Számos közhelyet fel tudunk sorolni, ha Mexikóra gondolunk – de vajon mi igaz belőlük és mi nem? Folytatódik a közép-amerikai utazás, ezúttal a 130 milliós óriásország rejtelmei nyomába eredve!
A Mandiner oldalán megjelent cikkünket alább közöljük.
Kedves olvasónk, aki hétről hétre, sőt évről évre megajándékozol minket figyelmeddel, most drágán megszerzett tapasztalatainkkal kedveskedünk neked a csodálatos Mexikóról. Ugyan az utazási irodák prospektusaitól a hollywoodi filmeken keresztül
azt érezhetjük, mindent tudunk az USA déli és Guatemala északi szomszédjáról,
de nem valószínű, hogy ténylegesen így is van. Terápiás jelleggel most csukjuk be a szemünket és soroljunk fel hat dolgot, ami eszünkbe jut Mexikóról. A stábbal a következőkre jutottunk:
– Csípősen esznek minden ételt,
– Tequila,
– Chihuahua,
– Drogkartellek,
– Mariachi zene,
– Csodálatos strandok.
1. „Csak nyáron ilyen a tenger” – mondta a balatonfüredi Rimay Dalma, akinek két nap kalauzolás után már tényleg mindent is elhiszünk. A válasza pedig arra összpontosult, hogy miért érezzük ezer szippantókocsi bukéját a Maja Riviéra ékkövén, a világ top 5 legjobb strandja közt számon tartott Playa del Carmenen.
A világ legnagyobb algavirágzása zajlik minden évben a Nyugat-Afrika és a Mexikói-öböl közti óceánterületen. A szippantókocsiszag pedig a barna hínárpépben lakozik, amiben több millió alga teteme bűzölög. Ám ez a szag csak a nyári időszakban jellemző, télen mindez eltűnik. Szóval így állunk a csodálatos strandokkal. Tanulság: inkább télen csobbanjunk errefelé, vagy kérdezzük meg például Dalmát, merre kíméli meg a hínárpép a partokat.
2. „Bárcsak több mariachi lenne. Ehelyett szól a latin pop”
Talán ezért is örülnek meg annyira a mexikóiak, amikor egy díszes inges mariachi gitáros és/vagy zenekar jelenik meg az utcákon. Gyermeki mosolyuk jól tükrözi az idő múlását. Hiszen hiába szeretnék, a piac már a minden csapból folyó latin pop nótáit eregeti magából.
„Régióról régióra változik a mexikói kultúra, nem olyan egységes, mint hinnénk, de vannak olyan összekötő kapcsok is, mint például a mariachi zene.”
A mariachi zene kulturális értékét jól mutatja, hogy bőven túlélte más országok tradicionális zenéit és népzenéit – meséli nekünk Murgács Oresztész, Mexikó egyik legismertebb hipnoterapeutája és felesége Sol, aki történetesen profi táncos. Egy képzeletbeli skálán, amelyen a Despacito van az egyik végen, a másikon pedig Korda Gyuri,
a mariachi olyan buborékot hozott létre magának, amit egyelőre az idő vasfoga sem tudott megtépni.
Bár próbálkozik.
3. Hollywoodi valóság?
Ahogyan már megszokhattuk, a hollywoodi filmekben Mexikó így jelenik meg: drogkartellek, bandaháborúk. Egyetlen egy emberrel sem találkoztunk a mostani évadban, aki olvasná a „híreket”. Ha így tenne, magára zárná az ajtót – ami két méter vastag páncél –, és harci kutyákkal venné körül magát. Bodnár Pál, aki Mexikó talán leghíresebb bűvésze, fogalmazta meg ezt a legjobban nekünk:„ami fontos, azt beszerzem valahonnan, de a körítés a hírek mellé lassan 10 éve nem érdekel.”
Milyen igaza van. Ha fölcsapjuk az internetet, Mexikó csak egy fokkal jobb hely az erőszakos bűncselekményeket tekintve, mint Venezuela. Ömlik a csapból, hogy kartellháborúúú, kartellháborúúú. Tanulság: ne csapjuk fel az internetet. Épp elég tudni, hogy a 120 milliós lakosú ország északnyugati részén, főképp Sinaloa és Jalisco drogkirályai harcolnak az USA egyre növekvő igényeiért. Bár az tény, hogy e harcokban évente közel 35 ezer ember hal meg.
Tanulság: droggal nem érdemes bizniszelni.
„Volt itt egy francia étteremtulaj, nem bírt magával és elkezdett drogot árulni. Le is lőtték. Senki sem érti, ha jól ment az üzlet miért kellett ezt tennie.”
