Kodály-módszer angolul, székely rendőr Philadelphia gettójában, és még sok más érdekes történet: folytatódik az amerikai utazás!
Írta: Kurucz Dániel és Fejes Dorka
Miután kivonatoztuk magunkat és az Ida hurrikán kavarta esőt kifacsartuk mindenünkből, megérkeztünk az USA első fővárosába. Oda, ahol egykor minden elkezdődött. Philadelphia az Egyesült Államok és a modern értelemben vett demokrácia, a szabadság bölcsője. Kár, hogy ebből ma már csak múzeumokban, esetleg a szabadság harangjánál érezni valamit.
– Amikor a magyar rokonaim Phillybe érkeztek, éreztem rajtuk, hogy nem mindent tudnak a helyükön kezelni.
– Mire gondolsz pontosan?
– Ez egy nagyon liberális város, még az USA-ban is. Szerintem Magyarországról nézve ez azért lehet furcsa, mert otthon nincs ilyen. Itt viszont senki sem háborodik fel semmin, mert mi meg ebben nőttünk fel.
Bellini Natália, a fiatal zenetanár segít felvenni a város ritmusát. Hasonlóan Katicáékhoz – New Jersey-ben –, valószínűleg Nati sem tudna olyan gyönyörűen magyarul, ha az olasz származású édesapja nem segítette volna mindebben hosszú éveken át.
Magyar hangot a mindennapjaiban szinte nem is hall, mégis jobban beszéli a világ talán legnehezebb nyelvét, mint mondjuk Dani az angolt.
„Egyszerűbb kifejezni magam angolul, de a magyar nyelv olyan, mintha egy titkos nyelven beszélnék. Én pedig szeretem az ilyen titkos dolgokat.”
Natival beszélgetve egy teljesen új világ új értelmezése tárult elénk – amire szükségünk is volt a sokadik férfi-férfi, női-női teátrális orális kielégülések láttán, a fényes utcákon járva. Aztán az i-re a pontot a Philly Naked Bike Ride tette fel, amibe gyanútlanul botlottunk bele vágóképezés közepette. A 2009-ben életre hívott performansz épp annyira philadelfikum, mint amennyire testpozitív és békés. A meztelenül tekergető emberek fő célja, hogy felhívja a figyelmet az üzemanyag-fogyasztás mértékeire. PR fogásként végső soron nem rossz, hiszen megírtuk mi is. Ráadásul már közel háromezren himbálóznak végig a belvároson a kezdeti alig száz ember helyett.
Ez a vicc megvan? Ez nem egy vicc. Egyik sokkból a másikba esve ugyanis a Dobondi család csodálatos otthonába csöppentünk. 2021 szeptemberében készítettük el Anikóval és Lórival az interjút, de még mindig hihetetlen számunkra ez az életút: Marosvásárhelyről, Miskolcra, onnan Budapestre, majd zsupszkulccsal New Yorkba. Aztán ahogy az az Újvilág magyarjaival lenni szokott, Lóri jókor volt jó helyen a New Brunswick-i magyar napon és megismerte élete szerelmét, a szintén frissen kiérkező Anikót. Philadelphia kellemesebb részén laknak ma a családjukkal, ami kiköpött mása is lehetne a Reszkessetek, Betörők! ikonikus környékének, ám Lóri értelemszerűen nem arrafelé őrzi a rendet, hanem a kicsit közelebb a Delaware folyóhoz.
– Ma már a rendőröket nem tisztelik. Hogy ez mit jelent? Csak itt Philadelphiában duplájára nőtt a bűnözések száma alig egy év alatt.
– A BLM hatására?
– Nézd, ha van egy kirívóan rossz eset, attól még nem fordulhat elő, hogy a rendőrök félnek megállítani egy autót. Szélsőségre szélsőséges válasz született, most pedig mindenki csodálkozik.
De elég a szpojlerekből. Szombaton megtudhatjátok, miért, milyen elképzelésekkel jöttek el Magyarországról, ezek milyen szinten teljesültek, hogy milyen megpróbáltatásokkal járt a beilleszkedés és a jelenlegi haza kérdése sem marad el.
