítja. Úgy tűnik, a libanoniak nem csak kreativitásukat élik ki e falakon, hanem politikai és vallási véleményüket is szívesen kinyilvánítják.

Bejrút pezsgő nyugati muszlim negyedéből átsétáltunk a keresztény negyedbe, hogy részt vegyünk egy maronita keresztény szertartáson egy örmény templomban. A maroniták története egészen a 5. századig nyúlik vissza, akik eredetileg szír keresztények voltak, ám egyes Krisztusról vallott nézeteikben eltértek, így később menekülni kényszerültek Szíriából, és Libanonban találtak menedéket. Az 1215-ös negyedik lateráni zsinatot követően III. Ince pápa is elismerte pátriarkájukat. Mára teljes az egység Rómával és a katolikus egyházzal. Az 1943-as Nemzeti Paktum értelmében a libanoni államfő, valamint a fegyveres erők parancsnoka csak maronita keresztény ember lehet. A maroniták mellett számos más felekezet és egymás mellett Libanonban. Itt a vallás a mai napig szorosan összefonódik a politikával, erre Libanonról írt útinaplónkban részletesebben kitértünk, érdemes elolvasni, ha kicsit jobban képbe akarunk kerülni az ország mai helyzetével.

Bejrút után kelet felé vettük az irányt, hogy Broummanában találkozzunk a Dahrouge családdal. Yasser és Edit Budapesten találkoztak 1980-ban, és szerelem volt első látásra. Nem sokkal később Libanonba költöztek, és három gyermekük született. Már mindhárman harmincas éveikben járnak, két lányuk Franciaországban él, legidősebb fiuk pedig a Corvinus Egyetem doktorandusza. Ők mégsem terveznek hazaköltözni, sem máshova elmenni. Edit, ahogy ő fogalmaz, beleszeretett Libanonba. De persze nem feledkezett meg gyökereiről: a Libanoni-Magyar Baráti Társaság vezetőjeként libanoni magyar nőknek szervez kulturális programokat és beszélgetős esteket.

„egyformák vagyunk… én úgy gondolom, a magyarok is befogadóak… és itt is nagyon befogadóak”

– mondja Edit, amikor arra kérjük, hasonlítsa össze a két népet.

Libanonról tudni kell, hogy nem éppen egy lapos ország, Editék Broummanában pedig pont a hegytetőn laknak, így csodás kilátás nyílt tőlük a városra. Vágóképezés közben a család macskája olyan viccesen kezdett el nyávogni, hogy operatőrünk és hangosemberünk, Miki majd’ bepisilt a nevetéstől. Ki mondta, hogy könnyű a dokumentumfilmes szakma? Mikinek ezúton is sok szerencsét kívánunk Japánban ezzel a kis anekdotával.

Broummanából a tengerpart mentén haladva először Büblosz csodálatosan gyönyörű történelmi városába vezetett tovább utunk, amely 1984 óta az UNESCO világörökség részét képezi. Bübloszi Philón, 1-2. századi görög történetíró és nyelvész szerint a világ legrégebbi városa. Innen északra Batroun volt következő megállónk, ahol megcsodáltuk teljes, 225 méteres hosszában az ókori, föníciai falat, amely az időszámításunk előtti első században nyerte el mai formáját. Eredetét tekintve ez egy természetes képződmény, amely megkövesedett homokdűnékből áll, s a föníciaiak főleg a tengeri viharok és erőszakos behatolók ellen vették hasznát; később a rómaiak azonban máshogy gondolták, és inkább kőbányaként üzemeltették. Csoda, hogy így is több ezer éve áll.

Batrounból robogtunk is tovább Tripoli fele, amely Libanon második legnagyobb városa, és egyben az ország legnagyobb muszlim közösségének is helyt ad. A néhol Rio de Janeiro faveláihoz hasonlító épületekkel rendelkező város egy elég zárt hely, gyakran nem látják szívesen az idegeneket, így volt, hogy csak titokban tudtunk kamerázni. Miután összebarátkoztunk néhány helyivel – akik megörültek, hogy magyarok vagyunk és nem a CNN-től jöttünk –, meglátogattuk a híres tripoli piacot, ahol megpróbáltuk lealkudni egy bőröv árát – sikertelenül.