Akiktől viszont érdemes tartani a távolságot, azok a rendőrök. Mexikó magyarjai egybehangzóan javasolják, hogy tartsunk magunknál legalább 100 pesót – ennyi ugyanis az univerzális tarifa. Szóval a valóság sokkal kevésbé félelmetes és kevésbé mutat posztapokaliptikus képet, mint gondolnánk. Magyarán: „ha nem keresed a bajt, nem is találod meg”.
4. „Imádják a kutyákat.”
És tényleg egy 10 másodperces time lapse videóban legalább három kutyát felfedezünk, ám ritka köztük a mexikói. Igaz összesen két kutyaféle származik az aztékok és a maják országából, ám egyikük épp a chihuahua. Szegény mexikói meztelen kutyába nem botlottunk bele, annál inkább az otthon is slágernek számító sicuba, huskyba, vagy épp tacskóba.
Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy Mexikó egy igazi kutyaimádó nemzet.
5. „Soha ne mondd, hogy kaktuszból készül” – kéri tőlünk Magasdi István, Cancún legjobb masszőre. Okkal teszi ezt, mert mexikói apósa Veracruzból hasonló sértésnek éli meg, mint mi, ha az Unicumot lejagermeisterezik. Tudniillik a Mezcal és a tequila egy-egy mexikói őshonos ital, aminek alapösszetevője a kék agávé – az italok pedig az agávé erjesztésével és lepárlásával készülnek. Az már egy más kérdés, hogy egy európai szemének a kék agávé igencsak kaktuszszerűen néz ki, pedig tényleg más a kettő.
Erős túlzás lenne azt mondani, hogy a rum, vodka, whiskey ne lenne erős versenyben errefelé. Ugyanakkor mindannyiunk számára üdítő felfedezés volt, hogy
a lehetetlen rituálékat mellőzve is lehet élvezni a tequilát, magában.
Lágy, selymes íz, nem így ismertük meg otthon az agávénedűket. Apropó titok. Ha tényleg finomat szeretnénk kóstolni, kezdjük a Don Juannal, megéri. Ahogy a jobb mezcalok is. Füstös ízük olykor jobban hasonlít egy ír whiskeyhez, mint a nagy tesóhoz.
6. „Tabasco szósz?”
Talán a legnagyobb kamu, amivel találkoztunk az ún. tabasco paprika. Segített nekünk eligazodni a scoville-skálán Vörös Lóri. Mellesleg Lóri élete is, Oresztészéhez hasonlóan könyvbe illő, de az majd csak vasárnap derül ki, hogyan jutott el a cirkuszi akrobatikától egészen a természetfotózásig.
Lényeg a lényeg, a tabasco szószt a Rio Grandétól délre egyáltalán nem használják. Ennek pedig számos magyarázata van. Egyrészt amerikai, másrészt itt a sarki bódéknak is legalább kétféle valamirevaló salsaszósza van. Ha pedig igazán csípős szószra vágynak, akkor a habanero paprikából készült, pokolian csípős szószt használják. Ám az az igazság, hogy annyira nem is használják.
Több mexikóival is beszélgettünk, aki egyáltalán nem szereti a csípős ételeket.
Azt hinnénk, ezért örök szobafogságot kapnak, pedig nem. Tájegységenként egyébként is eltérő, hogy ki mennyire eszik csípősen, hol melyik paprika terem meg: serrano, jalapeno, puya, poblano, stb… Ám egy biztos, Szegeden bármelyik csárdában hamarabb szökik könny a szemünkbe, mint egy átlag mexikói étel esetén, ha nem tesszük rá a salsát, vagy a híres pico de gallót – kivétel a sült Habanero, attól óvakodni kell!
Összegezve: jók a strandok, ha előtte tutira megyünk, elkerülve a kakibarna vizet. Cserébe az ország biztonságos, hacsak nem akarsz épp drogot árulni. Mariachi zenével vagy chihuahuával ritkán találkozni, cserébe óvakodj a latin poptól. Tequila van dögivel, de nem az, amit mi otthon annak hiszünk, azokkal itt az ablakot pucolják – kis túlzással. Tájegységfüggő, de nagyon leegyszerűsítve kijelenthető, hogy a magyarok legalább olyan csípősen esznek, mint a mexikóiak.
***
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mennyire hálásak vagyunk a munkánkért, hiszen eljuthatunk szerte a világban olyan helyekre, ahová csak kevesen. Sok ember és szervezet összefogása, valamint támogatása kell ahhoz, hogy ez a műsor létrejöhessen! Hatalmas köszönet ezért a 5. évad főtámogatójának, a Szerencsejáték Zrt.-nek!
