#5 Packóéktól a Csíkhágóig!

„Hozzánk is gyertek! Igaz, nem vagyunk annyian, mint a chicagóiak, de azért igyekszünk. Majd meglátjátok.”

Meg is láttuk. Bálint Erzsébeték hipp-hopp megtöltötték a toledói magyar házat hangulattal, lelkesedéssel. Az elején úgy tűnt, egy korai Woody Allen film díszletébe csöppentünk, pedig csak a „szokásos” Bacon-Sör Fesztiválra sürgölődött mindenki. Toledo magyar negyedében valaha elfért volna Sári és Bugyi település együtt, és még úgy is körbesétálhattuk volna, kétszer.

Az Erie-tó szépsége. Bizonyára, vagy talán csak a munkalehetőségek miatt, de New Brunswickhoz és Clevelandhez hasonlóan a szokásos New York-i első állomást követően már az 1870-es évektől rengeteg szerencsét próbáló érkezett a régi spanyol főváros kis-nagytestvérébe. (Érdekes mellékszál, hogy az amerikai kontinens első testvérvárosi kapcsolata épp a két Toledo közt jött létre még ’31-ben.)


– Ti nem ismeritek a sztorit?
– Ezt szerintem csak nagyon kevesen tudják.
– Mondjuk az igaz, hogy a Packo’s nem tűnik elég magyaros névnek első hallásra…, de ha úgy ejtem, hogy Packó család? Ugye? Így azért átjön.”

Át bizony. Főleg, hogy az 1932-ben alapított étteremlánc még ma is a család kezében van. Igaz a 4-5. generáció már nem beszél magyarul, de az étteremből nem csináltak egy 100. McDonald’s-ot. Meghagyták a XX. század amerikai külvárosi hangulatát, magyar beütésekkel. Az étlapot rokokói magaslatokba például nem is a ’32-es, világválság óta futó „magyar hot-dog” emeli fel, hanem a paprikás csirke. (Szigorúan csont nélkül, mert arrafelé csontról a húst csak a kiválasztottak eszik meg.)

„Sajnos, nem sajnos, de ha megkérdezzük az átlag amerikait, hogy mit tud a magyarokról, jó eséllyel a paprikás csirkét mondja.”

Segít nekünk megérteni Újvági Péter az átlag amerikai és Magyarország marginális viszonyát. Péter mellesleg Kelet-Toledoban nőtt fel, és a mai napig ott él, vagyis a „magyar negyedben”. Az igaz, hogy New Brunswickhoz, vagy a clevelandi Buckeyehoz hasonlóan a magyarok már nem itt élnek, de az Újvági család még őrzi a családi fészket. Magyar utca, egy-két címeres ház, templomok, és persze a Packo’s mutatja a múlt lassan feledésbe bújó darabkáit, de Erzsébet és Péter nem adja fel.

Sokakhoz hasonlóan az Újvági család is ’56-ban szabadult meg a kommunizmus osztályellenességétől – az osztrák-magyar határon. Édesapja rengeteget mesélt a történelemről, így nem csoda, hogy elkezdte érdekelni a politika. Az már inkább csodaszámba emelte, hogy például bátyjával ellentétben mindezt a demokrata-párt színeiben tette.

„Hagyjuk a pártpolitikát, az minden országban olyan, amilyen. Számomra a prioritások közé mindig is a kisebbségek, így a magyarok védelme tartozott. És ahol tudtam, azt hiszem segítettem is. Erre büszke vagyok.”

Persze nem szereltünk GoPro-t Péterre az elmúlt 40 évben, így nem mi vagyunk az életrajzírói. Annyi azonban bizonyos, hogy megakadályozta a helyiek összefogásával Kelet-Toledo nagy részének ledózerolását egy felesleges hídért – szegény St. Louis pl. ugyanezt nem úszta meg szárazon, de ne spoilerezzünk. Péter a hidegháború derekán segített a magyar Szent Korona hazajuttatásában, és a rendszerváltozás hajnalától Magyarország jobb megítélésében. Részt vett Antall József temetésén is, az USA delegációjában.

