Ők a magyarok, akik New Jersey-ben őrzik még az identitásukat – Hungarikumokkal a világ körül 6/2.

Admin WSH

Nagy szó, hogy a kertvárosok amerikai államában még vannak, akik őrzik a magyar szót és kultúrát: őket mutatják be a Hungarikumokkal a világ körül utazói!

Írta: Fejes Dorottya & Kurucz Dániel

Az Egyesült Államokat a bevándorlók tették naggyá, ám azt kevesen tudják kívülről megérteni, hogy ezek a bevándorlók jellemzően miért veszítik el nyelvüket a második generációra. Hiszen európai fejjel gondolkodva egy zsidó, egy német, egy örmény vagy éppen egy magyar évszázadokon át tartotta a nyelvét szerte az öreg kontinensen. Akkor az USA miért más?

Amíg ezen elmélkedtünk, átléptünk a Hudson folyó túloldalára, az USA legsűrűbben lakott államába, New Jersey-be. Ugyan a délvidéknyi területen több mint kilencmillióan élnek, mégsem érezni a New Yorkhoz hasonló zsúfoltságot. Bár az „alvóállam” talán kreatívabb mottó lenne a „kertállam” helyett, hiszen a legtöbben vagy Philadelphiába, vagy épp New Yorkba járnak át dolgozni nap mint nap.

Ilyen körülmények közepette az is nagy szó, hogy még akadnak szellemi műhelyek, magyar központok errefelé. Az évszázados fluktuáció, belső migráció ugyanis a legnagyobb ellensége az USA kisebbségeinek.

„Még a ’70-es években elkezdtek elköltözni az emberek, a helyükbe latinok és feketék érkeztek. Az intézményeink azonban maradtak, így a magyar iskolába, óvodába, templomba, cserkészekhez akár egy órát kell autózni, oda és vissza.”

Erről mesél Juhász Imre atya, aki egyike azon köpeny nélküli hősöknek New Brunswickban, akik őrzik még a lángot. A híres Rutgers Egyetemnek otthont adó városka tökéletes példa, hogy az USA magyarjainak tipikus százötven évét bemutassuk. Az eredetileg német ajkú lakosság már a milleniumra átadta a Monarchia minden pontjából érkező magyarságnak a kilincset, hogy aztán elkezdje saját intézményeinek kialakítását. Az első ezek közül a Szent Imre Herceg Egylet volt 1899-ben, amelyet temetkezési és betegellátási támogatásra hozták létre. Ebből azért arra lehet következtetni, hogy egy jó pár ezer fős közösség már akár évtizedek óta lakhatott a Raritan folyó partján.

Nem sokkal később újabb egymást segítő szervezetek alakultak, mint a „The Magyar Building and Loan Association”, a Magyar Hírnök újság, aztán 1904 és 1914 között hat templom, egy zsinagóga és a Szent László iskola is felépült – mindezt önerőből. Ha érlelgetjük ezt az „önerő” dolgot, még mai viszonyok közt is hihetetlen lenne, hogy akár egy jobb módú európai település lakossága ezt csak úgy összefogásból megálmodja és fel is húzza. Pláne akkoriban. Nem volt állami támogatás, sem az USA-ból, sem – az akkor még Monarchia-beli – Budapestről, de nem volt barkácsüzlet se, egy platós autó se kölcsönbe a szomszédtól. Az épphogy csak beilleszkedők javarészt a nyelvvel is hadilábon álltak, mégis felépítették a maguk kis Magyarországát. New Brunswick ráadásul csak egy az USA sok-sok hasonló utat bejárt városkája közül.

Az első világháború előtti utolsó békés évre a város lakosságának 25%-a már magyar volt és ebben az évben alapították meg az azóta legendássá vált HAAC-ot is. Hogy mit? A kohéziós erőként működő New Brunswick-i Magyar Amerikai Atléta Klubot (Hungarian American Athletic Club) eredetileg a sportolni vágyók teremtették meg, mára azonban a keleti part legerősebb intézményévé nőtte ki magát.

„…majdnem ötezer ember, első és második generációs vegyesen élt csak itt New Brunswickban. Nagyon sok mindent építettek, alapítottak a két világháború után is, ám nagyjából ’56-ra kezdett kifogyni a magyarok lendülete, hogy így mondjam.”

Varga Denisa a HAAC történetének második női elnökét hallgatjuk. Kis időt beszélgetve rögtön formát öltenek az atya szavai. Hiszen Denisa akármi mással is tölthetné az idejét, de ő 150 év talaján állva inkább szembemegy a fősodorral és 2023-ban is megküzd a magyar kultúráért.

