Újvidék a török háborúk következtében teljesen elnéptelenedett, miután első lakói azok a szerb határőrök voltak, akik a Duna túlpartján álló Pétervárott teljesítettek szolgálatot. Amikor 1739-ben a törökök visszafoglalták Belgrádot, számos szerb, görög és örmény kereskedő telepedett meg Újvidéken, mely komoly fellendülést hozott, az 1748-ban szabad királyi ranggal kitüntetett városnak. Az 1848-49’-es forradalom és szabadságharc során a város leégett, de a vár, mindvégig magyar kézben maradt és utolsó előttinek kapitulált Komárom előtt. A katolikus és református magyarok beköltözése a 19. századtól folyamatos volt, akik a 20. század elején már relatív többséget alkottak a multietnikus város lakói között.
A magyar kormány, az akkori Királyság kapujaként is funkcionáló Újvidéken számos reprezentatív építkezést hajtott végre a dualista időszakban. 1894-re készült el az 52 méter hosszú, 25 méter széles és 22 méter magas Mária Neve Nagytemplom, melynek harangtornya 72 méter magas. Hatalmas méretei miatt sokszor tévesen nevezik katedrálisnak is. A templom tetejét Zsolnay kerámiával vonták be, mely előtt egészen a második világháború végéig állt egy szentháromság szobor is. Egy évvel később 1895-ben adták át az új és impozáns Városháza épületét. Mindkét alkotás Molnár György építész nevét dicséri és mindkettő a Szabadság téren áll a mai napig. Ugyancsak Újvidéken található a magyar szecessziós építészet egyik kimagasló alkotása a neves zsinagóga építész Baumhorn Lipót tervei alapján készült újvidéki zsinagóga. A korszak reprezentatív alkotásai közé tartozik még az 1910-ben átadott egykori Takarékpénztár, az 1877-ben befejezett királyi Katolikus Főgimnázium, a szintén a Szabadságtéren álló egykori Meyer szálló és a régi Főposta épülete.
Források:
http://www.vmmi.org/index.php?ShowObject=kronika&id=6313
http://adattar.vmmi.org/index.php?ShowObject=telepules&id=177
Fotó: Schroeder
Published by