Egy szó, mint száz, toledói napunkat a Packó család híres „hungarian hot-dogjával” zártuk, ahol az a megtiszteltetés ért minket, hogy egy hot-dog zsemlére (kiflire) fölkerülhetett a műsorunk neve – második magyarként. Az Amerikában kultsorozatnak számító M.A.S.H. szereplői, Bill Clinton, George Bush, Donald Trump, Joe Biden, és még sok-sok más hasonló szerénység társaságában. Az általános iskolás osztályfőnökeink úgy se hiszik majd el, de mindegy is. Tovább száguldottunk Illinois legnagyobb városába, Shikaka, Síkfutás, Sikamika, Chicagóba.

Csíkhágó

„Imádom a nevet. Ez is olyan dolog, amin csak mi magyarok nevetünk, de mi meg nagyon.”

Stétz Andrea is az általunk már korábban megénekelt névtelen köpeny nélküli hősök táborát erősíti. Hétvégéit autózással tölti, csak hogy 125 gyermeket magyarul taníthassanak hétről-hétre, covidról-covidra. Embert próbáló. Főleg, hogy Chicago közlekedése olyan, mintha kisgyerekek nyomkodnák a gombot egy képzeletbeli játék falán. Lehetetlen, idegölő és végtelen. Budapest népének osztálykirándulásra javallott feltöltődés.

Gondoltunk egyet, és beültünk meghallgatni Andrea előadásában Gárdonyi Géza Egri Csillagok című méltán halhatatlan művét. Dani és a stáb őszintén megvallotta, hogy nem tartozott épp a legizgalmasabb könyveink közé, így kíváncsian vártuk a 10-15 éves gyerekek reakcióját. Ki mennyire éli meg kínzásnak, semmint szórakozásnak a könyvet? Csalódnunk kellett.

„Nézd. Unalmas. Tényleg nagyon unalmas, de sokat lehet tanulni belőle… és Apukám amúgy is azt mondta, hogy ez fontos, így elkezdtem olvasni. A közepén már történnek is dolgok. Szerintem befejezem.”

Mondta egy neve elhallgatását kérő kislány. Csík-hágói diáknak lenni menő, függetlenül attól, hogy a legkisebbekkel, vagy a legidősebbekkel tanulod a magyar történelmet, vagy irodalmat – tette hozzá a tizenéves forrásunk. Közösség, barátok és különlegesség érzése az, ami hajtja a gyerekeket – és persze a szülők.

„Egy szakács titkai”

Oprah és Jerry Springer, vagy épp Dévényi Tibi bácsi és a Mónika show előtt is volt ám élet a szabad világban. A televíziót akkoriban még televíziónak hívták, és egy reklám eltartott vagy 2 percig is. Na, akkoriban volt Chicago és az USA egyik legnagyobb sztárja Szathmáry Lajos séf.

Állítólag Trianon előtt a román katonák elől menekülő vonaton született valahol Erdélyben. Bár mindenfélével foglalkozott Magyarországon, a második világháború után jobbnak látta tovább állni. Nagyjából egyszerre érkeztek Moholy-Nagy Lászlóval Chicagóba, ám míg az új Bauhaus egyik atyjának csak pár év adatott meg a szeles városban, addig Szathmárynak három évtized is jutott.


Gordon Ramsay-ik és Jamie Oliver-ek tucatjainak tette le a nulladik kilométerkövet könyveivel, TV-s szerepléseivel. Igazi „chicagokumként” halála után utcát is neveztek el róla, rögtön régi étterme („The Bakery”) mögött. Míg élt, szinte minden magyar kezdeményezést felkarolt, és szerencsére nem csak páratlan humorával… nyugodjon békében.

A Hruza család.

Ha Szathmáry Lajos ma is köztünk élne, valószínűleg könnyes mosollyal ölelné meg Hruza Lacit. Hiszen kevés vízilabdaedző fogadna be az otthonába négy vadidegent csak úgy a covid alatt. Az ex Fradi és OSC pólós ezt mégis megtette.

Néha eszünkbe jut, a sok borzalom közt, amit hétmilliárdos ember kollázsunk művelni képes egymással, mennyire sokat jelent egy-egy emberi gesztus. Szerencsére bármerre is jártunk, bárkivel is találkoztunk, főképp szeretetet és kedvességet tapasztalunk. Képzeletbeli top 5-ös listánk így elég erősre sikeredne, de a Hruza család így is simán felférne emberségből – vagy, ahogy Örkény István mondaná „emberi minimumból.

