Utazás az igazi Törökország mélyére – Hungarikumokkal a világ körül 2/7.

Anatólia belső tájai felé kalandoznak tovább a helyi magyar emlékeket kereső utazók.

null

Kütahya és Kossuth kultusz – Hungarikumokkal a világ körül 7/2.

A félreismert Törökország és a magyar emigrációk 

Írta: Kurucz Dániel

Már kezdjük megszokni, hogy bármerre járunk a világban, lépten-nyomon magyarokba botlunk. Most éppen François baron de Tott jött velünk szembe, vagyis báró Tóth Ferenc, aki létrehozta a Gallipoli-félsziget mellett húzódó Dardanellák erődítményrendszerét. Igen, Winston Churchill híres vereségének főszereplőjét.

Tóth azonban nem érte be ennyivel. Számos sikeres diplomáciai út mellett újraszervezte a török tüzérséget, melynek emlékét az általa létesített isztambuli ágyúöntöde még ma is álló épülete őrzi. S ami még ennél is jóval ambiciózusabb, az 1770-es évek végén egy teljes körű haditervet állított össze Egyiptom meghódítására a Franciaország élén trónoló XVI. Lajos és felesége, Marie Antoinette számára.

Bujdosók

Mind a mai napig

a magyar történelem fekete foltjaként tátong a sok bujdosó,

vagyis a Rákóczi-szabadságharc menekültjeinek története. Mint az első nagyobb magyar migrációs hullám, gyakorlatilag egész Európát érintették, de csak néhányukról tudjuk, hogy merre vezetett az útjuk – sőt, hogy mi lett a leszármazottakkal. Ritka kivételek közé tartozik Tóth Ferenc, mint azt még Alitól az előző részben megtudtuk Rodostóban.

Az alma nem esett messze a fájától: édesapja, Tóth András a Rákóczi-emigráció egy részével Franciaország irányába hagyta el Magyarországot, később Bercsényi Miklós 1720-ban létrehozott huszárezredében töltött be őrnagyi posztot. Kiváló diplomáciai érzékének köszönhetően az a megtiszteltetés érte, hogy Bercsényi saját maga helyett küldte embereket toborozni Rodostóba. Sajnos a francia külügyminisztert túlságosan lekötötte az 1775 és 1783 között dúló amerikai függetlenségi háború, így Tóth Ferenc briliáns terveit a szőnyeg alá seperték, s már nem élhette meg, hogy Napóleon újra felfedezve őket 1798-ban elindítsa egyiptomi hadjáratát.

De élete alkonya így is boldog volt, hiszen hazatérhetett Magyarországra,

s a ma Ausztriához tartozó Tarcsafürdőn töltötte hátralévő éveit egészen 1793-ig.

Át Anatóliába

A Dardanelláktól komppal vezetett tovább utunk egyenesen Izmirbe, ahol a kikötőben horgonyvetés után rögtön neki is álltunk felkutatni azt a 2018-ban állított Kossuth Lajos emlékplakettet, melyet a ’48-as szabadságharc emlékére avattak fel annak 170. évfordulóján.

És hogy miért pont itt?

1851-ben itt szállt hajóra ugyanis az emigrációba vonult Kossuth,

s ment először Angliába, majd körútjára az Egyesült Államokba. Közel másfél éves törökországi tartózkodása alatt Kossuth körül oly kultusz alakult ki, amely a mai napig kitart. De erről még lesz szó.

Kemal Atatürk, vagyis az Oszmán Birodalom feloszlatásával végződő első világháború után kibontakozó török szabadságharc hőse, a Török Köztársaság alapítója. Annak ellenére, hogy radikálisan szakított az iszlám múlttal, nyugatra tolva országát,

a törökök mai napig szentként tisztelik.

Ahogy nálunk Kossuth, úgy a Marica folyótól keletre Atatürk járul hozzá kötelezően az utcák szobrok, iskolák elnevezéséhez. Mit ad Isten, izmiri lovasszobrának talapzatát épp egy magyar építész, Walndinger Béla készítette. Nyílván egyértelmű volt, hogy minden irányból meg kell csodálnunk ezt a remekművet. Apropó, Walndinger Béla fia, Nazim ma is Izmirben él, és nem felejtette el apanyelvét.

Kemal Atatürk természetesen nem egyedül vitte sikerre a török szabadságharcot a nekik szánt Trianon ellen. Seregében, bármilyen meglepő, jó néhány magyar is szolgált. Tüzérként például Bilal Timur Bilgiç, pontosabban magyar nevén Kacskovics Tibor. Sírja a Karşıyaka-negyed temetőjében található, ahol mi is tiszteletünket szerettük volna tenni, ez azonban nem várt nehézségekkel járt. A hegy legtetejére való felbaktatás volt a kisebbik gond – konkrétan elvesztünk a temetőben a sírt keresve. Ha nincs Hakan és sírásó barátja, még most is ott bolyonganánk.

