Konstantinápoly, Bizánc, Sztambul: több mint ezer éve része a magyar történelemnek is az Európa és Ázsia határán álló nagyváros – magyar emlékeit járják be most az utazók.
Írta: Kurucz Dániel
Érkezik a Hungarikumokkal a világ körül legújabb évada – ezúttal a Közel-Kelet országainak magyar emlékeit mutatják be szombatonként a TV2-n.
Első állomásunk Törökország, ami azért is fontos, mert 2024 a török-magyar kulturális kapcsolatok éve. Hiszen a két ország éppen 100 éve vette fel egymással a diplomáciai kapcsolatot – ez elsőre eléggé furcsának hangzik, de erre még visszatérünk.
Az első epizódban rögtön belecsöppenünk Isztambul pezsgő-nyüzsgő forgatagába, ahol emberek és macskák egymás hegyén-hátán élik mindennapjaikat, s a horgászok az aranyló naplementében fogják ki az aznapi vacsorára valót a Boszporuszból. A város több ezer éves múltra tekint vissza, ami az egymásra épülő gazdag történelmével és kultúrájával igazi kincsesdobozzá teszi –
bár 15 millió lakosával maradjunk a kincseshordóban.
Ezt a sokszínűséget kelet és nyugat, a múlt és jelen határán talán a Nagy Bazár, vagy másik nevén a Fedett Bazár szemlélteti legjobban. Az „Old Bazaar” felirattal jelzett régi és a másik, modern része észrevétlenül simulnak egymásba; több mint 3000 boltjában minden kapható az édességtől kezdve a szőnyegeken át egészen a könyvekig és kerámiákig. A sok alkudozástól kifáradva a Nagy Bazár oldalában megállunk pihenni Ibrahim Müteferrika mellszobra mellett, aki törökös neve ellenére egy Kolozsvárról származó magyar, nem mellesleg pedig a török könyvnyomtatás atyja, és II. Rákóczi Ferenc török tolmácsa volt. De Rákócziról majd egy kicsit később.
A régi Bizánc kövein járva-kelve sorra bukkannak fel a nagy magyar nevek,
ott van például Liszt Ferenc, aki a Galata-negyedben az osztrák zeneműkereskedő, Alexandre Kommendiger házában szállt meg 1847-es látogatásakor, mely ház még ma is áll. Illetve Széchenyi Ödön, kinek sírját 4 nyelven és 74 percig tartó keresgélés-kérdezősködés után találtuk meg a Feriköy katolikus temetőben.
Széchenyi István fia nem csak azért érdekes, mert ő az első keresztény, aki pasai rangot kapott, hanem mert fent említett sírját évente megkoszorúzza az általa alapított isztambuli tűzoltóság. Eme pályafutását természetesen nem külhonban kezdte: először megalapította a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyletet, majd az újonnan alakult Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökeként viselt tisztséget. Isztambulban való tartózkodása alatt a várost pusztító többszöri tűzvészek sarkallták arra, hogy a Londonban szerzett tűzvédelmi tudását Budapest után Isztambulban is kamatoztassa, amiért a város azóta is hálás.
Kevesen tudják, hogy a Temesváron született Kós Károly, a kiváló építész nem csak azért fontos személy, mert születésének napját (december 16.) idén nyilvánították a magyar építészet napjává, hanem mert Isztambult is megjárta. De nem ám csak látogatóba ment, 1917 és ’18 között ösztöndíjjal érkezett a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet munkatársaként, s a város építészetéről írt könyvét „Sztambul: Várostörténet és architektúra” címen. Az 1918-as eredeti kiadás felbecsülhetetlen kincsnek számít, ha valakinél esetleg porosodna egy a padláson, épp ahogy az 1921-es török fordítása is.
Ha már magyar művek török fordításainál tartunk: egészen hihetetlen, hogy az Egri csillagok 1901-es megjelenése óta több mint száz évnek el kellett telnie, mire jött egy a magyar kultúra iránt elhivatott török férfi,
és lefordította anyanyelvére e számunkra oly kedves és fontos regényt.
Erdal Şalikoğlu eredeti hivatását tekintve orvos, mégis a magyar népzene és kultúra szerelmese lett, hogy aztán műfordításra adja a fejét.
Miközben magyarul beszélgettünk a Galata-torony árnyékában, a régi keresztény negyed szívében, a Széchenyi Ödön által létrehozott sikló tetején lévő kávézóban olyan érzésünk támad, mintha valahol a történelmi Magyarország egy szegletében ücsörögnénk. A nyüzsgő török mentalitás, a helyiek közvetlensége azért mindig helyreteszi a valóságot: ha épp nem trollkodják szét a forgatást egy-egy grimaszolással, belesétálással, akkor éppen árulnak valamit. Ez csupán egy a dokumentumműfaj számos nehézsége (vagy szépsége) közül.
De sebaj, hiszen kiderül, mit tanulnak a törökök a magyarokról az iskolában, hogy mit jelent Jumurdzsák neve, és az is, hogy mi lesz Erdal következő fordítása. Sőt, Meruk Marci rendezőnk még egy dedikált könyvet is kapott tőle – mostanra talán el is olvasta. Marci?