Sokan hálásak neki ezért, olyanok is, akik nem is ismerik. Hiszen az évente megrendezésre kerülő Szüreti Bál, vagy a Magyar Nap aligha vonzana több ezer embert Kaliforniától Floridáig a Somerset és a Plum utca találkozásához. A következő részünkben az is kiderül, hogy milyen szerelmek és sorsok találkoznak itt évről-évre egymással.

„A kilencvenes évek elején nagyon sok ’56-os magyar telepedett vissza, ezzel felgyorsítva a társadalmi változásokat. Mire én megérkeztem, már alig laktak itt magyarok. Aki nem telepedett vissza, valami jobb környékre költözött.”

Jellemzően, különösen a II. világháború után érkezettek a közeli Johnson&Johnson gyárakban dolgoztak, de a többség számára nem ez jelentette végállomást. Ahogy megszilárdult a talaj és megtollasodott a társaság, úgy léptek tovább az ország minden pontjára.

„Hát igen. Ilyen körülmények között az is csoda, hogy van még itt magyar szó. És ez csak a felszín, képzeljük el, hogy a második generációs gyerekeknek, ha a többségi társadalomba be akarnak illeszkedni, akkor amerikainak kell lenniük. Mindig is ez jelentette a legnagyobb veszélyt az USA kisebbségeire nézve.”

Csakhogy Imre atya és még jó páran ugyebár felvették a kesztyűt és megharcolnak az elemekkel. Ezért is tartanak még a Covid és minden akadály ellenére telt házas cserkész foglalkozásokat, hétvégi iskolai napokat, nem beszélve a hungarikumnak betudható fesztiválokról. A Magyar Nap például akkora mulatságnak számít, hogy a helyi fekete vagy latin közösség is szabadnapot vesz ki.

Ilyenkor egy napra lezárják az utcákat, táncolnak, zenélnek, ki népviseletben, ki egy szakadt farmerben. Az atya szerint a járókelőket az illatok fogják meg. Hiszen többheti készülődéssel összedobnak ilyenkor egy gourmet fesztiválra való íz- és illatvilágot. Arról meg nem is beszélve, hogy az USA-ban felüdülésnek számít az amerikai konyhától eltérő bármely ehető étel, de ne szpojlerezzünk.

„… ő az igazgató, tanító, szóval ő rendez el mindent. Még azért nagyon sok minden mást is csinál, például orgonál a Szent László templomban. Apa meg segít neki.”

Ezt mondja Boróka az anyukájáról, Tóth Annáról – a következő amazonról a sorban, akit szombaton szeretnénk majd nektek bemutatni. A New Brunswick-i Széchenyi magyar iskola vezetője se unatkozik sokat. Napi több óra utazás árán ingázik az otthona és New Brunswick között. Nem csak tanítani, a legtöbb misén ő adja a háttérzenét, de férjével néptáncolni is ide járnak.

„Igen, ez nem lehetséges egy vagány férfi nélkül. Az én apum is mindenben támogatta anyumat. Pedig egy kukkot sem beszélt magyarul. Mégis minden hétvégén vitt minket mindenféle dologra éveken át. Nem is tudom elmondani, mennyire köszönöm ezt neki.”

Ezt már Hier Katica meséli, aki azóta Budapesten él és csak családlátogatóba ugrott haza. A „magyarul” töltött hétvégék Katica esetében is meghozták a hatásukat. Bár apai ágról teljesen amerikai, az anyukájával otthon mindig magyarul beszéltek, sőt a nagypapája és testvére egyike volt annak a pár embernek, akik a külföldi magyar cserkészszövetséget megalapították.

„Németországban, a menekülttáborban alapítottak egy kis őrsöt, a Hontalan Sasokat, és miután elköltöztek a világ minden sarkára, ott hozták létre a további csapatokat. Onnan terjedt tovább a magyar cserkészet is. Tulajdonképpen ezért létezik még ma is.”

Ahogy Katicának, úgy még több tízezer gyereknek jelentette a boldog gyermekkort a cserkészet és a magyar suli az elmúlt közel 70 évben. Talán ezért is húzott mindig kicsit Magyarország felé a szíve, pedig ahogy a legtöbben, már ő is az Újvilágban született. Kemény munkával, önzetlen szeretettel és önfeláldozással azonban óceánnyi távolságokat is át lehet hidalni. Ez az igazi szupererő.

És végül egy kis ajánló…

Rovásírással vésett feliratok, kopjafásra faragott sörcsapok, a hét vezérről elnevezett fermentálók és paprikasör… ez várt minket, amint beléptünk a Seven Tribesmen nevet viselő sörfőzdébe, amelyet magyar cserkészek alapítottak New Jersey-ben. A hely a magas fokú technológia és az évszázados hagyományok ötvözete.

– Miért nincs itt magyar zászló?

– Hát mert mindenki tudja.