Távolodva Izmirtől feltűnik, hogy a vidék milyen csendes és nyugodt a pezsgő, lüktető városhoz vagy éppen a fővároshoz képest. Törökországot általában nem erről az oldaláról szokás bemutatni, pedig javarészt

ez az egyik legnyugodtabb ország, ahol forgattunk a hét évad során.

Kütahya felé, az ország belsejébe bandukolva félúton megcsodáltuk Törökország első és egyetlen geoparkját, ami egyike az UNESCO 195 globális geoparkjának. Találós kérdés, hány ilyen park van Magyarországon? Amíg leguglizzátok, a szintén az UNESCO-világörökség részét képző Artemisz templomát – az ókori világ hét csodáinak egyikét – is útba ejtjük Kossuth városa felé.

Kütahyában első állomásunk az 1970-ben alapított Güral Porcelángyár volt. A Güral-cégcsoport vezetője, Ismet Güral igazi magyarkultúra-rajongó, aki elárulta, miért lehetnek hasonlóságok a kütahyai és a hungarikum Zsolnay porcelán motívumai között. Aztán közösen először meglestük, hogyan is készülnek a híres porcelánok, majd azt, ahogy Ismet és fiai ápolják a Kossuth emlékmúzeumot.

Miután a 1848-49-es szabadságharcot leverték, ’50-ben Kossuth Abdul-Medzsid szultán jóvoltából Kütahyába érkezett, és majd’ másfél évet töltött el itt. Ittléte alatt megírta és kiadta a kütahyai alkotmányt, mely alapja volt dunai konföderációs tervének. Az volt a célja, hogy a Duna mentén élő népek föderációs alapokon egy új nagyhatalommá csoportosuljanak. Ma az emlékmúzeum – Kossuth régi kütahyai háza – egy szuper kiállításnak ad helyet, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum támogat meg szakmailag.

Mielőtt továbbindultunk volna Thököly háza felé, igyekeztük megfejteni, miért tartotta Kossuth a világ egyik legunalmasabb helyének Kütahyát. Ebben Marci rendezőnk rögtönzött utcai hajnyírása nem volt épp a segítségünkre, persze az elmúlt 174 évben sok minden változott.

Az első rész után Rodostót elhagyva a nyugati part mentén haladtunk tovább, majd behatoltunk az ország belsejébe, ahol

a vidéki Törökország egészen más, eddig nem látott arcát tárta elénk.

Bár szó esett már olyan nagy magyarokról, mint Rákóczi vagy Kossuth, magyar emlékekből továbbra sem fogytunk ki. Gyertek, fedezzük fel őket együtt szombaton a TV2 képernyőin. Addig pedig olvassátok el útinaplónkat a második részről, melyhez ajánljuk hallgatásra ezt a számot.

Hungarikumokkal a világ körül 7. évad

2. rész: 2024. január 13. 10:50 TV2

Ismet Güral

 

Reméljük, hogy a cikkben leírtak és a Hungarikumokkal a világ körül sorozat felkeltették az érdeklődésedet.

Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező közel-keleti epizódokról, iratkozzatok feYouTube-csatornánkra Kövessetek minket TikTokon, FacebookonInstagramon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!

Isztambul, a kelet kapuja – tele magyar emlékekkel – Hungarikumokkal a világ körül 1/7.

Konstantinápoly, Bizánc, Sztambul: több mint ezer éve része a magyar történelemnek is az Európa és Ázsia határán álló nagyváros – magyar emlékeit járják be most az utazók.

Írta: Kurucz Dániel

Érkezik a Hungarikumokkal a világ körül legújabb évada – ezúttal a Közel-Kelet országainak magyar emlékeit mutatják be szombatonként a TV2-n.

Első állomásunk Törökország, ami azért is fontos, mert 2024 a török-magyar kulturális kapcsolatok éve. Hiszen a két ország éppen 100 éve vette fel egymással a diplomáciai kapcsolatot – ez elsőre eléggé furcsának hangzik, de erre még visszatérünk.

Az első epizódban rögtön belecsöppenünk Isztambul pezsgő-nyüzsgő forgatagába, ahol emberek és macskák egymás hegyén-hátán élik mindennapjaikat, s a horgászok az aranyló naplementében fogják ki az aznapi vacsorára valót a Boszporuszból. A város több ezer éves múltra tekint vissza, ami az egymásra épülő gazdag történelmével és kultúrájával igazi kincsesdobozzá teszi –

bár 15 millió lakosával maradjunk a kincseshordóban.

