Minden kezdet nehéz…
A fenséges látványon túl, amit az ország zöld vadonjai nyújtottak, rögtön az életért való küzdelmet is meg kellet tapasztalnunk Divisi felé. Az út Bakó Janiék magyar közössége, és Bányai László kávéültetvényei felé szó szerint rögös volt. Miután a GPS félrevezetett minket, egy kavicsos emelkedőnél nem tudtunk tovább haladni, és majdnem egy szakadék mélyén kötöttünk ki.
Végül Bakó Janiék, és barátjuk Ricardo mentett ki minket, egy a terepviszonyoknak megfelelő autó és egy régi vaslánc segítségével. Első találkozásunk így kalandosra sikeredett, de meggyőződhettünk az itteniek önzetlenségéről.
Magyar emigránsból helyi híresség
Azt hittük, már nem várhat ránk meglepetés, de tévedtünk. A vontatólánc szétszakadt, és így a stáb is. A csapat szerencsésebb fele folytatta útját az Urena Rojas family vezetésével, akik megmutatták nekünk kávéültetvényeiket. Bányai László sajnos épp betegséggel küzdött, így róla csak a családfő történetein keresztül tudhattunk meg többet. Bányai Costa Ricába érkezésén kívül a kávébabok neveléséről, élettartamáról, illetve a kávékereskedelemről is beszélgettünk.
Kávé, sör, boldogság
Miután a stáb hátra maradt fele utolért minket, csatlakoztunk Janihoz, aki mesélt a környékről és bemutatta nekünk Dominical faluját, amely a szörfösök egyik kedvelt helye. Végre kipihenhettünk az út fáradalmait, és gyönyörködhettünk egy igazi tengerparti naplementében.
Jani később egy közeli kávézóba invitált minket, ahol friss, Costa Rica-i kávét kóstolhattunk, amit errefelé cukor és tej nélkül isznak. Végig nézhettük, ahogy a nyers kávéból pörkölt, majd folyékony kávé válik. Még a nyers babot is megízleltük, amiről kiderült, hogy nagyon édes.
A gasztrotúrát viszont nem fejeztük be itt. Elmentünk Janiék sörfőzdéjébe, ahol különféle gyümölcsös és kávés söröket, illetve a főzéshez szükséges alapanyagokat tekintettük és kóstoltunk meg. Szóba került Csepel és a Böiler is, itt a dzsungel szívében.
Az igazi jutalom
Costa Rica fővárosába, a hagyománykövető San Joséba érve pedig kellemes meglepetés ért minket, egy hatalmas bőségtál képében. Különféle szószokkal, banánkenyérrel, jukkával, babpürével, rákfalatkákkal, rizzsel, és guacamolével csillapíthattuk éhünket.
Mielőtt újabb kaland után indultunk volna, összegeztük Costa Ricával kapcsolatos gondolatainkat. A kezdeti nehézségek ellenére sejteni kezdtük, miért is mondhatják a világ legboldogabb országának. A paradicsomi természet, az ételek íze, és a helyiek jóindulata, közvetlen kedvessége megmutatta nekünk, mi is az igazi „Pura Vida”.
Published by