Musztafa Kemal Atatürk arra törekedett, hogy a Török Köztársaságot minden területen modern országgá fejlessze. Ebben kiemelt szerepet töltött be az új főváros: Ankara. A főváros egyszerre volt helye az építészeti és az intézményi megújulásnak. Az ankarai Néprajzi Múzeum (Etnografya Müzesi) létrehozására a török elnöknek az Ankarában élő Mészáros Gyula (1883-1957) 1924-ben tett javaslatot. Az ankarai Néprajzi Múzeum első igazgatója Hamit Zübeyir Koşay (1910-1984) volt, aki Budapesten szerezte diplomáját és tagja volt az Eötvös Collegiumnak.
Koşay professzor egyszerre volt régész és néprajzos. A múzeum felállításakor erősen támaszkodott a magyar múzeumi gyakorlatra. Az intézmény fő feladta a Török Köztársaság népi gyökereinek bemutatása volt. Az épület a kemalista építészet egyik jellegzetes alkotása, 1930-ban adtak át. Tervezője: Arif Hikmet Koyunoğlu (1888-1982). Az épület török közéletben betöltött különleges jelentőségét az is mutatja, hogy itt őrizték Atatürk koporsóját 1938-53 között, amíg a végső mauzóleum (Anıtkabir) elkészült.
Ankarában más helyeken is találkozhatunk magyar vonatkozásokkal. A Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet 1918-as bezárása, majd az ankarai Hungarológiai Intézet 1936-os megnyitása után, Musztafa Kemal óhaja szerint, az új intézet az Ankarai Egyetem keretein belül kezdett el működni. Az intézetben olyan neves kutatók dolgoztak, mint Rásonyi László és Halasi-Kun Tibor. Az intézet az évtizedek alatt mind jobban beolvadt az egyetem hierarchiájába, és azóta Hungarológiai Tanszék néven működik a Nyelv, Történelem és Földrajz Karon belül.
Ankara egyik első nyugati típusú szállodája, az Ulus városrészben, amely az első világháború idején, 1916-17-ben épült. Magyar mérnökök tervezték és magyar mesterek építették fel. A szálloda története nem csupán az első világháborús magyar-török kapcsolatokkal fonódik össze, hanem a magyar vasútépítők szerepvállalásával is a keleti/anatóliai vasút építésében még a 19-20. század fordulóján.
