Latin-Amerikából a Kárpát-medence szívébe – Hungarikumokkal a világ körül 8/6.

Brazil kognitív idegtudós, argentin nyelvész és dominikai származású is Budapesten találta meg a számítását.

Írta: Hainrikffy Sára, Kurucz Dániel

Nyolcadik évadunk hatodik részében három latin-amerikai származású embert mutatunk be, akik végül Magyarországon leltek otthonra. Raissa Negrão Brazíliából érkezett kognitív idegtudós, doktori hallagató; az argentin Wenceslao Grillo többévtizedes IT karrierjét adta föl, hogy Budapesten nyelvészetet tanulhasson; Domingo Antonio Lilón pedig a Dominikai Köztársaság helyett választotta a pécsi egyetemi katedráját.

Brazília mind terület, mind népesség szempontjából 5. a világrangsorban, etnikai megoszlás alapján pedig talán a legváltozatosabb és legsokszínűbb szeglete a világnak. Ennek oka egyrészt a portugál gyarmatosítás, másrészt pedig a 20. század viharos történelmi eseményei. Épp ezért nincs „tipikus” brazil ember – már ami a kinézetet illeti. A gazdaságilag ugyan feltörekvő Brazília, azonban a társadalmi egyenlőtlenségek és a korrupció miatt sokak számára élhetetlennek számít. Hasonló helyzetből jött Raissa Negrão is, aki Brazília egyik legkeletibb városából származik. Recife olyannyira nem biztonságos, hogy Raissát rabolták már ki fegyverrel és volt, hogy valakit a szeme láttára lőttek halálra. Így nem volt kérdés számára: az alapszak elvégzése után külföldön szeretné folytatni egyetemi tanulmányait.

Lenyűgözött az ELTE Nobel-díjasainak száma […] és lenyűgözött, hogyan lehet egy egyetem 200 évvel idősebb, mint az országom.”

Magyarországra kerülésében egy barátja és tinikori emós korszaka is közrejátszott. Az ELTE-re kerülve pedig belevetette magát nem csak a tanulásba és a kutatásba, hanem az egyetemi életbe és a közösségszervezésbe is: nemzetközi diáknagykövet, az ELTE Walk, potenciális nemzetközi diákoknak létrehozott podcast házigazdája és a Nemzetközi Diáktanácsadó Bizottság (International Student Advisory Committee) tagja.

Raissa Negrão

Wenceslao Grillo, vagyis Wences hamar hozzászokott az utazáshoz, ugyanis tengerésztiszt édesapját gyakran helyezték át egyik helyről a másikra. Magyarországra a tudásszomj hozta sok-sok évnyi informatikusi munka után: nyelvészetet szeretett volna tanulni, Buenos Airesben azonban valódi tudás helyett csak marxista elméletet oktattak, így olyan helyett keresett, ahol színvonalas oktatásban részesülhet megfizethető körülmények között.

Egyik kedvenc helyem a Margit híd. Mindenki felmegy a Gellérthegyre, mert a várost akarják fotózni, de a Margit hídtól sokkal jobban tudod egy fényképbe tenni az Országházat, a Gellért-hegyet, a Szabadság-szobrot.”

Budapesten az egyetem mellett a Spanyol Klub (Club de español en Budapest) vezetője, ahol a helyieknek tartanak foglalkozásokat és lehetőséget biztosítanak, hogy a spanyolul tanulók anyanyelvi beszélőkkel gyakorolhassák a nyelvet. Wences azonban nem csak Magyarországot gazdagítja a spanyol kultúrával, hanem szülőhazájába, Argentínába is próbálja eljuttatni a magyar kultúrát: 2021-ben egy argentin irodalmi portálon jelent meg fordítása Szvoren Edina Verseim című novelláskötetének egyik történetéből.

Wenceslao Grillo

Domingo Antonio Lilón, vagy ahogy mindenki ismeri, Tony a Dominikai Köztársaságban látta meg a napvilágot, ami egy alig több mint fél magyarországnyi állam a Karib-tengeren, egy szigeten osztozik Haitival az Antillákon, és nem azonos a Dominikai Közösség nevű állammal, mely szintén a Karib-térségben, de a Kis-Antillák egyik szigetén található. Három év jogi egyetem után úgy gondolta, világot szeretne látni, és megnézné a keleti blokk országait, különösképpen a Szovjetuniót, és ösztöndíjjal Kijevbe utazott. Talán nem meglepő, de beleszeretett egy angol-orosz szakon ott tanuló magyar lányba, így tanulmányai befejeztével már nem a Dominikai Köztársaságba, hanem Magyarországra ment haza.

