Csíkhágó & Indiana magyarjai – Hungarikumokkal a világ körül 6/6.

Fejes Dorottya & Kurucz Dániel írása

Talán az évad legfelemelőbb része következik Chicagótól Indianapolisig. Csíkhágó és Sinkovits Imre, a genfi részecskegyorsító, a Hruza család, vizslák és Indiana képviselője. Ilyenkor sajnáljuk, hogy egy epizód legfeljebb huszonöt perces lehet.

Csíkhágó

„Imádom a nevet. Ez is olyan dolog, amin csak mi, magyarok nevetünk, de mi meg nagyon.”

Stétz Andrea is az általunk már korábban megénekelt névtelen köpeny nélküli hősök táborát erősíti.

hétről hétre, covidról covidra a Csíkhágóra keresztelt hétvégi suliban. Embert próbáló. Főleg, hogy Chicago közlekedése olyan, mintha kisgyerekek nyomkodnák a gombot egy képzeletbeli játék falán. Lehetetlen, idegölő és végtelen. Budapest népének osztálykirándulásra javallott feltöltődés.

Gondoltunk egyet, és beültünk meghallgatni Andrea előadásában Gárdonyi Géza Egri Csillagok című, méltán halhatatlan művét. Őszintén megvallva nem tartozott a legizgalmasabb könyveink közé, így kíváncsian vártuk a 10-15 éves gyerekek reakcióját. Ki mennyire éli meg kínzásnak, semmint szórakozásnak a könyvet? Csalódnunk kellett. Hála a jó égnek!

„Nézd. Unalmas. Tényleg nagyon unalmas, de sokat lehet tanulni belőle… és apukám amúgy is azt mondta, hogy ez fontos, így elkezdtem olvasni. A közepén már történnek is dolgok. Szerintem befejezem.”

Ezt mondta egy neve elhallgatását kérő kislány még 2021 szeptemberében, amikor az adást rögzítettük. Reméljük azóta tényleg befejezte. Hozzá kell tenni, hogy az önkéntes tanítóktól a szülőkig a világ összes energiáját meg lehet mozgatni, ha a csemeténk ellenáll. Andrea ezért is szorgalmazza, hogy már ovis, akár bölcsis korban jöjjenek nyelvet tanulni, „nyelvet hallgatni”, hiszen ennél jobb garancia nincs a kétnyelvűségre.

Csíkhágói diáknak lenni menő, függetlenül attól, hogy a legkisebbekkel vagy a legidősebbekkel tanulod a magyar történelmet vagy irodalmat – tette hozzá a tizenéves forrásunk.

„Egy szakács titkai”

Oprah, Jerry Springer vagy épp Dévényi Tibi bácsi és a Mónika show előtt is volt ám élet a szabad világban. A televíziót akkoriban még televíziónak hívták, és egy reklám eltartott vagy 2 percig is. Na, akkoriban volt Chicago és az USA egyik legnagyobb sztárja Szathmáry Lajos séf. A „The Bakery” nevű étterme pedig etalonnak számított évtizedeken keresztül. Apropó miért pékségnek keresztelte el az éttermét?

„’45-ben felszabadultunk Ausztriában (…) akkor 51 kiló voltam, csak mankóval tudtam járni. (…) eleinte bizony nemigen volt más mód arra, hogy kerítsünk némi élelmet, minthogy elmenjünk kéregetni. Egyszer elmentem egy péküzlet előtt, és valaki az ajtót kinyitotta, és az az illat, ami kiáradt, dobott át a másik oldalra, hogy vettem a bátorságot: bementem. Mondtam, hogy éhes vagyok. Adjanak egy kis kenyeret. És azt soha nem tudtam elfelejteni. És azért gondoltam, hogy a sütőiparnak kifejezem a hálámat azzal, hogy a vendéglőmet pékségnek fogom hívni. ”

Állítólag Trianon előtt a román katonák elől menekülő vonaton született valahol Erdélyben. Bár mindenfélével foglalkozott Magyarországon, a második világháború után jobbnak látta továbbállni. Nagyjából egyszerre érkeztek Moholy-Nagy Lászlóval Chicagóba, ám míg az új Bauhaus egyik atyjának csak pár év adatott meg a szeles városban, addig Szathmárynak három évtized is jutott.

Gordon Ramsay-k és Jamie Oliverek tucatjainak tette le a nulladik kilométerkövet könyveivel, TV-s szerepléseivel. Igazi „chicagokumként” halála után utcát is neveztek el róla, rögtön régi étterme mögött.

nyugodjon békében és legyen példaképünk, amíg csak emlékszünk rá!

A Hruza család

Ha Szathmáry Lajos ma is köztünk élne, valószínűleg könnyes mosollyal ölelné keblére Hruza Lacit. Hiszen kevés vízilabdaedző fogadna be az otthonába négy vadidegent csak úgy a covid alatt. Az ex Fradi- és OSC-pólós ezt mégis megtette.

Néha eszünkbe jut, a sok borzalom közt, amit nyolcmilliárdosos emberkollázsunk művelni képes egymással, mennyire sokat jelent egy-egy emberi gesztus. Szerencsére bármerre is jártunk, bárkivel is találkoztunk, főképp szeretetet és kedvességet tapasztalunk. Képzeletbeli top 5-ös listánk így elég erősre sikeredne, de a Hruza család így is simán felférne emberségből – vagy, ahogy Örkény István mondaná „emberi minimumból”.

