Úgy tűnik 2022-ben tényleg nem lehet bejutni Szíriába, legfeljebb Libanon keresztül. Így visszafordultunk Adanának és átrepültünk Bejrútba. Ugyan nem életbiztosítás, hogy Libanonon át valóban be is engednek, de mivel Törökország felől, szárazföldi úton biztosan nem, más választásunk nem lévén ezt is megpróbáljuk.
Amúgy se dőltünk a kardunkba, hiszen mindenképpen kereszteztük volna a Közel-Kelet Svájcát, ha másért nem is Csontváry Kosztka Tivadar cédrusai miatt biztosan. Ám az első pillantásra is feltűnik, hogy Bejrút egy igazi ékszerdoboz, az eklektika királya. Talán nincs még egy ilyen város a világon, ahol a vallások, történelem és építészet különböző stádiumai, ennyire jól mutatnak egymás mellett. Még akkor is, ha Libanon ’90-ben fejezte be a XX. század egyik legvéresebb polgárháborúját és ennek nyomai utcasarokról, utcasarokra visszaköszönnek – igen, még ma is…
Ez egy nagyon dühös ország.
Állapítottuk meg a sokadik politikai üzenetet magában hordozó falfirka után. Úgy tűnik, ami a nyugati világnak a politika, az errefelé még mindig a vallás –, de valószínűleg nem csak a 15 évig tartó polgárháború nyomta rá a bélyegét a Közel-Kelet legsűrűbben lakott országára. 2020-ban volt itt államcsőd, majd felrobbant a bejrúti kikötő aztán a kormány is lemondott, némileg instabilizálva, az amúgy sem túl erős lábakon álló Libanont.
Töri-szünet
Ahhoz, hogy Libanont megértsük, tudnunk kell, hogy Szíria, Irak és Egyiptom mellett itt élt a második világháború után a legtöbb keleti keresztény. Azonban egyedül Libanonban érte el kereszténység a lakosság abszolút többségét. Ez már azonban csak múlt idő. Az 1975-’90 évig tartó polgárháború visszafordíthatatlanul változtatta meg a felekezeti viszonyokat.
Ha meg akarjátok érteni a libanoni polgárháborút még az is jobb, ha a neten olvasgassatok, de a „Libanoni Keringőtől” nem lesztek okosabbak.
A polgárháborút mondhatjuk vallási háborúnak, amely a maronita keresztények és muszlimok között zajlott, mondhatjuk palesztin-libanoni, palesztin-izraeli-libanoni háborúnak egyaránt. Ami biztos, hogy a Közel-Kelet Svájcának békéje minidig is késhegyen táncolt. Egy apró porszem is felboríthatja az egyensúlyt – nem beszélve több százezer palesztin menekültről.
A történet ugyanis az 1948-49-es első arab-izraeli háborúval kezdődött, vagyis Izrael állam létrejöttével, amely palesztin menekültek százezreit sodorta Libanonba. A kialakult helyzet nyomán a menekültek egyes csoportja magukkal hozta – mind Jordániába, mind Libanonba – államalapító céljaikat. A szabadság vágya nem véletlenül nem csak Libanon – és Jordánia – belső egyensúlyát bontotta meg, hanem Izraelét is, amely hamar katonai beavatkozást vont maga után. Az pedig csak olaj volt a tűzre, hogy a félig muszlim, félig keresztény Libanon kifejezetten ügyetlenül kacsázott a konfliktus útvesztőjében. Miért?
A palesztin-szál.
Ugyan Libanont jól eső érzés a Közel-Kelet Svájcának hívni mégis kb. 13-18 millió fő közé tehető a libanoni, illetve libanoni felmenőkkel rendelkező személyek száma a nagyvilágban – főleg keresztények – csak Brazíliában 5-8 millió személyről beszélhetünk. Mindezt úgy, hogy Libanon lakossága még ma se éri el a 7 millió főt. Magyarán, ahogy a magyarok, örmények, zsidók, úgy a libanoniak is időről-időre úgy döntöttek el kell hagyniuk a hazájukat.
Mellesleg az sem mellékes, hogy amikor keresztényt írunk minimum 17db keresztény felekezetet értünk alatta, úgymint pl.: maroniták, görög-ortodoxok, szír-keresztények, római-katolikusok, örmény-katolikusok stb. Természetesen a muszlimok is legalább 10 felekezettel rendelkeznek a két Pest megye nagyságú területen, így a helyzet minden csak nem egyszerű.
