Kategória: regi olrunk irtak cikkek

Süllyedő Metropolisz

Utunk utolsó előtti állomásaként megérkeztünk a népes Mexikóvárosba vagyis az egykori Tenochtitlánba. 

Legelőször egy piacra ugrottunk be, ahol a sült skorpión, békán, sáskán és egyéb bogarakon kívül egy halas bódénál magyar címerre és feliratra bukkantunk.

Mivel itt Mexikóvárosban a legolcsóbb a METRO, nem volt kérdés, hogy kipróbáljuk. Ezzel a tömegközlekedési eszközzel jutottunk el a Jézus szíve templomig, ami az 2017-es földrengésben komoly károkat szenvedett. 

Szerencsére az épület ékkövei, a színes vitrázsok, amelyek magyar szenteket is ábrázolnak, sértetlenek maradtak. A templom stílusa, és a festett üvegablakok elütnek a mexikói építészeti stílustól, így a helyiek közül sokan csodájára járnak a „magyar templomnak.”.

Találtunk tereket és utcákat, amelyeket hazánkból származó hírességekről neveztek el. Ilyen a csodálatos Kossuth tér, amelyen a Lationamericana toronyház, és az egykori Azték főváros lerombolt piramisaiból emelt székesegyház is áll, a Kodály Zoltán utca, és a kissé elhagyatott Bartók Béla köztér.

Kepenyes Pál, a Magyaroroszágról 1956-ban emigrált szobrászművész alkotásai közül itt, a fővárosban is találtunk jónéhányat.

 

Két küldetés 

Nem feledkeztünk meg a Pueblában eltervezett céljainkról sem, és folytattunk a Passuth László könyv utáni kutatást. Szerencsénk volt. Egy könyvesboltban rábukkantunk a spanyol kiadásra. 

Napunkat megkoronázta, hogy felfedeztük a Budapest cukrászdát, ahol hosszú idő után végre újra élvezhettük a magyar konyha ízeit. Biringer Gabriella alapította családjával a kis étkezdét, amiért nagyon hálásak voltunk és vagyunk is neki.

 Felragasztottunk matricánkat az egyik hűtőre, és gulyást, meg töltött káposztát ettünk.

A második fő célunk, vagyis Miksa magyarjainak, és a mexikói oldalon harcoló magyarok történeteinek feltárása is jól haladt. Az összecsapásokban minkét oldalon rengeteg magyar harcolt. 

A császáriakat például magyar tábornok, Pablovszky Ede vezette, míg a köztársaságiak vezetőjének orvosa Klerián Mária volt. 

Pont kerül az I-re

Évadunk lezárásaként a köztársasági-császári konfliktus utolsó állomásához, Querétaro-ba  érkeztünk. 

Miksa császár szomorú sorsának végső fejezete itt játszódott le. Itt fogat őt el Zákány Csala István, és 1867-ben szintén ebben a városban végezték ki két tábornokával együtt a Harangok terén. A téren később engesztelő kápolna épült.

Megkérdeztünk egy helyi férfit, mit gondol az egykori császárról, és ő elismerően nyilatkozott róla, sőt pontos részletekkel szolgált az uralkodó utolsó napjairól, elfogásának és kivégzésének körülményeiről. Ezzel Miksáról, illetve az ellene és mellette felvonuló magyarokról megtudtunk mindent, amit szerettünk volna. Második célkitűzésünket is siker koronázta.

Én magyar vagyok, gyerekek…

Már meg sem lepődtünk rajta különösebben, hogy Querétaroban is él egy kis magyar közösség. Egyikőjükkel, Blaskó Róberttel beszélgethettünk. Mesélt az itteni munkalehetőségekről, jogosítvány nélkül vezető buszsofőrökről, és a mexikói mentalitásról. 

Elárulta nekünk, hogy még mindig nagyon szereti a hazáját, és büszke arra, hogy Magyar.

Mexikótól, eddigi kalandjainktól és a 6. évadtól a Harangok hegyén búcsúztunk el. „Hasta pronto amigos y amigas! „Találkozzunk a következő évad során!