Az első ankarai meteorológiai mérőház

Admin

Tittes György egyike volt az 1920-30-as években Ankarában dolgozó építészmérnököknek. Az ő tervei alapján épült az első ankarai meteorológiai mérőház, amelynek meghatározó szerepe volt az országos meteorológiai szolgálat megteremtésében. A Réthly Antal vezetése alatt folyó programban a mérőházat 1927-ben adták át. Kivitelezői török és bolgár építők voltak. Az épület 1933-ban a Mezőgazdasági Főiskola kezelésébe került, majd az Ankarai Egyetem Állatorvosi Karához. Az épületben jelenleg Állatorvoslás-történeti Múzeum működik, amelyet 2012-13-ban felújítottak. Tittes György 1940-ben a Magyar Földrajzi Társaság tagjaként több előadást is tartott Törökországról az Országos Tiszti Kaszinóban.

Az első ankarai meteorológiai mérőház
Az első ankarai meteorológiai mérőház

Réthly Antal (1879-1975) meteorológus és földrajztudós 1925 és 1927 között Törökországban élt, és a török kormány megbízásából létrehozta az ország első Meteorológiai Intézetét (Rasadat-ı Cevviye), ami az első ankarai meteorológiai mérőház amely 1936-tól napjainkban Meteorológiai Főigazgatóság (Meteoroloji Genel Müdürlüğü) néven működik. Az időjárás-előjelzés kezdetben csak Isztambulra és Trákiára terjedt ki, de 1926 folyamán Ankarában már elkészült a Tittes György tervezte mérőállomás, majd az ország nagy részén is elindult az előrejelzés. A török meteorológiai szolgálat eszközeinek többsége Magyarországról származott. Réthly Antal munkáját a magyar Szemián József is segítette. 

A magyar szakembernek meghatározó szerepe volt abban, hogy a Török Rádió 1927 szeptemberében megkezdte az időjárás-jelentések sugárzását. Réthly Antal nevéhez fűződik a török földrengés-előjelzés megteremtése is. Budapestre visszatérve fontos cikkeket írt a törökországi meteorológiai helyzetről az Időjárás című folyóirat 1928. és 1930. évfolyamában. A török kormány 1929-ben öt évre szóló ajánlattal hívta volna vissza Ankarába, de erre a magyar tudós már nem vállalkozott.

 

Bartók Béla Törökország híressége

Admin

Bartók Béla az egyik legnagyobb hatású magyar zeneszerző, és az egyik legjelentősebb közép-európai népzenegyűjtő. Előszeretettel gyűjtötte, és kutatta a Kárpát-medence lakóinak a népzenéjét, hogy azokat később feldolgozza saját műveiben. Azt már kevesebben tudják, hogy a zeneszerző, nem csak a Kárpát-medencében, de távoli helyeken is járt népzenét gyűjteni. Egy ilyen útja során jutott el keletre, ahol a mai napig nagy tisztelet övezi személyét. Így lett Bartók Béla Törökország híressége.

Bartók így jutott el Osmaniye városába, ahol 2004 óta múzeum állít emléket annak, hogy számos török népdalt is felgyűjtött, és kutatta a török és a magyar népdalok közötti hasonlóságot. A múzeumban a zeneszerző 1936-os gyűjtő útjának állítanak elsősorban emléket, az út eredményeiről és történetéről emlékezik meg az állandó kiállítás. A város nem csak egy múzeummal emlékezik a zeneszerzőre, de 2004 óta Bartók, a város díszpolgára is.

A kiállításon Bartók Béla emlékét azon a helyen idézik fel, ahol 1936-ban az ő útmutatásával indult meg a török népdalgyűjtés. Bartókot mint zenetudóst és folkloristát állították kiállításuk középpontjába, hisz soha el nem múló érdeme, hogy – Kodály Zoltánnal közösen – megteremtette a tudományos igényű zenefolklorisztikát s az összehasonlító népzenetudományt.

A kiállítótér központjában Bartók anatóliai gyűjtésének előzményeit, magát az utat, majd annak eredményeit mutatják be. A fotókon, dokumentummásolatokon túl Bartók Béla Törökország egy városában fellelhető osmaniyei emlékét kereste és mutatja be Sezgin Türk filmje, a Bartók által itt készített hangfelvételek, (ma a Néprajzi Múzeumban, Budapesten őrzik a Bartók népzenei gyűjtését dokumentáló eredeti fonográfhengereket: 614 hengeren román, 480 hengeren magyar, 106-on szlovák, 65-ön török, 39 hengeren pedig rutén népzenei felvételeket rögzített), s a látogató meghallgathatja Bartóknak a Magyar Rádióban 1937-ben elhangzott előadását is törökországi útjáról.