Így, amikor ebben a rendkívül összetett társadalmú országban felmerült a palesztin menekültek kérdése, sajnos megdőlt az addigi egyetértés a libanoni eszme felett. Ugyanis Bejrút annak ellenére biztosította támogatásáról a palesztinokat egy esetleges izraeli támadás esetén, hogy állampolgárságot adott volna nekik. Ez pedig éppen elég volt Izraelnek, hogy támadjon. A végeredmény 15 év polgárháborút követően, nagyjából 150.000 halott és közel egymillió menekült. Mire pedig Európa fölszabadult a kommunizmus alól Libanonban a keresztények száma harmadára csökkent.
Bejrút, a kelet Párizsa.
Ugyan Bejrút tényleg megér egy misét, ám keresztül-kasul sétálgatva benne azért hamar rájövünk, hogy még a „kelet-Párizsában” is van pár NO-GO zóna, Hős utcának számító városrész. Ezen persze nem szabad megrökönyödni a fentiek tudatában, azon viszont mindenképpen, hogy legalább kétszer annyi jobb és újabb autó dudálja egymást, mint otthon. És azt sem nagyon szabad szépíteni, hogy a muszlim és keresztény negyedek közt mekkora a kontraszt. Higiénia, rendezettség és építészet terén olyan mintha a muszlim negyedek szándékosan nem próbálnák felvenni a versenyt. A képek talán kifejezőbbek bármely szónál.
Pechünkre a keresztény negyeden belül sikerült szállást találnunk, de a buli utca kellősközepén. Igen, itt ilyen is van. Semmiben nem különbözik a Gouraud utca a Kazinczy utcától, ugyanúgy hajnalig megy a veretés és az utcán itókázás. Egy valamiben azért mégis csak különbözik Bejrút Pesttől, itt mindig fúrnak, faragnak valamit – legyen az hétvége, vagy reggel hétóra, nem számít. Ezért is volt felüdülés meglátogatni a Dahrouge családot Broumanában, fent a hegyek közt.
’81-ben voltam itt először, család látogatáson… az az igazság, hogy a férjem családja egy pillanat alatt elfeledtette velem a polgárháborút. Annyira kedvesek és befogadóak voltak, hogy szerintem már akkor bele szerettem az országba. És el kell, hogy mondjam több mint 40 év telt el és még mindig így bánnak velem.
Meséli nekünk Boros, vagyis Dahrouge Edit, miért is hagyta ott a kényelmes állását az IBUSZ-ban Budapesten 1981-ben, Yasserért. Három gyermekük született és mindketten megtanulták a másik anyanyelvét, bár az is igaz, hogy két igazi nyelvzsonglőrről van szó, hiszen ketten együtt 14 nyelven beszélnek.
…szeretek itt élni. Otthon is természetesen, de jó pár dologban már nem tudnék visszailleszkedni. Ilyen például a vezetés. Otthon vannak szabályok, itt nincsenek.
Micsoda? Hogy Budapesten jobb a közlekedési kultúra? Pedig nem is kicsit. Bár az igaz, hogy a libanoni közlekedés jobban hasonlít valami össznépi gokártozáshoz, mint autóvezetéshez. Mindenki, minden irányból közeledve dudál, cigizve, telefonálva, a sávokat semmilyen módon nem tisztelve. Sebaj, egyszer ezt is ki kellett próbálni.
Broumanából a kacifántos úton, de a bibliának nevet adó Bübloszba, majd Tripoliba vettük az irányt. A második legnagyobb várost láthatóan már nem csak fele részben lakja a muszlim közösség, bár ez mit sem von le az emberek kedvességéből. És ezen a ponton el kell egy kicsit időznünk. Hiszen attól, hogy nem ismerünk valamit, vagy valakit még nem kell félni is tőle. Erre a legjobb példa az érdes arccal morózusan, napközben is vízipipázó muszlim férfiak.
-Ugye nem a CNN vagytok?
-Dehogy is. Ők nem hinném, hogy kézikamerákkal dolgoznának.
-Akkor BBC?
-Magyarok vagyunk.
-Az más.