„Az aranygeneráció korosztálya vagyok én is, de annyira sajnos nem voltam jó, hogy a srácok közé kerüljek.”

A Székely Bulcsú és Benedek Tibor közt nevelkedett Laci nem számított magasnak a maga 178 centijével, de a kitartásával nem volt baj. Ám a háromszoros olimpiai bajnokok aranygenerációjába ez nem volt elég. Egy ideig ezért lekanyarodott a vízipóló göröngyös útjáról. Michiganbe került és csak évekkel később kezdett újra a szívügyével foglalkozni.

„Viccelsz? Én válogatott? Emlékszem mikor a szintidőt kellett úszni a Hajós Alfréd uszodában és a Csucsu majdnem lekörözött. Az egy elég erős életélmény volt tizenévesen.”

FINA szakember, elismert vezetőedző – ráadásul majd minden kontinensen kipróbálta már magát –, de Laci leginkább mégis a családjára büszke. Feleségével, Agnieszkával nem erőltetik a vízilabdát a gyerekeknek, vagy jön az magától, vagy nem. A lényeg, hogy sportoljanak valamit.

„… itt sokkal később kezdenek el vízilabdázni a gyerekek. Otthon 3-4 éves korban sem ritka. (…) Ez egyébként nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ha pl. a Hajósban eldobsz egy érmét jó eséllyel a jövő olimpiai bajnokát dobod fejbe.”

Illinoisi vizslák.

Na, jó! Bár hagynunk kell valamit 2023 januárjára is, de biztos, ami biztos, mutatunk pár szuper cuki képet egy nagyon boldog illinoisi vizsla tenyésztő bácsiról, és persze Szonyáról. Jövő héten már délebbről jelentkezünk, kitaláljátok, hogy honnan?


Természetesen most is készültünk nektek zenével. Kevesen tudják, de a house őshazája Chicago és többek között egy olyan hölgy nevéhez is köthető a kilakulása, mint Miss Loleatta Holloway. Szóljon most a Love Sensation!

Ne felejtsetek el minket követni Facbookon és Instagramon!

Puszi & Pacsi

#4 A második legnagyobb magyar város!

Sokáig tartotta magát az az urban legend, hogy Cleveland valaha a második legnagyobb magyar város volt. Ez ugyan nem igaz, de így is igazán előkelő helyet foglalt el a képzeletbeli dobogón. Az 1920-as évek közepére Cleveland magyarsága megközelítette az 50.000-et, a városon belül pedig a lakosság 20%-át. Tehát ami a lengyeleknek Chicago, vagy a zsidóknak New York, az nekünk Ohio második legnagyobb városa. Így, ha nem is a második, de a ’20-as évek top 10-es városai közé még éppen befért Cleveland is.

„Gyerekkoromban észre se vettem igazán, hogy Amerikában élek. A szomszédok, barátok, de még a virágárus is magyar volt.”

Mesélte nekünk a clevelandi születésű Szentkirályi Endre a régi magyar negyedről, a Buckeye-ról. Ugyan még ma is felfedezhető egy-egy múltat idéző emlék, de New Brunswickhoz hasonlóan a Buckeye Road-ról elnevezett környék szinte teljesen kiürült, a magyarok elköltöztek. Helyüket javarészt feketék, latinok vették át.

Szerencsére sok más nagyvároshoz hasonlóan Clevelandet a magyarok nem hagyták el teljesen. Egy kritikus tömeg mindig a városban, vagy annak környékén maradt. Így amikor máshol az újabb generációk már nem tartották a nyelvet, Clevelandben mindig akadt egy erős mag. Talán ez is az oka annak, hogy az Egyesült Államok többi magyar közössége példaként tekint a clevelandiekre. Eleinte az egyház, aztán az első cserkészek megérkeztével a cserkész mozgalom lett az iránytű a magyarság megtartásában.

„Ha visszagondolok az életemre, általában a cserkészettel kezdem az emlékezést.”

Meséli nekünk a 65. Clevelandi Cserkésznapon Botond és Balázs bácsi. Utóbbi egyike volt azon keveseknek, akik még a II. világháborút követő német és osztrák gyűjtőtáborokban megalapították a Hontalan Sasokat, vagy másképpen mondva újra alapították a Magyarországon betiltott cserkész mozgalmat. (Ha bővebben érdekel a cserkészek kalandos története, akkor kattintsatok ide, megéri!)

