Kurucz Dániel 2016-ban indult először útnak hátizsákjával, hogy megkeresse a világ minden tájékán fellelhető magyar hagyatékokat, saját elmondása szerint idén nyáron pedig arra vállalkozik, hogy eddigi legveszélyesebb kalandját is átélje.
Kibérába nem ajánlott fehér embernek bejutni kapcsolatok nélkül, de mi be tudtunk menni. És amikor ott megláttuk a feliratot, hogy Magyar Máltai Szeretetszolgálat, akkor libabőrösek lettünk.
Egy ideje már terveztük a legjobb barátommal, hogy jó lenne meglátogatni a Sanghaiban élő húgát, de sosem jött össze, míg nem 2016-ban olyan változások köszöntöttek be az életembe, hogy elkezdtük szervezni az utat. Erről meséltem nagybátyámnak, Kurucz Péternek, aki évtizedek óta tévézik, és ő vetette fel az ötletet, hogy miért ne rögzítenénk kamerával az utazást.
Ekkor kezdtünk el azon gondolkodni, hogy lehetne ebből műsor készíteni.Én 2013-ban voltam Kőrösi Csoma Sándor programos Bostonban, ráadásul a PhD szakdolgozatom témája is a határon túli magyarok voltak, szóval engem mindig érdekelt a diaszpóra. Azt gondoltuk, hogy ha már elindulunk, és csinálunk ebből egy műsort, akkor annak legyen valami értékes és értelmes tartalma, legyen több annál, hogy két rosszul borotvált gyerek bejárja a világot, és közben megpróbál jófej lenni, és közben azon is agyaltam, hogy mi az, amit én most is, és 5 év múlva is szívesen csinálnék, mert valami oknál fogva rögtön hosszútávra terveztünk.
Dani interjúját IDE kattintva olvashatjátok.