Tripoliból aztán végre elindultunk felfele a hegyen az Isten cédrusainak is nevezett cédruserdő felé, hogy megkeressük Libanon leghíresebb magyar vonatkozású emlékét, Csontváry Kosztka Tivadar múzsáját: a magányos cédrust. És igen, még ma is áll több, mint száz évvel azután, hogy a festő meglátta benne saját különcségét, és vele együtt saját magányát. Vajon mit gondolna most a világról, ha élne?

Talán Csontváry híres festménye miatt, úgy tűnik, nekünk magyaroknak a cédrus és Libanon fogalmak kéz a kézben járnak. Nem meglepő hát, például, hogy a 2009-es Bejrúti Művészeti Központ (akkoriban még Művészetek és Kultúra Háza) épületének tervezésére kiírt nemzetközi pályázatra Rajk László építész – Rajk László volt kül- és belügyminiszter fia – és csapata épp ezekből a fákból merített ötletet, és egy cédrust formázó épületkomplexumot tervezett. A pályázatot végül nem Rajkék, hanem egy milánói építészekből álló csapat nyerte, pedig a szintén nemzetközi zsűri egyik tagja az Ybl Miklós-díjas Földes László volt.

Libanon egy igazán különleges és egyedi hely a Közel-Keleten, és talán nem véletlenül nevezik a Kelet Svájcának. Most, hogy keresztül-kasul bejártunk és bemutattuk ezt az országot, ismét megkíséreljük a szárazföldi belépést Szíriába. Vajon ezúttal sikerülni fog? Szurkoljatok, egy hét múlva kiderül.

Hungarikumokkal a világ körül 7. évad

4. rész: 2024. január 27. 10:05 TV2

Reméljük, hogy a cikkben leírtak és a Hungarikumokkal a világ körül sorozat felkeltették az érdeklődésedet.

Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező közel-keleti epizódokról, iratkozzatok fel YouTube-csatornánkra Kövessetek minket TikTokon, Facebookon, Instagramon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!

A félreismert Törökország és a magyar emigrációk: tovább kalandoznak Anatóliában a magyar utazók.

A félreismert Törökország és a magyar emigrációk // Thökölytől a szír határig – Hungarikumokkal a világ körül 7/3.

Írta: Kurucz Dániel

Thököly Imre: kevés nála megosztóbb figurája van a magyar történelemnek. Harcolt a török és a Habsburg ellen, de mellettük is. Felső-Magyarország és Erdély fejedelme, a „kuruc király”, II. Rákóczi Ferenc nevelőapja. Emigrációjáról azonban nagyon kevés szó esik, arról pedig végképp kevés, hogy a Fenerbahçe egyik részvényese, Magyarország tiszteletbeli konzulja, Alpaslan Kaya tartja életben Thököly izmiti házát. Amíg tudjátok, csodáljátok meg – ki tudja, mikor építik be oda is a következő plázát.

Utólag nehéz megmondani, hogy az öt nyelven prímán beszélő Alpaslan miért pont törökül adott nekünk interjút, pontosabban fejtágítást a magyar-török történelemről, de nem szpojlerezünk tovább. Megindultunk inkább Ankarának, az új török fővárosnak.

Miközben az üzbég, török, és iráni teherautókat kerülgettük a hullámvasútnak is beillő sztrádán, azon gondolkodtunk, mennyivel könnyebb az élete egy teherautó sofőrjének a Magyar Alföldön, mint itt. Ankara ugyanis 800 méterrel a tenger szintje fölött fekszik, így esetenként a 10%-os, hosszú percekig tartó emelkedők sem meglepőek. Sose láttunk még egyszerre ennyi küszködve izzadó szakállas, bajszos férfit, mint félúton Ankara felé.

„Ankara jobban védhető, mint Isztambul. Ezért lett a főváros.”

És ezt el is hisszük Emre Saralnak, elvégre viszonylag kevés magyarul beszélő török – újkoros – történészt ismerünk, aki mellesleg hobby-dj is, bár ez most nem tartozik szorosan ide.