„…nem, nem. Ez igaz! Mi voltunk az amerikai Debrecen. Még a ’80-as években is több mint 100 ezer ember írta magát magyar származásúnak. Igaz, kevesen beszéltek magyarul. Talán csak a harmada.”

Cleveland valaha 300 magyar cégnek, sok-sok milliomosnak, újságok tucatjainak adott otthont. Sőt, csak a város 4300 magyar katonát adott a II. világháború amerikai hadszíntereinek – közülük, akik hazatértek, sokan már nem Ohioban telepedtek le. A város elsők közt fogadta be a II. világháború, majd az ’56-os forradalom menekültjeit is. Mondhatni, itt tényleg kialakult egy kis kémia város és kisebbsége közt.

„Hogy miért nem beszél akkor itt legalább 50.000 ember magyarul? Ez egyszerű. Az iskolák angol nyelvűek, a munkahelyen angolul beszélnek, és jellemzően a sokadik generációra, a családok vegyes családok. Bár azért vannak kivételek.”

Gondolkodik velünk hangosan Horváth Mihály (a Cserkész Barátok Köre elnöke). Neki különösen nagy teher van a vállán. Egyszerre kell a Covid alatt megküzdenie mindenféle emberi félelemmel, hogy egy-egy ilyen jubileumi cserkész-esemény ne maradjon el, és egyszerre kell megküzdenie a Facebook, a TikTok, az Xbox (stb.) ellen, hogy a gyerekek a természetet, a kultúrát, a valódi közösséget válasszák. Ha azt gondolnánk, hogy munka és 100 kilométernyi távolságok közt egy felnőtt ember ezt csak úgy kirázza az ujjából, az most nyomjon le gyorsan 50 db fekvőtámaszt. Iszonytatóan nehéz munkaköpeny nélküli hőseinktől.

Tehát így mindent összevetve az is egy csoda, hogy Clevelandben 2021-ben legalább 5000 ember beszéli valamennyire titkos nyelvünket.


– Kedveskéim, ne állják végig a sort. Mit adhatok?
– Nagyon szépen köszönjük. Mit készítenek?
– Magyar kolbászt és lángost.
– Akkor mindkettőből kérünk.”

Segített nekünk rendkívül figyelmesen, két felvétel közt Szabó Éva a cserkésznap forgatagában, aki a Clevelandi Magyar Múzeumot is pátyolgatja. Bár európai szemmel nézve nem biztos, hogy múzeum jutna eszünkbe egy H&M üzlet léptékeit is meghazudtoló „szobáról”, egy hatalmas, több emeletes pláza földszintjén. Pedig de.

Belépve azonnal elfog minket az eklektika hangulata. Székelykaputól az amerikai pláza cola és popcorn légkörén át a legkülönfélébb népviseletig mindent megtalál az arra látogató, vagy, ahogy Andreáék mondanák: „a gyökereiket keresők.” Amerikában az efféléből pedig rengeteg van. Szinte nem is találkoztunk olyannal, aki legalább a nagyszüleiig ne tartaná számon a származását.


– Sajtot kérhetünk rá?
– Aranyoskám, az a helyzet, hogy itt mi nem esszük a lángost sajttal, csak fokhagymával és tejföllel, esetleg cukorral.

Elmorzsoltunk pár Nyugati aluljárós könnycseppet, és már mentünk is megnézni a néptáncosok fellépést. Csodálatos volt látni, ahogy a rockerektől Rihannáig, fehérektől feketéig elkapott mindenkit a ritmus. Pedig semmi különös, csak bőgő, cimbalom, hegedű és harmonika. Köszönjük Harmonia együttes, hogy megszerettettétek velünk nagyszüleink zenéit – ki gondolta volna, hogy ezért 8000 kilométer kell utazni otthonról.

Természetesen a magyar gasztronómiai paletta nem lehet teljes a pálinka és a bor nélkül. Amerikában azonban mindkettőről csak álmodni lehet. Egyrészt nem lehet beszerezni, csak álmatlan éjszakák árán. Ha mégis, nincs az embernek lelke meginni más féltve őrzött nedűjét. Az USA-ban gyártott pálinkák – …, hogy is mondjuk szépen – nem igazán érik el Juhász Imre atya New Brunswick-i pálinkájának szintjét. Pedig meglenne hozzá minden, ami csak kell: eszközök, víz, az eljárás meg ugye adott. E ponton felkiáltanánk, hogy: „a gyümölcs!”. Egy gyors „side storyt” hadd osszunk meg.

