Kategória: 8. évad Mi írtuk

A nyolcadik évad első epizódjában négy külföldi származású személyt mutatnak be, akik a Kárpát-medencében leltek otthonra.

Írta: Hainrikffy Sára, Kurucz Dániel

Wilhelm Droste vesztfáliai kisfiúból lett sokszoros budapesti kávéház-alapító, Albrecht Klein a brassói szászok életéről mesél, Mariёlle van Luijk a holland fapapucsot cserélte magyar népi cipőre, a szintén holland Michel van Lengeveld pedig az erdélyi Széken élesztette újjá a helyi táncházat új évadunk első részében.

Nem is találhattunk volna tökéletesebb embert nyolcadik évadunk nyitóinterjújához, mint Wilhelm Droste. Már kisgyerekként felkeltették érdeklődését a magyar bélyegek és képeslapok furcsa feliratai, pedig akkor még csak egy vesztfáliai család legifjabb tagjaként élte mindennapjait. Felmerül a kérdés, hogy napjaink felgyorsult, kattintgatós világában ilyen még előfordulhatna-e?

Ahogy Wilhelm a ’60-évek NSZK-ban cseperedett, lépten-nyomon belefutott a magyar nyelvbe, később pedig már maga kereste az alkalmakat, hogy a magyar nyelv, irodalom vagy akár a magyar emberek közelében, Magyarországon lehessen.

Doktori disszertációját pedig a Reiner Maria Rilke és Ady Endre verseiben fellelhető költői helyváltoztatásról írta.

Az 1980-as években végleg Magyarországra költözött és azóta rengeteget tett a magyar irodalmi és kulturális élet fellendítéséért. Több irodalmi kávéházat alapított: Az Eckermannt – két helyszínen is –, a Jedermannt és a Három Hollót. Az Eckermannok sajnos bezártak, de a Jedermann és a Három Holló továbbra is üzemel – nagy sikerrel. Előbbiben rendszeresen vannak koncertek, utóbbiban pedig a zenés mellett különféle irodalmi, filmes és tudományos programokkal várják az érdeklődőket, szinte minden napra jut belőlük legalább egy. És ha mindez még nem lenne elég, neki köszönhetjük, hogy felesége, a Balázs Béla-díjas Enyedi Ildikó filmrendező Párizs helyett mégis inkább Budapestet választotta az alkotáshoz. Danke Wilhelm!

Albrecht Klein igazi törzsgyökeres brassói szász, és ezt szó szerint kell érteni, ugyanis a Brassó, vagyis szászosan Kronstadt, címerében található gyökerekhez híven, ő sosem hagyta el szülőhelyét. Nem igaz ez azonban sajnos szászok azon százezreire, akik a középkori betelepítés óta elhagyták a várost. Voltak, akiket marhavagonokban hurcoltak kelet felé a 20. század közepén – többek között Albrecht édesapját –, és voltak, akik pár évtizede önként vándoroltak el nyugat felé,

Mára alig maradtak az egykori Királyföldön, Dél-Erdélyben. Azon szászokról, akiknek még mindig Erdély az otthonuk, Albrecht mesélt nekünk a brassói fekete templom lábánál – több száz évnyi szász és magyar történelmet felidézve kalauzol el bennünket a jelen valóságában.

Különleges évaddal tér vissza január 4-én 10.50-kor a Tv2-re a Hungarikumokkal a világ körül utazó dokumentumfilm-sorozat. Ezúttal olyan, a Kárpát-medencében élő, de külföldi származású embereket mutatnak be, akik itt leltek hazára, ráadásul tevékenyen tesznek azért, hogy valami keveset visszaadhassanak az itt kapott szeretetből és befogadásból.

Írta: Hainrikffy Sára, Kurucz Dániel

„…búcsúzunk most tőletek, talán nem örökre és lesz még Hungarikumokkal a világ körül, de az az igazság, hogy a világ dolgai jelenleg épp nem arrafelé mutatnak. Mindazonáltal hálával tartozunk Nektek, hogy ennyi helyről közvetíthettük éveken át a magyar lábnyomokat és mindazok életét, gondolatait, akik megőrzik Nekünk azokat.”

Ezekkel a sorokkal zártuk hetedik évadunk útinaplójának utolsó bejegyzését 2022-ben. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, voltak nehezebb és könnyebb időszakaink, és talán mi sem hittük, hogy 2025-ben ismét új évaddal jelentkezünk, de vannak még csodák. Persze ehhez módosítani kellett terveinket ezt-azt, és szükség volt arra is, hogy a stáb legfiatalabb tagja alig egyévesen hagyja a szüleit interjúkat készíteni. És persze Almási Miklós hangmérnökünk próféciája is nélkülözhetetlen volt: „Mi lenne, ha egy kicsit a megszokott kereteken kívül gondolkodnánk, és egy fordított évadot forgatnánk?”

Mifelénk a népvándorlás nem új keletű dolog, a Kárpát-medence mindig is egy vándorlásokkal terhelt vidék volt. Gyakran érkeztek ide vagy álltak innen tovább különféle népek; őseink is a messziből hozták ide a vad keletet. Persze más az, amikor egy egész népcsoport, egy törzs vagy egy csokornyi törzsszövetség dönt úgy, hogy felkerekedik és új hazát keres – esetleg az uralkodó hívására érkeznek valamilyen céllal –, mint az, amikor egy-egy ember vagy család költözik más országba akár a jobb élet reményében. Akár mert menekülniük kellett, vagy akár azért, mert a kultúra, a történelem, az emberek vagy egy bizonyos kedves ember miatt úgy érezték, oda tartoznak. Szpojlerveszély: nem gondoltuk volna az előkészítési stádiumban, hogy 2024-ben több száz olyan emberi történetbe bukkanunk majd, akiket nem a pén vagy hasonló szempontok hajtottak a Kárpát-medencébe. Közülük kellett választanunk, ami egy nagyon nehéz dolog volt. Bízunk benne, hogy valaki más folytatja majd, amit nyolc rész 28 interjújával elkezdtünk.