– bár ez övön aluli megjegyzés volt, Ankara történelme több ezer évre nyúlik vissza. Tehát aki Isztambul után érkezik Ankarába, nem kizárt, hogy csalódni fog; pedig kincsek itt is akadnak.

A városban járva-kelve nem lehet nem észrevenni az eddigiekhez képest is „erős” Atatürk-kultuszt a társasház méretű török zászlók társaságában. Könnyen azt hinnénk, hogy egy hollywoodi film díszletébe csöppentünk, pedig csak 2023-ban ünnepelték a Lausanne-i békeszerződés aláírásának 100. évfordulóját.

„Kemal Atatürk, a török nép atyja, mint látjátok, hatalmas tiszteletnek örvend, még most, sok évtizeddel a halála után is. Valóban sok mindent köszönhetünk neki. Mivel ő elsősorban katona volt és csak azután politikus, mindig előre gondolkodott. Isztambult sokkal könnyebb elfoglalni. Ezt a történelemből tudjuk. Ám a hegyekkel ölelt Ankara szinte bevehetetlen” – elemzi Emre az időszakot, amikor Kemal felrúgta a török trianoni szerződést (sèvres-i béke), és

– és kötöttek új békét Laussane-ban.

A háború romjain aztán Kemal Attatürk Ankarára is szakított időt: a főváros mai napig meghatározó épületei ebből az időszakból származnak. Némileg nem meglepő módon jó pár magyar szállal megfűszerezve. Ankara első nyugati típusú szállodáját, az Erzurum Hotelt magyar mérnökök tervezték, ahogy az első ankarai Meteorológiai Mérőházat is – Tittes György személyében. Sőt, még az Atatürk koporsójának sokáig otthonul szolgáló Néprajzi Múzeumnak is van magyar vonatkozása, Mészáros Gyula személyében.

Ankarának Kossuth Lajos utcája, sőt Budapest sugárútja is van. A legbüszkébbek azonban talán az Ankarai Egyetem Hungarológiai Tanszékére lehetünk. A Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet 1918-as bezárását, majd az ankarai Hungarológiai Intézet 1936-os megnyitását követően Musztafa Kemal, vagyis Atatürk személyes óhaja volt, hogy az új intézet az Ankarai Egyetem keretein belül kezdjen el működni. Az intézetben olyan neves kutatók dolgoztak, mint Rásonyi László és Halasi-Kun Tibor. Az utóbbi évtizedek alatt ugyan egyre jobban beolvadt az egyetem hierarchiájába, de

Emre kolléganője, Sevgi Can Yağcı Aksel jelenleg a tanszék docense. Bár erre magunktól is rájöttünk volna, hiszen úgy sztoriztunk vele az egyetemi életről, mintha csak a Madách téren ücsörögnénk. Szinte akcentus nélkül mesélte nekünk Örkény színházas vagy budapesti jazz-koncertes élményeit. Erdal Şalikoğluhoz hasonlóan ő is fordít magyar irodalmat, ám kevésbé a „nagy” regényekre szakosodott. Mikor elárulta nekünk, hogy neve, a Sevgi Can nyersfordításban annyit tesz magyarul, mint „szeretet lélek”, már meg sem lepődtünk az irodalomhoz való vonzódásán.

„… A Nyugalom Bartis Attilától, A madárasszony Finy Petrától, legutóbb pedig az Epepe Karinthy Ferenctől. Engem jobban vonz a kortárs, vagy, talán jobb szó, a modern irodalom, azt úgyis kevesebben fordítják.” 

Nem Sevgi Can volt az első, akinél feltűnt, hogy az általunk elképzelt „török típustól” igencsak eltérően néz ki. Persze gondolhatunk az évszázadokig nagyüzemben működő janicsárokra – a szerte Európából összelopkodott gyerekekre –, de akár a lázokra is. Mindenesetre aki azt gondolja, hogy Anatóliában, vagy a Közel-Keleten nincsenek szőkés vagy vöröses hajú, zöld vagy kék szemű emberek, nagyot tévednek.

„Nem tudok róla, hogy láz lennék. Ám mint nagyon sok mindenkinek nálatok Magyarországon, úgy nekünk is mindenfelől menekültek a rokonok az I. világháború után. Nekem például a Balkánról.”

