Canaima gyönyörű és háborítatlan dzsungeléből az élettől nyüzsgő Panamába vitt tovább minket az út, ahol ingyenes az internet, dollárral és balboával is fizethet az ember, és nem csak, hogy létezik közbiztonság, de kifejezetten jó is. Első pillantásra hihettük volna, hogy Miamiban vagyunk a pálmafák, autósorok és mozgalmas kulturális élet miatt.
Rum, Kalózok, kikötők
Megérkezésünk után az óvárosba, Csato Vijestoba mentünk, hogy találkozzunk Dorkával, aki egy igazán érdekes helyen dolgozik. Munkahelye fodrász szalon és bár is egyben. Dorka, mialatt frizurát készített Daninak, mesélt egy kicsit arról, hogyan szeretett bele 22 évesen a Kabri tájba, trópusi természetbe, és egy amerikai férfibe. Panamában ragadt, és azóta már gyermeke is született, aki ugyan nem beszél folyékonyan magyarul, de néhány szót tud.
Megosztotta velünk azt is, hogy miért lehet csábító hely Panama az amerikaiak, európaiak, és kanadaiak számára.
A bárban bemutatták nekünk a helyi kuriózumnak számító Abuelo rumot, melynek neve magyarra lefordítva „Nagypapát” jelent. Úgy döntöttünk, összemérjük a tradicionális alkoholt a mi Unicumunkal, ezért meghirdettük az Unicum VS Abuelo challenget. Először Dorka, és a bárban megismert barátunk, José próbálta ki a folyékony Hungarikumot, majd a bárvendégek egy kis csapata kóstolta meg, az Abueloval egyetemben. legnagyobb meglepetésünkre az Unicum nyerte a mérkőzést.
Másnap reggel elgyönyörködtünk a város kikötőjéből nyíló tengeri kilátáson, majd folytattuk utunkat Portobelo felé.
A spanyol korona lehullott égköve, Portobelo
A város, mely egykor Amerika harmadik legnagyobb települése, és a nemesfém export központja volt, már szinte csak egy falu. Ide tartva jutott eszünkbe, mi lenne, ha egy nap alatt megjárnánk az utat az Atlanti és a Csendes óceán között. Úgy határozunk, elfogadjuk a kihívást.
Portobelo, a hely, minek köszönhetőn Herry Morgan legendássá vált mesés romokkal régi ágyúkkal idézte meg a Kabri tenger kalózai című film hangulatát.
Kis kitérő La Guairába
La Guaira színes házikókkal, és egy nyugodt kis stranddal várt minket. Itt megmártózhattunk az Atlanti óceánban. Szívesen maradtunk volna még egy napot, ám tudtuk, vannak még kötelességeink.
Colón Gamboa és a Panama-csatorna
Ki gondolta volna, hogy a Panama-csatorna létrejöttéhez köthetőek magyarok is? Pedig így van. A csatorna terveit nem más álmodta meg, mint Türr István honvédtábornok. Már a XIX. század elején, Gerster Béla és a franciák segítségével kiépítette a csatorna nyomvonalát. Végül nem ők, hanem az amerikaiak fejezték be és adták át 1914-ben az építészeti műremeket, mely bekerült a világ 7 építészeti csodája közé.
Panama városban megtekintettük a francia teret mely a franciák próbálkozásának állít emléket. Itt, a mementó feliratai közt felfedeztük Türr István nevét, kinek sógora mellesleg nem más volt, mint III. Napóleon.
És ez még nem minden. A Panama-csatornának más magyar vonatkozása is van. 2007-ben Méder Áron nem hivatalos rekordot állított fel, mikor világkörüli útja során áthajózott a csatornán. Az ő vitorlása volt az eddigi legkisebb vízi jármű, amelyik végihaladt itt.
Panamai élet közelről
Természetesen Panamában sem minden fenékig tejfel. Erős társadalmi különbségek vannak, a felhőkarcolók tövében favellák növekednek. A középréteg nagyon vékony. Mindezek ellenére ez az ország a régió legbiztonságosabb országa. Hogy többet tanulhassunk az itteni életmódról, és megtudjuk, hogyan boldogulnak errefelé honfitársaink, meglátogattuk a Fazekas családot.
Krisztián és Rita szívesen meséltek nekünk mindennapjaikról. Azt mondták, szeretnek itt élni, a környezet gyönyörű és nyugodt, az időjárás jó, az emberek pedig kedvesek, de mégis hiányzik nekik Magyarország, legfőképp a magyar ételek.
Krisztiánék Rubik-kocka versennyel örvendeztettek meg minket, és a környékbelieket. Este pedig érdekességeket osztottak meg velünk, többek között a Nagy pénzrablás (Casa de Papel) című sorozat forgatásáról, és a drogkereskedelem elleni harc nehézségeiről.
A nap fénypontjaként teljesítettük a 2 óceán 1 nap alatt kihívást, mikor Dani megmártózott a Csendes óceánban, illetve megkóstoltuk a helyi pálinkakülönlegességet, az Aguardientét.
Mielőtt elhagytuk volna Panama vidékét, szállásunk „üzenőfalán”(amire már számtalan nemzetiség írta fel saját üzenetét) mi is apró kis rajzot és feliratot hagytunk.
Published by