A félreismert Törökország és a magyar emigrációk: tovább kalandoznak Anatóliában a magyar utazók.
A félreismert Törökország és a magyar emigrációk // Thökölytől a szír határig – Hungarikumokkal a világ körül 7/3.
Írta: Kurucz Dániel
Thököly Imre: kevés nála megosztóbb figurája van a magyar történelemnek. Harcolt a török és a Habsburg ellen, de mellettük is. Felső-Magyarország és Erdély fejedelme, a „kuruc király”, II. Rákóczi Ferenc nevelőapja. Emigrációjáról azonban nagyon kevés szó esik, arról pedig végképp kevés, hogy a Fenerbahçe egyik részvényese, Magyarország tiszteletbeli konzulja, Alpaslan Kaya tartja életben Thököly izmiti házát. Amíg tudjátok, csodáljátok meg – ki tudja, mikor építik be oda is a következő plázát.
Utólag nehéz megmondani, hogy az öt nyelven prímán beszélő Alpaslan miért pont törökül adott nekünk interjút, pontosabban fejtágítást a magyar-török történelemről, de nem szpojlerezünk tovább. Megindultunk inkább Ankarának, az új török fővárosnak.
Miközben az üzbég, török, és iráni teherautókat kerülgettük a hullámvasútnak is beillő sztrádán, azon gondolkodtunk, mennyivel könnyebb az élete egy teherautó sofőrjének a Magyar Alföldön, mint itt. Ankara ugyanis 800 méterrel a tenger szintje fölött fekszik, így esetenként a 10%-os, hosszú percekig tartó emelkedők sem meglepőek. Sose láttunk még egyszerre ennyi küszködve izzadó szakállas, bajszos férfit, mint félúton Ankara felé.
„Ankara jobban védhető, mint Isztambul. Ezért lett a főváros.”
És ezt el is hisszük Emre Saralnak, elvégre viszonylag kevés magyarul beszélő török – újkoros – történészt ismerünk, aki mellesleg hobby-dj is, bár ez most nem tartozik szorosan ide.
Mindemellett Ankara építészetileg úgy viszonyul Isztambulhoz, mint Bukarest Budapesthez
– bár ez övön aluli megjegyzés volt, Ankara történelme több ezer évre nyúlik vissza. Tehát aki Isztambul után érkezik Ankarába, nem kizárt, hogy csalódni fog; pedig kincsek itt is akadnak.
A városban járva-kelve nem lehet nem észrevenni az eddigiekhez képest is „erős” Atatürk-kultuszt a társasház méretű török zászlók társaságában. Könnyen azt hinnénk, hogy egy hollywoodi film díszletébe csöppentünk, pedig csak 2023-ban ünnepelték a Lausanne-i békeszerződés aláírásának 100. évfordulóját.
„Kemal Atatürk, a török nép atyja, mint látjátok, hatalmas tiszteletnek örvend, még most, sok évtizeddel a halála után is. Valóban sok mindent köszönhetünk neki. Mivel ő elsősorban katona volt és csak azután politikus, mindig előre gondolkodott. Isztambult sokkal könnyebb elfoglalni. Ezt a történelemből tudjuk. Ám a hegyekkel ölelt Ankara szinte bevehetetlen” – elemzi Emre az időszakot, amikor Kemal felrúgta a török trianoni szerződést (sèvres-i béke), és
addig harcolt a britekkel, franciákkal, görögökkel, örményekkel, míg ki nem alakultak a mai határok
– és kötöttek új békét Laussane-ban.
A háború romjain aztán Kemal Attatürk Ankarára is szakított időt: a főváros mai napig meghatározó épületei ebből az időszakból származnak. Némileg nem meglepő módon jó pár magyar szállal megfűszerezve. Ankara első nyugati típusú szállodáját, az Erzurum Hotelt magyar mérnökök tervezték, ahogy az első ankarai Meteorológiai Mérőházat is – Tittes György személyében. Sőt, még az Atatürk koporsójának sokáig otthonul szolgáló Néprajzi Múzeumnak is van magyar vonatkozása, Mészáros Gyula személyében.
Ankarának Kossuth Lajos utcája, sőt Budapest sugárútja is van. A legbüszkébbek azonban talán az Ankarai Egyetem Hungarológiai Tanszékére lehetünk. A Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet 1918-as bezárását, majd az ankarai Hungarológiai Intézet 1936-os megnyitását követően Musztafa Kemal, vagyis Atatürk személyes óhaja volt, hogy az új intézet az Ankarai Egyetem keretein belül kezdjen el működni. Az intézetben olyan neves kutatók dolgoztak, mint Rásonyi László és Halasi-Kun Tibor. Az utóbbi évtizedek alatt ugyan egyre jobban beolvadt az egyetem hierarchiájába, de
azóta is működik, ma már Hungarológiai Tanszék néven a Nyelv, Történelem és Földrajz Karon belül.
Emre kolléganője, Sevgi Can Yağcı Aksel jelenleg a tanszék docense. Bár erre magunktól is rájöttünk volna, hiszen úgy sztoriztunk vele az egyetemi életről, mintha csak a Madách téren ücsörögnénk. Szinte akcentus nélkül mesélte nekünk Örkény színházas vagy budapesti jazz-koncertes élményeit. Erdal Şalikoğluhoz hasonlóan ő is fordít magyar irodalmat, ám kevésbé a „nagy” regényekre szakosodott. Mikor elárulta nekünk, hogy neve, a Sevgi Can nyersfordításban annyit tesz magyarul, mint „szeretet lélek”, már meg sem lepődtünk az irodalomhoz való vonzódásán.