Ezt a sokszínűséget kelet és nyugat, a múlt és jelen határán talán a Nagy Bazár, vagy másik nevén a Fedett Bazár szemlélteti legjobban. Az „Old Bazaar” felirattal jelzett régi és a másik, modern része észrevétlenül simulnak egymásba; több mint 3000 boltjában minden kapható az édességtől kezdve a szőnyegeken át egészen a könyvekig és kerámiákig. A sok alkudozástól kifáradva a Nagy Bazár oldalában megállunk pihenni Ibrahim Müteferrika mellszobra mellett, aki törökös neve ellenére egy Kolozsvárról származó magyar, nem mellesleg pedig a török könyvnyomtatás atyja, és II. Rákóczi Ferenc török tolmácsa volt. De Rákócziról majd egy kicsit később.

A régi Bizánc kövein járva-kelve sorra bukkannak fel a nagy magyar nevek,

ott van például Liszt Ferenc, aki a Galata-negyedben az osztrák zeneműkereskedő, Alexandre Kommendiger házában szállt meg 1847-es látogatásakor, mely ház még ma is áll. Illetve Széchenyi Ödön, kinek sírját 4 nyelven és 74 percig tartó keresgélés-kérdezősködés után találtuk meg a Feriköy katolikus temetőben.

Széchenyi István fia nem csak azért érdekes, mert ő az első keresztény, aki pasai rangot kapott, hanem mert fent említett sírját évente megkoszorúzza az általa alapított isztambuli tűzoltóság. Eme pályafutását természetesen nem külhonban kezdte: először megalapította a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyletet, majd az újonnan alakult Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökeként viselt tisztséget. Isztambulban való tartózkodása alatt a várost pusztító többszöri tűzvészek sarkallták arra, hogy a Londonban szerzett tűzvédelmi tudását Budapest után Isztambulban is kamatoztassa, amiért a város azóta is hálás.

Kevesen tudják, hogy a Temesváron született Kós Károly, a kiváló építész nem csak azért fontos személy, mert születésének napját (december 16.) idén nyilvánították a magyar építészet napjává, hanem mert Isztambult is megjárta. De nem ám csak látogatóba ment, 1917 és ’18 között ösztöndíjjal érkezett a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet munkatársaként, s a város építészetéről írt könyvét „Sztambul: Várostörténet és architektúra” címen. Az 1918-as eredeti kiadás felbecsülhetetlen kincsnek számít, ha valakinél esetleg porosodna egy a padláson, épp ahogy az 1921-es török fordítása is.

Ha már magyar művek török fordításainál tartunk: egészen hihetetlen, hogy az Egri csillagok 1901-es megjelenése óta több mint száz évnek el kellett telnie, mire jött egy a magyar kultúra iránt elhivatott török férfi,

és lefordította anyanyelvére e számunkra oly kedves és fontos regényt.

Erdal Şalikoğlu eredeti hivatását tekintve orvos, mégis a magyar népzene és kultúra szerelmese lett, hogy aztán műfordításra adja a fejét.

Miközben magyarul beszélgettünk a Galata-torony árnyékában, a régi keresztény negyed szívében, a Széchenyi Ödön által létrehozott sikló tetején lévő kávézóban olyan érzésünk támad, mintha valahol a történelmi Magyarország egy szegletében ücsörögnénk. A nyüzsgő török mentalitás, a helyiek közvetlensége azért mindig helyreteszi a valóságot: ha épp nem trollkodják szét a forgatást egy-egy grimaszolással, belesétálással, akkor éppen árulnak valamit. Ez csupán egy a dokumentumműfaj számos nehézsége (vagy szépsége) közül.

De sebaj, hiszen kiderül, mit tanulnak a törökök a magyarokról az iskolában, hogy mit jelent Jumurdzsák neve, és az is, hogy mi lesz Erdal következő fordítása. Sőt, Meruk Marci rendezőnk még egy dedikált könyvet is kapott tőle – mostanra talán el is olvasta. Marci?

A Szent Piroska által alapított Pantokrátor-kolostor az egyik legfontosabb bizánci épület. Olyan hatalmas területen helyezkedik el, hogy operatőrünket, Kervárits Ádit is majdnem elhagytuk – végül egy fagyizóban találtunk rá. Hozzátennék, hogy az 50 fokos napsütés is cirógatta a tarkónkat, így valamelyest érthető a stábtagok időnkénti elvesztése.

A fagyizás után meglestük a Ganz-MÁVAG egykori isztambuli épületét is, amely mostanra a Santral Istanbul Egyetem részeként működik.

Ezek mind-mind olyan magyar vonatkozású helyek, amelyeket megőriztek az évtizedek és -századok,

s melyek, akárcsak a Topkapi palota vagy az Hagia Szophia, e több évezredes város szerves részét képezik. Apropó Topkapi palota: azt tudtátok, hogy kódexek és egyéb részletes írásos emlékek mellett a magyar zenetörténelem fontos forrásai lelhetők fel itt?

