Még a csapaton belül is vitatkoztunk, hogy Panama, vagy Magyarország áll-e jobban a GDP világbajnokságban, annyira fejbe vágott minket a hongkongi toronyház sziluett az óceán felől közeledve. Mondjuk ki, szájtátva kattogtattunk.
A reptéren, ahogy minden spanyol ajkú országban nagyon jónéven veszik, ha „hablo un poco español”. Ez esetben nem kerülünk a sor végére, sőt még mosolyt is kapunk – a kötelező ffp maszkokon keresztül. Sőt, ha annak tisztázásáig is eljutunk, hogy nem vagyunk gringók, vagyis amerikaiak, akkor a szemekben sóhajjal vegyes felszabadulást látunk. Nota bene, továbbengedtek, talp masszíroztak, minden olyanban segítettek, amiben egy reptéren csak lehet – innen is köszönjük Lizsicsár Éva, Matzon Ákos, Fogarassy Estebán fáradhatatlan küzdelmét Dani nevetségesen kevés, ám életmentő spanyol tudásának megszületésében.
Ha nem mész a Hős utcába, nem halsz meg
Voltunk már pár országban, ahol semmilyen marketing tevékenységgel sem tudták letagadni, hogy bizonyos helyekre a turisták csak halni járnak. Na, Panama nem ilyen hely. Biztos bele lehet botlani a helyi maffiába itt is, de talán az őserdők, talán a relatíve jólét miatt Panamában nyugi van. Nem véletlenül menekül ide fél Venezuela, de erről majd később.
Panama Latin-Amerika tengerében a béke szigete, pezsgő kulturális élettel, mosolygós emberekkel, dudaszóval, babakocsikkal. Látszólag Miamiban járunk, nem is Közép-Amerikában: pálmafák, környezetszennyezően nagy autók, junk food. Ám, ha felhúzzuk Panama szoknyáját, látjuk a favellákat és a rögtönzött szeméttelepeket. „Nagy az olló, kevés a középosztálybeli.” Ezt már Dorka mondja, aki több mint 10 éve él boldogan Panamavárosban családjával.
Az amerikai hatás
Dorkának van két hajszalonja, amelynek csínját-bínját még otthonról hozta, de nem lövünk le minden poént. Pedig férjével való romantikus találkozása best-sellerért kiállt. Szó szót, interjú interjút követett, és máris egy Unicum-rum csata közepén találtuk magunkat – a Dorka szalonjából nyíló 10/10-es bárban, ami egy új találmány errefelé. Mire feleszméltünk, mindenhol emberek nevetgéltek, ám csak egy volt közülük panamai. Volt venezuelai, japán, amerikai, mexikói, magyar, de panamai mindösszesen egy. Igaz ő a helyi Széll Tamás.
„Az egy óriási előny, hogy a dollár a hivatalos fizetőeszköz.” Bizony a boltokban balboával (az eredeti panamai pénz) csak elvétve lehet fizetni, de nem csupán ettől érezni az amerikai hatást. A hetvenes évekig a Panama-csatornát az USA tartotta kézben és egy-egy fél Nógrád megyényi területet is jegyzett – egy ilyen külbirtokon született például John McCain szenátor is, Isten nyugosztalja.
Valami Amerika
Amíg a panamai elit előszeretettel megy az USA-ba, úgy ők is előszeretettel jönnek ide. Kedvezőbb az adózás, jó az idő és nem is drága, „és az sem egy utolsó szempont, hogy nincs polgárháborús hangulat az elmúlt években. Az USA-ban ma fehér embernek lenni nem könnyű, de még beszélni se erről.” – mondja egy a hostelünkben biliárdozgató amerikai férfi. Apropó hostel, a Mos Eisley-hoz hasonló jelenetsorok simán összejönnek egy-egy este: svájci szörfösök, holland turistalányok, fehér dél-afrikai „menekültek”, baszkok, venezuelaiak és még sok-sok mindenki. Ha nem is ennyire egyértelműen, de jól reprezentálja az egész országot ez a sokszínűség.
Két lábon járó hungarikum
„Még a csatorna építésekor jöttek a kínaiak, most az ő leszármazottjaik adják az ország közel 20%-át” – mondja Krisztián, aki Amerikában született, ám szerelmét Budapesten találta meg. Ritával éltek Budapesten, Libanonban, és most már lassan három éve Panamában, de az otthont mégis valahol Magyarországon képzelik el. „Csodálatos itt élni. A gyerekeknek ez egy paradicsom, de nem nagyon találkoztam itt magyarral, akinek ne húzna haza a szíve.” Mesélt nekünk Rita, aki Geszterédről indulva járja be a világot.
¡Hola Szabolcs-Szatmár-Bereg megye!
Ritáék emellett összedobtak a környékbeli gyerekekkel egy rögtönzött Rubik-kocka versenyt is, amihez megsütötték az ország talán legszebb sütijét. Ki nem találnák, de minden gyerek ismeri Rubik Ernő kiváló találmányát – a győztes japán kisfiú szerint ez jobb, mint a legtöbb videojáték. Azt hiszem, ha ezeket a sorokat Rubik Ernő olvassa, még ő is elmorzsol egy büszke könnycseppet.
Nem minden a csatorna
Hiába kerül átlag 200.000 dollárba egy hajónak átkelni a híres Panama-csatornán, amiből már a harmadikat építik éppen (az ország bevételeinek csak harmada származik a csatornákból). Egy hétig kérdezősködtünk, hogy ez mégis, hogy lehetséges? Hiszen egy nap 30-40 hajó is átkelhet. Akkor hogy-hogy nem ez a világ egyik leggazdagabb országa? Aztán Ritáék mondták meg a tutit. Annak idején a csatorna jogai az USA-tól „magántársaságokhoz” vándorolt. Persze a helyiek így sem járnak rosszul, de azért na.
Panama mellesleg nyersanyagokban is gazdag, elég erős a turizmus (békeidőkben), sőt hagyományosan Kolumbiából északnak a drog is erre vándorol. Tehát nem kell félteni az ország jövőjét, feltalálják ők magukat. Ezt egyébként Haititől-Venezueláig tudják, hiszen aki lepattan az USA-Kanada duóról, az Panamát célozza meg. Mivel Panama egy épphogy négymilliós ország, így nem igazán volt felkészülve a venezuelai menekültek millióira, ám mérhetetlen kedvességük átsegítette őket ezen is. Persze testvérek ők, Simón Bolivár gyermekei, ugyanazzal a nyelvvel, vallással és hasonló történelemmel.
Kövessetek minket itt, Facebookon és Instagramon is!
Puszi és pacsi…
E heti zenénk a csodálatos Panamából származik – bár nem volt könnyű dolgunk, mert vagy az otthon agyon hallgatott slágerekbe, vagy pedig a mexikói ihletésű latin popba bukkantunk lépten-nyomon:
El General – Muévelo
Published by