„… A Nyugalom Bartis Attilától, A madárasszony Finy Petrától, legutóbb pedig az Epepe Karinthy Ferenctől. Engem jobban vonz a kortárs, vagy, talán jobb szó, a modern irodalom, azt úgyis kevesebben fordítják.”
Nem Sevgi Can volt az első, akinél feltűnt, hogy az általunk elképzelt „török típustól” igencsak eltérően néz ki. Persze gondolhatunk az évszázadokig nagyüzemben működő janicsárokra – a szerte Európából összelopkodott gyerekekre –, de akár a lázokra is. Mindenesetre aki azt gondolja, hogy Anatóliában, vagy a Közel-Keleten nincsenek szőkés vagy vöröses hajú, zöld vagy kék szemű emberek, nagyot tévednek.
„Nem tudok róla, hogy láz lennék. Ám mint nagyon sok mindenkinek nálatok Magyarországon, úgy nekünk is mindenfelől menekültek a rokonok az I. világháború után. Nekem például a Balkánról.”
Ankara után délnek vettük az irányt, azzal a nem titkolt céllal, hogy szárazföldi úton valahogy átküzdjük magunkat Szíriába. Igaz, a túrának senki se jósolt sok esélyt a háború és a török-szír viszony elmérgesedése miatt, de próba, szerencse alapon azért megpróbáljuk. Hátha.
Útközben megpihentünk a híres Kappadókia sziklái között,
a Göreme Nemzeti Parkban, majd Kayseriben is, a közel 4000 méteres Erciyes Dağı vulkán lábánál – a török „Magányos-hegynél”. Mellesleg hihetetlen, hogy hol nem botlik az ember ex-ELTE politológusokba.
„…Karácsony András, Pokol Béla, Bihari Mihály voltak a tanáraim. Imádtam Budapesten élni. Vezetni is ott tanultam meg. Aztán választanom kellett, hogy a második hazámat, vagy a szerelmet választom… de nem bántam meg, mert bármikor ellátogathatok Magyarországra”
A török Török Gábor
– meséli nekünk Kadir Balkanlıoğlu, aki rendkívül élesen látja át a politika, kultúra és társadalom összekuszálódott fonalait mindkét hazájában. Ugyan Kadir kiváló elemző is lehetne, ő azonban inkább a tolmácsolás és a multivilág felé kormányozta el magát az elmúlt években.
„Ne gondoljátok, hogy ne lennének meg ugyanazok a problémáink, mint nektek, vagy bármelyik európai országnak.
Mi is egyfajta demokrácia vagyunk, csak ezt nehéz nyugatról átlátni. A török társadalom nem vallásos része is tiszteli a hagyományokat, nagyjából úgy, mint Európában egy vallásos ember. Ezért is nehéz a török társadalmat annak ismerete nélkül elemezni. Mégis sokan megteszik.”
Miután kielemeztük a török-magyar, török-balkáni viszonyt – Balkán fia (Balkanlıoğlu) – Kadirral könnyes búcsút intettünk az Anatóliai-fennsíknak és átkeltünk a Taurosz-hegységen, hogy Szíria előtt még egyszer kipihenjük magunkat Adanában. Ugyan Adana is a világ egyik legősibb települése, építészetileg Ankara után kullog – ha értitek, mire gondolunk. Ugyanakkor gasztro terén valóban megkerülhetetlen hely a török Nápoly. Arról nem is beszélve, hogy utoljára a gimnáziumi ballagásainkon gratuláltak ennyire, mint egy random adanai étteremben a pincér, amikor megtudta, hogy „magyar testvérek” vagyunk.
Búcsú a félreismert Törökországtól
Igaz, nem Törökország a legizgalmasabb hely a világon, de talán ez is az egyik legnagyobb értéke, hiszen a sok nagyváros ellenére – és az igencsak olaszos vezetési stílus dacára – egy rendkívül kedves és nyugodt ország. Az emberek vallási és politikai hovatartozástól függetlenül segítik egymást, de minket is, főképp, ha megtudják, hogy honnan jöttünk. Nehéz felidézni, hol forgattunk utoljára ilyen simán, zökkenőmentesen.
Arról már nem is beszélve, hogy Törökország telis-tele van magyar emlékkel.
Utunkat reményeink szerint Szíriában folytatjuk. Valószínűleg hiányozni fog a török nyugalom és biztonság, de Bem Apó Aleppója, II. Endre várai és a világ talán legősibb városa, reméljük, mindenért kárpótol majd. Még az is lehet, hogy Szíria már nem is annyira veszélyes hely, mint amilyennek beállítják – bár egyszerűbb lett volna a 2011-es arab tavasz előtt odalátogatni. Hasonló gondolatok futnak át az agyunkon, ahogy a térképet nézegetjük Adana és Aleppó között. Szurkoljatok!
Gyertek, fedezzük fel őket együtt szombaton a TV2 képernyőin. Addig pedig olvassátok el útinaplónkat a második részről, melyhez ezt a számot ajánljuk hallgatásra.
***
Hungarikumokkal a világ körül 7. évad
3. rész: 2024. január 20. 10:10 TV2
Reméljük, hogy a cikkben leírtak és a Hungarikumokkal a világ körül sorozat felkeltették az érdeklődésedet.
Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező közel-keleti epizódokról, iratkozzatok fel YouTube-csatornánkra Kövessetek minket TikTokon, Facebookon, Instagramon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!
Published by