Épp itt, a 65. Clevelandi Cserkésznapon mesélték nekünk, hogy még a ’70-es években valaki kihozott Michiganbe egy újfehértói fürtös meggyfa palántát. Tekintve, hogy jóval finomabb, mint az addig tenyésztett amerikai meggy, hamar nagy karriert futott be a magyar kistestvér. Mára a legtöbb gazda is inkább a Balatont termeszti. Ja igen. A Balatont könnyebb kiejteni, így átkeresztelték, de legalább nem Michigan patriótára, így megmaradt valami hazai a jó kis újfehértói fürtöskéből.

„Apropó Balaton. Ott ugye már voltatok? Nemrég még a Tvrtko is forgatott velük.”

Említettük, hogy akad még egy-egy emlékpillére az amerikai Debrecennek 140 év elteltével is. Az Orbán virágbolt után a híres neves Balaton étterem az, amelyik a régi magyar negyed – körül – tartja még magát. Ráadásul nagyon sikeresen, de ugye nem spoilerezünk.


(Clevelandben egy magyar cukrászdával is találkozhattunk: Transylvania Bakery Shop, köszönjük!)

„Valaha több vendéglő is volt, kifőzde, de mára csak ők maradtak, illetve egy nagyon szuper erdélyi pékség.”

Segít nekünk Molnár Zsolt, a Bocskai Rádió szíve és lelke egy személyben. Zsolt nagyjából 20 éve csöppent bele Marosvásárhelyről a rádió életébe, ami a ’80-as évek óta játszik kizárólag magyar zenét a környékbelieknek – illetve online. Nem csak a változó színvonalú magyar zene miatt kihívás mindez, sokkal inkább a karitatív jelleg végett. A New York-i Cool Rádiós srácokhoz hasonlóan ő is csak szívjóságból játszik a népnek.

„Szerintem nem is a zene a lényeg. Sok a beszélgetős műsorunk, amit az emberek szeretnek hallani, amikor a kocsiban ülnek. Márpedig itt az USA-ban az ember mindenhová az autójával megy.”

Fairport Harbor

Kis szívünk Tom Waits legszomorúbb balladáira kalapál, ha arra gondolunk, hogy még pár éve is itt írták be magukat százalékosan a legtöbben magyarnak az USA-ban. Ehhez képest egyetlen egy emberrel nem találkoztunk, aki beszélne még magyarul. Pedig a kocsmává alakult magyarháztól az ’56-os emlékműig bebarangoltuk az Eire-tó partján fekvő tündéri kis települést.


– Nézd testvérem! Egyszerűbb angolul beszélni, ennyi a titok.
– De ha csak ez számít, miért nem halak vagyunk, mindannyian?
– Jó kérdés. De azért volt itt magyar polgármester meg rendőrfőnök is, azért az csak nagy dolog, nem?
– Most erre mit mondjak? Jól mutat a könyvekben.”

Beszéltük meg egy sör kortyolgatása közben Molnár úrral, akinek csak az édesanyja és az édesapja magyar, de ő mára csupán szavakat tud.

„Nekem Édesapám azt mondta, hogy legyetek büszkék arra, hogy amerikai magyarok vagytok, de ő maga nagyon haragudott Magyarországra a kommunizmus miatt. Felejteni akart, de az nem igaz, hogy nem tanítottak meg. Otthon magyarul beszéltünk főképp.”

Mielőtt azt gondolnátok, hogy kedvünket szegve Dr. Pepperbe fojtottuk bánatunkat, hát nem. Bedobtunk pár jalapeños hot-dogot és megkerestük visszafelé tartva Cleveland Kossuth Lajos szobrát. Aztán meg sem álltunk, csak nyugat felé vettük az irányt. Tartsatok velünk a következő hétfőn is.

Clevelandi dalunk az említett csodálatos Harmonia Bandtől származik. Fogadjátok őket szeretettel! 🙂

Kövessetek minket Facebookon és Instagramon is!

Puszi & Pacsi