Nevettük el magunkat. Mármint a stáb és a tíz libanoni – kempingszékeken egymást körbe ülve –, a híres tripoli piac előtt. Alig egy perc alatt minden létező social média platformon máris követték a műsorunkat. Magyarán nem, hogy nem harapnak, érdeklődőek, kíváncsiak. Épp, mint mi. Szerencsénkre Libanonban mindenki legalább középszinten beszél angolul, így az efféle helyzetekből kihívás rosszul kijönni. Ha megvan a közös nyelv már könnyű megismerni és megérteni a másikat elkerülve ezáltal a konfliktusba is torkoló félreértés showkat. Egy a titok, ha nem is értünk egyet, akkor is tisztelni kell a másik kultúráját. Sok olyan történetet hallottunk már, hogy nem tolerálták a felsőbbrendűnek hitt emberek gőgét, hóbortjait, amiből aztán baj keletkezett.
Csontváry cédrusai után ugye eljöttök Zahléba? Az a legjobb hely Libanonban, onnan ered a mezze kultúra is, sőt a Közel-Kelet legrégebbi borát is itt készítették.
Persze, ahogy minden szentnek, úgy Yassernek is maga felé húz a keze. Elvégre a Dahrouge család Zahlé alapítói közé tartozik, magyarán egyike Libanon ősi keresztény családjainak. Tripoliból a híres Bekaa-völgybe azonban ígyis úgyis a Libanon-hegységen át vezetett az utunk, épp keresztezve Bsharrit. Csontváry Kosztka Tivadar is ezeken a lankákon kanyaroghatott felfelé még 1906-07 körül, hogy megtalálja festészete számára a „nagy motívumot”.
Ha hisszük, ha nem Csontváry nemcsak, hogy megtalálta a maga „Magányos Cédrusát”, de az bizony még ma is áll, ha kissé meggyötörve is.[1] A Libanon jelképének számító cédrusok ma már csak néhány rezervátumban élik túl az évszázadok óta tartó pusztításukat. Ugyan szerte a Libanon-hegységben előfordulnak ezek különc lények, az „Istenek cédrusai” erdő 2000 méter fölött valóban az ateistákat is elbizonytalanító spirituális érzést nyújt. Talán nem véletlen, hogy Csontváryt is épp ide vonzotta valami a megannyi hely közül a nagyvilágban. Élettörténete, különcsége és festői elhivatottsága dacára Csontváry Kosztka Tivadar sokkal érthetőbbé válik, ha megcsodáljuk az ún. Lamartine fát.
A Bekaa-völgy volt valaha a Római Birodalom éléskamrája.
Már a havas hegycsúcsokról megláttuk Balbeek ókori városát, amelyet Csontváry is szívesen látogatott. Közelebbről már szájtátva néztük a római Forum Romanummal versenybe szálló észak libanoni várost, ahogy megőrizte az emberiség egyik legnagyobb kincsét. Föníciai, Mameluk, Római, Bizánci, stb. birodalmak építményeinek együttese adja a világ talán legszebben és legegységesebben megmaradt épületeit.
Ezekután nagy elvárásokkal érkeztünk utolsó libanoni állomásunkhoz, Zahléba. Holnap ugyanis újra megpróbálunk bejutni Szíriába. Talán nincs is jobb hely ma számunkra a világon, mint a Bekaa-völgy üdülővárosa, a Közel-Kelet gasztró és bor nagypapája, a Dahrouge család városa, Zahlé. Üdvözlünk ezért most mindenkit Szűz Mária városából. Legközelebb reméljük már Damaszkuszból jelentkezünk.
Idén igyekszünk még nagyobbat gurítani a közösségi médiában, így már szinte mindenütt ott vagyunk, igen… még TikTok-on is! Instagram profilunkon jópofa sztorikat találtok, ahol elkalauzolunk titeket a forgatások kulisszái mögé. YouTube csatornánkon pedig láthatjátok az eddigi epizódjainkat, méghozzá feliratozva! Weboldalunkon egy okos világtérkép segít tájékozódni, mely országokban jártunk az elmúlt 6 évad során és felsorakoztatjuk rajta a felkutatott magyar emlékeket! Csekkoljatok minket az összes felületeinken (kattintsatok a linkre):
Hamarosan érkezünk az első, igazi, hamisíthatatlan HVK* úti beszámolóval!
HVK* = Hungarikumokkal a világ körül
[1] https://www.csontvary.com/cedrusok-es-ligetek
Published by