A Szent Piroska által alapított Pantokrátor-kolostor az egyik legfontosabb bizánci épület. Olyan hatalmas területen helyezkedik el, hogy operatőrünket, Kervárits Ádit is majdnem elhagytuk – végül egy fagyizóban találtunk rá. Hozzátennék, hogy az 50 fokos napsütés is cirógatta a tarkónkat, így valamelyest érthető a stábtagok időnkénti elvesztése.
A fagyizás után meglestük a Ganz-MÁVAG egykori isztambuli épületét is, amely mostanra a Santral Istanbul Egyetem részeként működik.
Ezek mind-mind olyan magyar vonatkozású helyek, amelyeket megőriztek az évtizedek és -századok,
s melyek, akárcsak a Topkapi palota vagy az Hagia Szophia, e több évezredes város szerves részét képezik. Apropó Topkapi palota: azt tudtátok, hogy kódexek és egyéb részletes írásos emlékek mellett a magyar zenetörténelem fontos forrásai lelhetők fel itt?
Amikor 1541-ben a törökök elfoglalták Budát, az ország három részre szakadt: a török fennhatóság alatt álló Hódoltságra, a Habsburg befolyásoltságú Királyi Magyarországra és az Erdélyi Fejedelemségre. Érdekesség, hogy Erdélynek már az 1550-es évektől volt nagykövetsége Isztambulban, mely követségi épület több mint száz éve elhagyatottan és romosan, de még ma is áll a Magyar lépcső (Macarlar Yokuşu) tetején.
A törökök Magyarországon keresztül való terjeszkedése Európa felé érthető módon rontott a két ország közti diplomáciai kapcsolatokon, de azok sosem szűntek meg teljesen.
Az ismét osztrákmentes, független Magyarország azonban hivatalosan csak 1924-ben rendezte diplomáciai kapcsolatait Sztambullal,
amely 1923-ra új (és mostani) nevén mint Török Köztársaság futott neki a nagyvilágnak, élén első elnökével, a török Hunyadi Jánosba oltott Horthy Miklóssal: Kemal Atatürkkel. Róla bővebben a második részben lesz majd szó.
Az Erdélyi Fejedelemség a Rákóczi-szabadságharc 1711-es leverése után a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került, az utolsó fejedelem, II. Rákóczi Ferenc pedig inkább önkéntes száműzetésbe vonult, mintsem hogy felesküdjön a császárra. Miután keresztül-kasul bejárta Európát, III. Ahmed szultán meghívására 1717-ben embereivel Gallipoliba érkezett, hogy onnan újabb kuruc lázadást indítson Bécs ellen.
Mivel időközben az oszmánok többszörös vereséget szenvedtek a Habsburgok ellen, fordult a vendégszeretet kockája. Rákócziékat a szultán 1720-ban kénytelen volt eltávolítani a főváros közeléből a 120 kilométerrel odébb fekvő Rodostóba, amely akkoriban egy álmos görög-örmény városka volt, messze a világpolitika zajától. Még jó, hogy a Habsburgoknak nem adta ki őket a szultán.
Senki se lepődjön meg tehát, hogy Isztambul után Rodostó felé vettük először az irányt.
Görögöket, örményeket már alig, de a Bujdosók házait még mindig megtalálja az ember Tekirdağban – vagyis ahogy mi ismerjük, görögül: Rodostóban. Bercsényi Miklós, Esterházy Antal, Sibrik Miklós, Csáky Mihály, Mikes Kelemen és természetesen II. Rákóczi Ferenc házai még ma is állnak – néha részben, néha egészben.
Gróf Csáky Mihály, Rákóczi egyik tábornokának felújított háza ma Magyarország tiszteletbeli konzulátusának és a Török-Magyar Kultúra Házának ad helyet. A Rákóczi Múzeum természetesen az utolsó Erdélyi Fejedelem házában üzemel 1968 óta. Ali, a múzeum tárlatvezetője pedig tökéletes magyarsággal, mindent is tudva úgy sztorizik nekünk a bujdosókról, mintha ő is velük élt volna. Érdemes a múzeum előtt álló faragott székelykapun túl megkeresni őt, ha az ember arrafelé jár. Bár magyarok közel háromszáz éve nem lakják a várost,
a törökök továbbra is úgy tekintenek rá, mint ami hozzánk (is) tartozik.
A kuruc emigráció legtovább élő tagja, Mikes Kelemen köré épült kultusz egyik manifesztációja a Mikes Kelemen park, mely rózsabokraival és faragott szobraival egy nyugodt, kellemes hely, amit minden magyarnak ajánlunk, aki a tengerparti városba látogat.
Törökország olvasztótégelyében, nyugat és kelet határán megannyi magyar vonatkozású emlék köszön vissza ránk, de mindez még csak a kezdet. A Közel-Keleten található a legtöbb elfeledett magyar lábnyom.
Tartsatok velünk, és fedezzük fel őket együtt, találkozzunk január 6-án a TV2 képernyőjén! Addig is, ez a remix tökéletes hangolódás lehet az élményhez. Kincskeresésre fel!
Olvassátok el részletes útinaplónkat az első részről!
Hungarikumokkal a világ körül 7. évad
1. rész: 2024. január 6. 10:25 TV2
Reméljük, hogy a cikkben leírtak és a Hungarikumokkal a világ körül sorozat felkeltették az érdeklődésedet.
Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező közel-keleti epizódokról, iratkozzatok fel YouTube– csatornánkra, Kövessetek minket TikTokon, Facebookon, Instagramon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!
Published by