Ha erre jártok, mindenképp térjetek be egy Fafaragóra, Vérszerződésre, esetleg egy Bűvös kockára, és köszönjétek meg Janka Zsoltnak, hogy több ezer kilométerre otthonról megmutatja barátaival Magyarország szebbik arcát.

Forrás: Mandiner

Észak-amerikai magyarok, sziasztok! – Hungarikumokkal a világ körül 6/1.

Admin WSH

A világ vezető hatalmát és annak magyar örökségét fogjuk bemutatni a hatodik évadunk során. Kalandra fel!

Fejes Dorottya & Kurucz Dániel írása

Az évadot azoknak ajánljuk, akik nem felejtették el magyarságukat és máig ápolják

A világ vezető hatalmát, az észak-amerikai kontinens egyeduralkodóját, vagyis az Amerikai Egyesült Államokat fogjuk bemutatni a hatodik évadunk során. A 330 millió lelket számláló szuperhatalom óriási területével és befolyásával úgy határozza meg a világ mindennapjait, ahogy arról legfeljebb korábban csak Richelieu bíboros álmodott. Kasmírtól a Kalahári sivatagig, a Kiskunságtól Caracasig megtaláljuk itt világunk minden messzire repült darabkáját.

Kincskeresésre fel, mert a poszt-covid és gazdasági félelmek közepette is kell, hogy folyjon a csapból más is, mint a rettegés. Idén is kell ezért egy kis történelem és kultúra, ami rólunk szól: nyolc epizódnyi magyarság az USA 247 évnyi történelméből. Dél- és Közép-Amerika után a Hungarikumokkal a világ körül 6. évada továbbra is az óperenciás tengeren túlról jelentkezik, az Egyesült Államokból.

„Úgy látszik, az életnek, mindennek, ami él, nincs más célja, mint a lehető végső időig megmaradni és megújulni.”

Mi mást is vehetnénk górcső alá az első epizódban, mint New Yorkot. Évszázadokon keresztül volt a kontinensre érkezők első állomása a mára science-fiction regényekbe beillő egykori főváros. Az állandó tömeg, dudaszó, a fények és a szinte felfoghatatlan mértékű sokszínűség tengernyi érdekességet rejteget magában. Utcáról utcára a különböző évadaink jutottak eszünkbe, Dél-Amerikától Ázsiáig mindent megtalál itt az ember. Több mint 800 nyelven beszélnek New York öt kerületében, amivel abszolút világcsúcstartó ez a másfél budapestnyi terület.

Ugyan a manhattani Upper East Side klasszikus magyar negyede már csak foszlányokban létezik, egy-egy túlélője az évszázados magyar jelenlétnek azért még mindig akad. A Budapest Café például az USA minden pontjára elszármazottaknak a találkozó helye, ahogy a New York-i Magyar Ház is.

Hazánk hagyatéka

Porosodó feljegyzésekből tudjuk, hogy gyakorlatilag a Kossuth-emigráció óta folyamatos a New York-i magyar jelenlét. Az 1800-as évek második felére a Kárpát-medencéből pedig valóságos exodus áramlott ide, így hiába mentek a kontinens belsejébe a legtöbben, a 82. utca és a 2. sugárút környékén kialakult a manhattani magyar negyed. Hentesüzletek, utazási irodák, könyvesboltok, magyar színház, templomok, éttermek és még nagyon hosszasan sorolhatnánk, mi minden jött errefelé létre Kárpáti, Kovács, Tóth, Albert stb. nevekkel fémjelezve.

„A 2000-es évek elején ez még egy magyar negyed volt, aztán egyik évről a másikra, mintha megszűnt volna létezni. Én még pont elcsíptem a korszak végét.”

Erről mesél Rózsa Ákos, az 1958-ban alapított Széchenyi Társaság elnöke a lámpaoltás időszakát. Az ő helyismerete nélkül hetekig tartana felfedezni a város magyar kincseit. Ám ha mégse találnátok meg Ákost, ne csüggedjetek, erősen javasoljuk a Hello Hugo applikációt, amely az egész USA-ban gyűjtögeti hazánk hagyatékát.

„New York olyan, mint az első osztály a gimiben. A legtöbben elvégzik és tovább állnak. Már mi is New Jersey-ben élünk és a legtöbb barátunk is vagy tovább állt, vagy hazaköltözött. Csak nagyon kevesen maradnak itt családdal vagy idősebb korukra.”

Hogy ez mennyire igaz? Teszteljük történelmi távlatokban is. Az Iowában alapított New Buda lakói is először New Yorkba érkeztek rögtön a ’48-as forradalom után. Így amikor Ujházy László 1849. december 16-án lelépett a Hermann nevű gőzösről, feleségével, öt gyermekével és számos magyar honvédtiszttel még szippantott a Nagy Alma levegőjéből egy slukkot.

