Caracas után belevetettük magunkat az Orinoco dzsungelében. Hogy mit kerestünk ott, ami a magyarokhoz köthető? Ekkor még csak halvány leképzelésünk volt, melyet egy barátunk történetére alapoztunk. Ő ugyanis állította, hogy nem messze az Angel vízeséstől magyar ételt szolgáltak fel neki. Mi pedig tudtuk, hogy ennek utána kell járnunk.
Különleges helyek, különös emberek
Az első egy-két nap után, amit a Canaima nemzeti parkban töltöttünk úgy éreztük, hogy valóssággal visszamentünk az időbe. A nehézségeket a helyiek kedvessége, és az esőerdő pompája oldotta. Szerencsére nem voltunk magunkra utalva. Emmanuel Vieria, a híres Venéz információkat osztott meg velünk lakhelye helyzetéről, és segített eligazodni.
Venéz és Pemon kísérőink vezetésével, a folyón és szárazon utazva eljutottunk az Angel-Vízesésig, ami a föld leghosszabb vízesése. Jimmy Angel amerikai pilótáról kapta a nevét, aki 1933-ban mutatta meg a nagyvilágnak ezt a természeti csodát, és aki a pletykák szerint arany és gyémánt után kutatott a környéken. Az első Európai pedig, aki otthonának tekintette ezt a helyet, nem más volt, mint Rudy Truffino azaz Jungel Rudy. Az ő egyik leszármazottjával volt is lehetőségünk beszélni. És itt még nem ér véget a különleges személyek sora.
Mi ugyanis esősorban Bandly János és Simon Róbert 56’-os menekültek hagyatéka után kutattunk.
„A legjobb forgatókönyvet az élet írja”
A falubeliek minden jószándékuk ellenére nem sokat tudtak segíteni a Simon család felkeresésében. Már épp kezdtük feladni a reményt, mikor maga Hosé Simon jött velünk szembe robogón. Innentől kezdve canaimai utunk során egymás érték a csodás véletlenek.
Ilyen volt például, mikor megtaláltuk a régi éttermet, ahol barátaink azt a bizonyos magyaros ételt ehették, mikor kiderült, hogy Hosé Simon bátyja szakács, és gulyást is készít, mikor fényképet mulattak nekünk a Fiatal Simon Róbertről, vagy mikor meghívtak minket a gyermekkórus előadására.
A Venézek lehetőséget látnak a turizmusban, így nem kizárt, hogy ez a csendes, nyugodt hely nemsokára turistaparadicsommá válik. Ki tudja, mekkora szerencsénk volt, hogy mi az első közt lehettünk, és a háborítatlan Canaima parkban kutathattunk. Méghozzá nem eredménytelenül. Bebizonyítottunk, hogy még egy esőerdő mélyén is találni valamit, ami hozzánk, magyarokhoz köthető.
Published by