Ankara után délnek vettük az irányt, azzal a nem titkolt céllal, hogy szárazföldi úton valahogy átküzdjük magunkat Szíriába. Igaz, a túrának senki se jósolt sok esélyt a háború és a török-szír viszony elmérgesedése miatt, de próba, szerencse alapon azért megpróbáljuk. Hátha.

a Göreme Nemzeti Parkban, majd Kayseriben is, a közel 4000 méteres Erciyes Dağı vulkán lábánál – a török „Magányos-hegynél”. Mellesleg hihetetlen, hogy hol nem botlik az ember ex-ELTE politológusokba.

„…Karácsony András, Pokol Béla, Bihari Mihály voltak a tanáraim. Imádtam Budapesten élni. Vezetni is ott tanultam meg. Aztán választanom kellett, hogy a második hazámat, vagy a szerelmet választom… de nem bántam meg, mert bármikor ellátogathatok Magyarországra”

A török Török Gábor

– meséli nekünk Kadir Balkanlıoğlu, aki rendkívül élesen látja át a politika, kultúra és társadalom összekuszálódott fonalait mindkét hazájában. Ugyan Kadir kiváló elemző is lehetne, ő azonban inkább a tolmácsolás és a multivilág felé kormányozta el magát az elmúlt években.

 Mi is egyfajta demokrácia vagyunk, csak ezt nehéz nyugatról átlátni. A török társadalom nem vallásos része is tiszteli a hagyományokat, nagyjából úgy, mint Európában egy vallásos ember. Ezért is nehéz a török társadalmat annak ismerete nélkül elemezni. Mégis sokan megteszik.”

Miután kielemeztük a török-magyar, török-balkáni viszonyt – Balkán fia (Balkanlıoğlu) – Kadirral könnyes búcsút intettünk az Anatóliai-fennsíknak és átkeltünk a Taurosz-hegységen, hogy Szíria előtt még egyszer kipihenjük magunkat Adanában. Ugyan Adana is a világ egyik legősibb települése, építészetileg Ankara után kullog – ha értitek, mire gondolunk. Ugyanakkor gasztro terén valóban megkerülhetetlen hely a török Nápoly. Arról nem is beszélve, hogy utoljára a gimnáziumi ballagásainkon gratuláltak ennyire, mint egy random adanai étteremben a pincér, amikor megtudta, hogy „magyar testvérek” vagyunk.

Búcsú a félreismert Törökországtól

Igaz, nem Törökország a legizgalmasabb hely a világon, de talán ez is az egyik legnagyobb értéke, hiszen a sok nagyváros ellenére – és az igencsak olaszos vezetési stílus dacára – egy rendkívül kedves és nyugodt ország. Az emberek vallási és politikai hovatartozástól függetlenül segítik egymást, de minket is, főképp, ha megtudják, hogy honnan jöttünk. Nehéz felidézni, hol forgattunk utoljára ilyen simán, zökkenőmentesen.

Utunkat reményeink szerint Szíriában folytatjuk. Valószínűleg hiányozni fog a török nyugalom és biztonság, de Bem Apó Aleppója, II. Endre várai és a világ talán legősibb városa, reméljük, mindenért kárpótol majd. Még az is lehet, hogy Szíria már nem is annyira veszélyes hely, mint amilyennek beállítják – bár egyszerűbb lett volna a 2011-es arab tavasz előtt odalátogatni. Hasonló gondolatok futnak át az agyunkon, ahogy a térképet nézegetjük Adana és Aleppó között. Szurkoljatok!

Gyertek, fedezzük fel őket együtt szombaton a TV2 képernyőin. Addig pedig olvassátok el útinaplónkat a második részről, melyhez ezt a számot ajánljuk hallgatásra.

***

Hungarikumokkal a világ körül 7. évad

3. rész: 2024. január 20. 10:10 TV2

 

Reméljük, hogy a cikkben leírtak és a Hungarikumokkal a világ körül sorozat felkeltették az érdeklődésedet. 

Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező közel-keleti epizódokról, iratkozzatok fel YouTube-csatornánkra Kövessetek minket TikTokon, Facebookon, Instagramon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!