Sőt, miután az USA első magyar települése zavargások és nézeteltérések miatt a romlás útjára lépett, a volt sárosi főispán vezetésével kis ideig páran megint visszatértek New Yorkba, hogy onnan szívódjanak fel Ohio frissen alapított városaiban.

„…aztán New Buda hamarosan meg is szűnt. Pedig micsoda jövőkép állhatott a település előtt, még az akkori kormányzó is díszfelvonulással köszöntötte Ujházyékat! Talán még ma is beszélnének ott magyarul.”

Ilyen és hasonló fejezetei voltak az USA magyar történelmének, így nem csoda, hogy csak a Hello Hugo közel ezer lábnyomot gyűjtött össze – ami egyre csak bővül.

Persze vannak a „nagy nevek, akiket itthon és otthon is mindenki ismer”, meséli nekünk a brooklyni Williamsburgben Rubinstein Heshy, aki elkalauzolt minket New York legortodxabb zsidó negyedébe, épp oda, ahol az egész USA-ban a legtöbben vallják magukat magyarnak.

„…ez volt egy titok language. Ezért a harmadik, negyedik generáció már nem nagyon beszéli a magyart.”

Ettől függetlenül szinte mindenki tisztában van Róth Imre, Pulitzer József, Bartók Béla vagy akár Kossuth Lajos tetteivel. Róth Imre neve ráadásul ma reneszánszát éli. Épületei nemcsak kiemelkednek az újabb toronyházak egyhangúságából, hagyatéka körül egyfajta kultusz alakult ki. Ne lepődjünk meg tehát, ha a San Remo házat a járókelők néha csak úgy megölelgetik.

Rajtuk kívül is több tucat magyar alkotott errefelé maradandót, amiről mi a kárpát-medencei ugaron alig vagy egyáltalán nem tudunk. Vegyük például Kertész Andrét. Őt ugyan itthon ismerik, hagyatékát ápolják, de az 1964-ben első önálló fotókiállítását felidéző vadidegen williamsburgi sráctól leesett az állunk. Aztán itt van Cserey Erzsi, aki a New York-i Magyar Színház és Művész Egyesület művészeti igazgatója volt, miután 1975-ben New Yorkban elvégezte színészeti tanulmányait. Felváltva, sőt, olykor párhuzamosan játszott angol és magyar nyelvű szerepeket, prózai és zenés művekben egyaránt. Említhetnénk még Darvas Lilit, Mály Gergőt, Szirmai Albertet vagy Karády Katalint és még sok-sok mindenkit.

„Szabadság! Itten hordozák…”

Vicces belegondolni, hogy a világ egyik leghíresebb jelképe sem épülhetett volna fel egy kis magyar segítség, pontosabban egy talapzat nélkül. Pulitzer József ötlete és kampánya hiányában a Szabadság-szobor ma ugyanis biztosan nem állna az Ellis-sziget szomszédságában, az Upper Bay sarkában.

Az alkotás eredetileg „A Szabadság beragyogja a világot” ékes címet viselte, a megvalósítása pedig majd’ 8 éven keresztül zajlott. A nagy, zöld, neoklasszicista stílusú hölgy Franciaország ajándéka volt az államok függetlenségének 100. évfordulójára. Ám a talapzat nélkül a hölgy nem tudott volna lábra állni, ekkor jött Pulizer József és azóta elhíresült felhívása.

Gasztropercek

A new yorki bagel egy olyan ikonikus étel, amelyről az a szóbeszéd járja, hogy itt a legeslegfinomabb a világon. Ez amúgy nem igaz. Ha valaki a budapesti Szabó Ervin Könyvtár felé bandukol, simán tudja überelni a híres New York-i bageleket. Ám ha már ott jártunk, így is megér egy misét, mert a húst hamburgerrel és krumplival étkező ország konyhájában a bagel üdítő kivételnek számít.

A titkos receptek eredetét talán csak azok ismerhetik a forgalmazókon kívül, akik ezt az ételt idehozták: vagyis a lengyelek. Igen, a receptek nagyszerűségét az idevándorolt lengyel zsidók érdemének tulajdoníthatjuk, akik még az 1600-as évekre visszamenőleg emlékeznek a bagel hagyományára. Ekkor ugyanis a pék, akinek találmányát a napjainkban élő utódai is előszeretettel készítik, a lengyel király (Sobieski János) méltatására hozta létre a különleges süteményt, az uralkodó kengyelének mintájára. A bagel az osztrák „beugel” szóból ered, ami nem meglepő módon kengyelt jelent.

Ugyan 24 percbe nem fér bele közel 180 évnyi történelem, de január 7-én teszünk egy óvatos próbát. Megmutatjuk nektek New York múltját és jelenét, a Széchenyi Társaságtól a Cool rádiós fiúkig-lányokig, Williamsburgtől az Upper East Side-ig.

forrás: Mandiner