Annak ellenére, hogy ennyi éve már itt élek, mindig meg szoktam nézni a dolgokat dominikai szemmel. Télen, főleg, amikor nagyon hideg van, én mindig vidáman megyek dolgozni. […] A magyar kolléga mondja, »De miért vagy vidám? Hideg van.«, mondom »Tél van, nem? Csoda lenne, például, ha most január közepén 37 fok lenne.«”

A Pécsi Egyetemen aktívan részt vett a Spanyol és Ibero-amerikai Tanszék megalapításában, aminek jelenleg tanszékvezetője is. Doktori disszertációjához olyan témát keresett, ami a Dominikai Köztársaságot és Magyarországot is érinti, így talált rá arra a dominikai fegyvergyárra, melyet magyarok működtettek a második világháború idején. Tony szavaival élve, ez egy igazi „hungarikum-unikum”.

Domingo Antonio Lilón

A Hungarikumokkal a világ körül nyolcadik évadának hatodik epizódjában Raissa, Wences és Tony bővebben beszélnek múltjukról, történetükről, Magyarországgal való kapcsolatukról. Hamarosan a TV2-n és YouTube-on!

Hungarikumokkal a világ körül 8. évad

6. rész: 2025. február 8. 10:30 TV2

Reméljük, hogy a cikkben leírtak és a Hungarikumokkal a világ körül sorozat felkeltették az érdeklődésedet. 

Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező epizódokról, iratkozzatok fel YouTube-csatornánkra Kövessetek minket FacebookonInstagramonTikTokon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!

Őshazából az újhazába – Hungarikumokkal a világ körül 8/5.

Orosz akvarellfestő, hanti nyelvész, török forgatókönyvíró, moldáv filológus – mit keresnek mind Budapesten?

Írta: Hainrikffy Sára, Kurucz Dániel

A nyolcadik évadunkban ezúttal nem a nagyvilág magyar lábnyomait kerestük meg, hanem fordítottunk egyet a receptúránkon és a Magyarországon néztünk körül. Idén arra voltunk kíváncsiak, hogy a Kárpát-medencében élő, de külföldi származású emberek a XXI. században is találnak e nálunk új hazára. Az ötödik epizódban négy olyan nép képviselőjét mutatjuk be, akik kulturális, történelmi és nyelvi szempontból erősen hatottak mind egymásra, mind ránk: az orosz akvarellfestő Olga Lo-t, a hanti nyelvész Szigiljetov Vitalijt, a török származású Balázs Béla-díjas rendező-forgatókönyvíró Can Togay-t és a moldáv filológus Palágyi Angela-t.

Olga Lo-t kiskorától kezdve foglalkoztatta a művészet, így evidens volt számára, hogy az Orosz Művészeti Akadémiára jelentkezik. Tanulmányai befejezése után még világot akart látni, így Kanadába költözött, azonban csupán három évig bírta – túl hideg volt neki. Ezzel meg is döntöttük azt az oroszokkal kapcsolatos tévhitet – mármint, hogy szeretik a hideget. Így mondhatjuk, hogy Olgának szerencséje volt, mikor Magyarországra költözött több, mint hét évvel ezelőtt. Azóta rajzórákat tart főleg felnőtteknek, diákjai pedig érdekes módon nem a legművészibb foglalkozásúak közül kerülnek ki, hanem pont ellenkezőleg: jogászok, informatikusok, orvosok. Kedvenc technikája a vízfesték, mert sokoldalú és bárhova könnyen magával viheti az ember, ami azért is fontos, mert leginkább kültéren szeret alkotni és óráit is főleg ott tartja. Vallja:

föl kell építened egy kapcsolatot a várossal, különben akárhol rajzolunk, mindenhol idegen leszel.

Olga Lo

Milyen igaz ez tőle! Olgát legújabb kiállításának megnyitójára is elkísértük, melynek címe Budapest with LOve, ami egy szójáték is egyben, hiszen a Lo Olga vezetékneve, a love pedig angolul szeretetet jelent, így ez egyszerre jelenti, hogy „Budapest, szeretettel” és „Budapest Olgával”. A kiállításon Olga Budapesten készült és Budapestet ábrázoló festményei voltak láthatók melyek különlegessége – azon túl, hogy gyönyörűek – abban áll, hogy a valóságban soha nem fogjuk tudni megtalálni azt a pontot, ahonnan nézve pontosan ugyanazt látjuk, amit a festményeken. A perspektíva, egy-egy részlet mindig más lesz; ez a művészi szabadság. Nem utolsó sorban pedig budapestiként öröm volt viszontlátni kedvenc helyeinket.