„Az aranygeneráció korosztálya vagyok én is, de annyira sajnos nem voltam jó, hogy a srácok közé kerüljek.”

A Székely Bulcsú és Benedek Tibor közt nevelkedett Laci nem számított magasnak a maga 178 centijével, de a kitartásával nem volt baj. Ám a háromszoros olimpiai bajnokok aranygenerációjába ez nem volt elég. Egy ideig ezért lekanyarodott a vízipóló göröngyös útjáról. Michiganbe került, és csak évekkel később kezdett újra a szívügyével, a vízipólóval foglalkozni.

„Viccelsz? Én válogatott? Emlékszem, amikor a szintidőt kellett úszni a Hajós Alfréd uszodában és a Csucsu majdnem lekörözött. Az egy elég erős életélmény volt tizenévesen.”

FINA-szakember, elismert vezetőedző – ráadásul majd’ minden kontinensen kipróbálta már magát –, de Laci leginkább mégis a családjára büszke. Feleségével, Agnieszkával nem erőltetik a vízilabdát a gyerekeknek: vagy jön az magától, vagy nem. A három nyelven – lengyelül, angolul, magyarul – kommunikáló család számára a lényeg csupán az, hogy a gyerekek sportoljanak valamit.

„… itt sokkal később kezdenek el vízilabdázni a gyerekek. Otthon 3-4 éves korban sem ritka. (…) Ez egyébként nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ha például a Hajósban eldobsz egy érmét, jó eséllyel a jövő olimpiai bajnokát dobod fejbe.”

Illinoisi vizslák

Ha van cuki dolog Wisconsin és Illinois határán,

Tündéri történet az övé, ahogy évtizedekkel ezelőtt megismerkedett, majd beleszeretett a magyar vizslákba. Pedig soha nem járt a Kárpát-medencében. Bárcsak maradhattunk volna még egy kicsit, de ahogy az a forgatásunkkal ilyenkor lenni szokott, robogtunk is tovább pár száz kilométert – ezúttal dél felé.

„– Ti kommunisták vagytok?

– Nem!

– Tényleg nem?

– Tényleg nem.

– Jó, akkor jöhettek.”

Így indult találkozásunk Gutay László fizikus professzorral a Lafayette nyugati felén városként elterülő Purdue Egyetem előtt. László egy egészen elképesztő, filmbe illő karakter, olyan, akit jól megcsinált filmekben látunk csak viszont. Egyszerre forradalmár, nemzeti hős, úttörő fizikus, egyetemi tanár és ötgyerekes családapa – első, kínai feleségétől.

„Már nem is tudom mikor, de legalább 30 éve elvittem a gyerekeket egyszer Erdélybe. Egy faluban megszólított minket egy idősebb férfi és megkérdezte, hogyhogy beszélnek a gyerekek magyarul. Mondtam, hogy ’56-ban ott voltam a dolgok sűrűjében, és aztán menekülnöm kellett, de a magyarságomat sosem adtam fel. Ekkor feltűrte az ingjét, és a vállán megmutatta a Székely Hadosztály tetoválását.”

Ugyan hiányolja az erőforrásokat, amit a fejlesztés végéből kispóroltak, ám mindenképpen az emberiség egyik nagy vívmányának tartja a több mint 2000 fizikus bevonásával készült mesterművet. Beszélni azonban sokkal inkább Magyarországról szeret.

„… belecsöppentem, épp ahogy mindenki más. Senki sem tudta, hogy mi fog történni. Hajtott minket a szívünk, de féltünk. A fordulópont, legalábbis nekem, a Petőfi-szobor volt. Amíg Sinkovits nem szavalta el a Nemzeti Dalt, alig volt bátorság! Aztán már együtt harsogtuk a refrént: »Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!« Ami meg utána következett, az a színtiszta történelem, elmeséljem?”

Elmesélte. A Kossuth tértől a Magyar Rádió épületéig, Mindszenty József hercegprímás kérésétől a disszidálásig. ’73-ig haza se utazhatott, ezalat azonban nem tétlenkedett. A Budapesti Műszaki Egyetemen megkezdett tanulmányait végül az Oxfordi Egyetem fizika karán fejezte be, de dolgozni az USA-ban, Floridában kezdett el, és már 1965-ben elkerült jelenlegi állomásáig, az indianai Purdue egyetem fizikai tanszékére.

Ha érdekel titeket a teljes interjú az évad után a YouTube-csatornánkon megtalálhatjátok majd – Facebook-oldalunkon jelentkezni fogunk a részletekkel.

A világot szemlélve Gutay László úgy látja, hogy a kelet már lehagyta a nyugatot, mind a technológia, mind a tudományok, mind pedig a társadalomszervezés terén. Ugyan ennek még nem biztos, hogy látjuk a jeleit, ám hazánk szerinte jobban teszi, ha a jól bevált lavírozást, a Kállay-kettőst választja stratégiájának. Különösen, hogy továbbra is a kelet és a nyugat között fekszünk kiszolgáltatottan.