Másnap reggel, mielőtt a Szabadság harangját megkongattuk és délre vettük volna az irányt, még megemlékeztünk a magunk módján Sylvester Stallone világot jelentő deszkáiról. A tíz Oscar-díj jelölést ugyan nem fogjuk überelni, de a Rocky rajongóknak azért megér majd egy misét az epizód közepe.
Washington D.C.
Amint Marylandbe értünk, kiváló támogatónk, a Hello – HUGO térképein keresztül rögvest megtaláltuk Magyarország két, lassan feledésbe merülő hősének sírját – lerövidítve az ilyenkor szokásos bolyongást az ismeretlenben. Sajnos még most is sokan nyugszanak idegen földön,
Bátorságuk korszakokon átívelő. Olyan, amiből bármely világnézetű ember megeresztene egy tíz másodperces „hűű-háát”, ha ismerné a történetüket. Bízzunk tehát abban, hogy a Marvel alkotói is olvassák az útinaplóinkat. Az USA-ban mégsem rájuk tekintenek a „legamerikaibb” magyarokként, hanem – Petőfi Sándor egyik legjobb barátjára – Számwald Gyulára és Asbóth Sándorra –, aki pedig épp Kossuth Lajos cimborája volt.
„Asbóth és Számwald koruk híres emberei voltak. Katonaként, diplomataként, nagykövetként szolgálták Washingtont, ám a kultuszuk mára igencsak megfogyott. A célunk az, hogy legalább Kossuth Lajos emlékezete még nagyon sokáig velünk éljen.”
Ezt már a harmadik generációs Kocsis Attila, a Kossuth Alapítvány vezetője mondja nekünk, aki méltán büszke, hiszen a Batthyány-kormány pénzügyminiszterének kultusza még 150 éves távlatból is jól tartja magát. Hogy mennyire? Gilbert du Motier de La Fayette után Kossuth Lajos volt a második nem amerikai, aki szobrot kapott a Capitoliumban.
„Kossuth a szabadság megtestesítője. Több ezer ember előtt beszélt a szabadságról országszerte, és az amerikaiak nagyon szeretik az ilyet.”
Őszintén, stábunk akármerre járt a világban, Kossuth Lajos neve mindenhol szembeköszönt velünk, utcanév, alapítvány, esetleg művelődési ház formájában. A helyzet nyilván itt sincs másképp, a „helyi” Kossuth-házat és szervezetet hagyományőrzés, nyelvoktatás és a két nemzet közötti kapcsolattartás céljából tartják fent. Hálásak vagyunk, amiért az USA fővárosában is meleg fogadtatásban lehetett részünk, és amiért Attila türelmesen mesélt nekünk az itteni magyar közösség életéről. Ez ugyanis nem egy rövid történet.
Attila szerint Kossuth Lajos mellett fia, Kossuth Ferenc is az oka, hogy
vagy bárki másé a Kárpát-medencéből. Pedig a világ minden táján vitathatatlanul a leghíresebb magyar Puskás Ferenc – és lassan Karikó Katalin, bár őt egyértelműen amerikainak tekintik az USA-ban.
„Az elmúlt 150 évben közel egymillió magyar érkezett. Nem is tudnám most hirtelen megszámolni hány településnek volt magyar polgármestere, rendőrfőnöke is ez idő alatt… Ezeken a helyeken ma már legtöbbször egy szót se tudnának magyarul mondani. Pittsburgh és környékére például mentek?”
Mentünk bizony, de az már a következő epizód lesz. Legyen szép hétvégétek, és köszönjük, hogy immáron hatodik éve velünk tartotok itt a Mandiner hasábjain, vagy akár a TV képernyője előtt. Végül, de nem utolsó sorban pedig köszönjük a főszponzorunknak, a Szerencsejáték Zrt-nek, hogy tudósíthattunk idén is a világ magyarjairól.
Forrás: Mandiner
Published by