Általános iskolában nyelvtanórán mindannyian megtanultuk, hogy magyarként legközelebbi nyelvrokonaink a hantik és a manysik, ennél több kapcsolata és tudása azonban legtöbbünknek, sajnos, nem nagyon van.  Hanti- és Manysiföld, az Urál vonulataitól keletre, a mai Oroszország területén fekszik, 1977 óta hivatalos neve Hanti-Manysi Autonóm Körzet. De vajon hogyan élnek ők ma, a 21. században? Milyen a viszonyuk Oroszországgal? És Magyarországgal? Emlékeznek vajon nyugatra szakadt testvéreikre? Milyen nyelvi hasonlóságok lelhetők fel még most is? Ezekről és még sok minden másról kérdeztük Szigiljetov Vitalijt, aki a legkeletibb hanti népcsoport, az úgynevezett vahi hantik fia, nem mellesleg pedig nyelvész, öt nyelven beszél és a Nyelvtudományi Kutatóközpontban a Schmidt Éva hagyatékát feldolgozó projektben vesz részt.

Szigiljetov Vitalij

Két hazám van most: van egy otthonom, mármint ahol születtem, ez a Hanti- és Manysiföld, és van egy választott hazám, ez Magyarország.

Can Togay szülei törökök, ő azonban Budapesten született, az általános iskola egy részét Németországban végezte, de élt és tanult Franciaországban is.  Magyarországon törökként kezelték családját, Németországban magyarként, Magyarországra visszatérve, törökségét és magyarságát elfelejtve pedig már németként, majd újra törökként. Ennek fényében válik igazán világossá Cantól a következő idézet.

„Az identitás nem az feltétlenül, amit az ember belül él meg, hanem van egy másik is, amit az emberről mondanak.”

Saját bevallása szerint sem török, sem magyar identitását nem éli meg teljesen, mégis színészként szerepelt török és magyar filmekben is, rendezőként Magyarországon olyan filmeket készített, mint A nyaraló (1992) és Egy tél az isten háta mögött (1998), melyeknek forgatókönyvét is ő írta, továbbá Bereményi Géza barátjával együtt A Hídember (2002) forgatókönyvét is ő jegyzi. Végül, de nem utolsó sorban szót kell említenünk Can nevének helyes kiejtéséről, ami nem can, sem csan és még véletlenül sem kan, hanem dzsan. Ezen Emre Can török-német focista és Can Yaman török színész ismertsége sem segített valamiért. Ezt példázza nagyszerűen Can második, felvett keresztneve, a János is, melyet gyerekkora óta használ néha annak a szomszéd bácsinak a hatására, aki egykor félreértette nevét.

Can Togay

A Moldovai Köztársaságból – nem összekeverendő Moldovával – származó Angela magyarországi története még Kolozsváron kezdődött későbbi férjével, Tivadarral. Egészen pontosan Babeș–Bolyai francia tanszéke előtt. Rövid találkozásukat követően azonban úton hazafele Budapestre Tivadar összes iratát ellopták, köztük azt a papírt is, melyre Angela címe volt felírva – hiszen abban az időben nem volt még telefon. Így mikor Tivadar ismét Kolozsvárra érkezett, moldávról moldávra, kollégiumról kollégiumra járva kutatott, hogy újra megtalálja Angelát. Végül sikerült neki, mára pedig három felnőtt lányuk és nagyon boldog családjuk van Budapesten.

Palágyi Angela

Angela apósa, aki szintén több nyelven beszélt, vetette fel annak idején a fontos kérdést: milyen nyelven fognak beszélni a gyerekekkel? Angela részéről a moldávban, mint egyik anyanyelvében állapodtak meg végül, pedig akár a magyar is lehetett volna, hiszen ahogy férje fogalmaz,

92/93-as tanévben Kolozsváron voltunk, ’93 őszétől már nagyjából Pesten voltunk, és ’94 tavaszán már folyékonyan beszélt magyarul.

Hungarikumokkal a világ körül 8. évad

5. rész: 2025. február 1. 10:20 TV2

Reméljük, hogy a cikkben leírtak és a Hungarikumokkal a világ körül sorozat felkeltették az érdeklődésedet. 

Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező epizódokról, iratkozzatok fel YouTube-csatornánkra Kövessetek minket FacebookonInstagramon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!