Amikor 1541-ben a törökök elfoglalták Budát, az ország három részre szakadt: a török fennhatóság alatt álló Hódoltságra, a Habsburg befolyásoltságú Királyi Magyarországra és az Erdélyi Fejedelemségre. Érdekesség, hogy Erdélynek már az 1550-es évektől volt nagykövetsége Isztambulban, mely követségi épület több mint száz éve elhagyatottan és romosan, de még ma is áll a Magyar lépcső (Macarlar Yokuşu) tetején.

A törökök Magyarországon keresztül való terjeszkedése Európa felé érthető módon rontott a két ország közti diplomáciai kapcsolatokon, de azok sosem szűntek meg teljesen.

Az ismét osztrákmentes, független Magyarország azonban hivatalosan csak 1924-ben rendezte diplomáciai kapcsolatait Sztambullal,

amely 1923-ra új (és mostani) nevén mint Török Köztársaság futott neki a nagyvilágnak, élén első elnökével, a török Hunyadi Jánosba oltott Horthy Miklóssal: Kemal Atatürkkel. Róla bővebben a második részben lesz majd szó.

Az Erdélyi Fejedelemség a Rákóczi-szabadságharc 1711-es leverése után a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került, az utolsó fejedelem, II. Rákóczi Ferenc pedig inkább önkéntes száműzetésbe vonult, mintsem hogy felesküdjön a császárra. Miután keresztül-kasul bejárta Európát, III. Ahmed szultán meghívására 1717-ben embereivel Gallipoliba érkezett, hogy onnan újabb kuruc lázadást indítson Bécs ellen.

Mivel időközben az oszmánok többszörös vereséget szenvedtek a Habsburgok ellen, fordult a vendégszeretet kockája. Rákócziékat a szultán 1720-ban kénytelen volt eltávolítani a főváros közeléből a 120 kilométerrel odébb fekvő Rodostóba, amely akkoriban egy álmos görög-örmény városka volt, messze a világpolitika zajától. Még jó, hogy a Habsburgoknak nem adta ki őket a szultán.

Senki se lepődjön meg tehát, hogy Isztambul után Rodostó felé vettük először az irányt.

Görögöket, örményeket már alig, de a Bujdosók házait még mindig megtalálja az ember Tekirdağban – vagyis ahogy mi ismerjük, görögül: Rodostóban. Bercsényi Miklós, Esterházy Antal, Sibrik Miklós, Csáky Mihály, Mikes Kelemen és természetesen II. Rákóczi Ferenc házai még ma is állnak – néha részben, néha egészben.

Gróf Csáky Mihály, Rákóczi egyik tábornokának felújított háza ma Magyarország tiszteletbeli konzulátusának és a Török-Magyar Kultúra Házának ad helyet. A Rákóczi Múzeum természetesen az utolsó Erdélyi Fejedelem házában üzemel 1968 óta. Ali, a múzeum tárlatvezetője pedig tökéletes magyarsággal, mindent is tudva úgy sztorizik nekünk a bujdosókról, mintha ő is velük élt volna. Érdemes a múzeum előtt álló faragott székelykapun túl megkeresni őt, ha az ember arrafelé jár. Bár magyarok közel háromszáz éve nem lakják a várost,

a törökök továbbra is úgy tekintenek rá, mint ami hozzánk (is) tartozik.

A kuruc emigráció legtovább élő tagja, Mikes Kelemen köré épült kultusz egyik manifesztációja a Mikes Kelemen park, mely rózsabokraival és faragott szobraival egy nyugodt, kellemes hely, amit minden magyarnak ajánlunk, aki a tengerparti városba látogat.

Törökország olvasztótégelyében, nyugat és kelet határán megannyi magyar vonatkozású emlék köszön vissza ránk, de mindez még csak a kezdet. A Közel-Keleten található a legtöbb elfeledett magyar lábnyom.

Tartsatok velünk, és fedezzük fel őket együtt, találkozzunk január 6-án a TV2 képernyőjén! Addig is, ez a remix tökéletes hangolódás lehet az élményhez. Kincskeresésre fel!

Olvassátok el részletes útinaplónkat az első részről!

 

Hungarikumokkal a világ körül 7. évad

1. rész: 2024. január 6. 10:25 TV2

 

Reméljük, hogy a cikkben leírtak és a Hungarikumokkal a világ körül sorozat felkeltették az érdeklődésedet. 

Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező közel-keleti epizódokról, iratkozzatok fel YouTube– csatornánkra, Kövessetek minket TikTokon, FacebookonInstagramon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!